Tavaszi vetésû; vöröshagyma-termesztés fajtaválasztéka

A termesztésének egyik legfontosabb tényezõje a fajta. A fajta megválasztásához tudni kell azt, hogy a megtermelt árut hol és kinek (nyers piac, konzervipar, szárító ipar. hûtõipar) kívánjuk értékesíteni, ismerni kell a vevõ minõségi igényeit, kell-e tárolni, illetve milvenek a termesztési feltételeink.

A friss piac igénye: a vöröshagymát egész évben folyamatosan, megközelítõleg azonos mennyiségben és minõségben igényli. Ennek érdekében szükséges a különbözõ termesztési módok (áttelelõ, tavaszi vetés ill. ültetés) a különbözõ tenyészidejû fajták, a tárolás technikai és fajtaigényének ismerete.

Az ipar (szárító-, konzerv-, hûtõipar) igénye: felhasználási területként jelentõsen eltérhet. A szárítóipar magas szárazanyag tartalmú és Magyarországon a csontszínû szárítmány elõállítására alkalmas fajtát igényel. A konzervipar felhasználási iránya többrétû: a készítmények ízesítésére jó fûszerezõ értékû, vagy gyöngyhagyma gyártáshoz speciális – fehér héjszínû, megnyúlt alakú, apró méretû hagymát igényel. A hûtõipar vastag pikkelylevelû, és mélyhûtve megfelelõ küllemû árut adó fajtákat részesíti elõnyben.

A termelõ igénye: elsõsorban, hogy gazdaságosan termeszthetõ legyen a fajta. A gazdaságos termesztés függ a fajta termõképességétõl, tenyészidejétõl, a minõségtõl (pl. beltartalom, tárolhatóság) a fajta termesztési igényétõl, és természetesen a termés eladhatóságától. A termelõ ma általában a termõképességre helyezi a fõ hangsúlyt. A minõséget csak akkor veszi figyelembe, ha a majdani vevõ minõségi követelményeket támaszt és azt meg is fizeti, hiszen egy magasabb minõséget adó fajta (pl. magasabb szárazanyag tartalom) kisebb hozammal jár. A tenyészidõt is csak a piaci igények alapján tekinti fontosnak a termelõ, hiszen egy korai fajtától általában csak kisebb hozam várható.

Az utóbbi évek vetõmag kínálatában Magyarországon is egyre nagyobb számban találhatók hibridek. Elterjedésük a jelenlegi piaci viszonyok között lassú, mert a vetõmag ára igen magas, a szabadelvirágzású fajták 5–10-szerese. Terjedésük a természetes színvonalának emelkedésével várható.

A hibridek elõnye elsõsorban nem a nagyobb terméshozamban rejlik, hanem a minõségben, kiegyenlítettségben (az állomány fejlõdésének, a termés érésének, nagyságának, minõségének egyöntetûségében) és ebbõl adódóan, termesztéstechnológiai elõnyökkel jár. Így például szabályozható a hagyma mérete, a vetés sûrûségének beállításával, ütemezhetõ és hatékonyabban hajthatók végre az egyes technológiai mûveletek (vegyszeres gyomirtás, betakarítás stb.)

A hazai fajtaválasztékban jelenleg 60 fajta szerepel. Az utóbbi években állami elismerésre került fajták jelentõs része külföldi nemesítésû hibrid, az új minõsítésû fajták között sok a korai – igen korai érésû, és megjelent néhány rezisztens fajta is. Az új fajtáknak is meg kell felelniük néhány hazai elvárásnak: barna héj szín, közel gömb alak. Természetesen a piac – kisebb mennyiségben – mindig igényelte a különleges fajtákat is (pl.: különbözõ alak, és héj szín), melyekkel a választék színesíthetõ, bõvíthetõ.

A piaci igények kielégítése érdekében, különbözõ természetes technológiák ismertek: áttelelõ termesztés, tavaszi dughagymás (kétéves) illetve egyéves magról vetett, és vannak Magyarországon kevéssé ismert termesztési módok, pl.: palántaneveléssel.

Dughagymás: hagyományos termesztési mód, jó vízgazdálkodású talajokon, öntözés nélkül alkalmazható. A termesztés költségei magasabbak, a terméshozam alacsonyabb. A hõkezelést igénylõ fajták (pl.: Makói) ültetése csak késõn – április elején kezdhetõ. A termés általában jó minõségû, magas szárazanyag tartalmú, hosszan tárolható. Ma már elsõsorban a szárítóipar dolgozza fel.

Fehér András, OMMI