A PALÁNTANEVELÉS KÁROSÍTÓI

A csávázás kétféle módon történhet. Nedves csávázás esetén a magot -növényfajtól függõen- 10-15 percig tartsuk a csávázólében tüllzacskóban, majd csapvízzel öblítsük le,száritsuk meg és csak utána vessük el.Porcsávázás során a magmennyiség súlyának megfelelõ szer mennyiséget szórjuk egy edénybe a magra és alaposan rázogassuk össze, hogy egyenletesen jusson. a mag felületére. A kezelés után azonnal vethetõ a mag. A csávázás azonban csak a mag felületén elhelyezkedõ kórokozókat pusztítja el, a mag belsejében lévõket nem.

- Napjainkban már sok zöldségfajon belül kaphatók egyes betegségekkel vagy kártevõkkel szemben rezisztens (ellenálló) vagy toleráns fajták. Magvásárlásnál részesítsük elõnyben ezeket.

-Szigorúan tartsuk be a higiénés szabályokat! A kórokozók fertõzése ellen a palántanevelés során használt kereteket, rekeszeket mossuk le és a munkák során használt eszközöket gyakran fertõtlenítsük hypós oldatban. Munkavégzés közben többször mossunk kezet szappanos vízzel. A palántanevelõben és környékén ne tûrjük meg a gyomokat!

-Paprika- és paradicsommozaik tünetei a leveleken sötétzöld, világoszöld és sárga mozaikfoltok formájában jelentkeznek. A palánták fejlõdésükben visszamaradnak. A betegséget a dohány mozaik vírus okozza (gyakran társulnak más vírusok is), mellyel szemben a paprika- és paradicsomfajták zöme rezisztens. A kórokozók egy része a mag felületén helyezkedik el, de a talajban is fennmaradnak, növénynedvvel is átvihetõk és a levéltetvek is terjesztik. Így a megelõzésben a magcsávázásnak, a talajcserének, a talajfertõtlenítésnek, a higiénés szabályok betartásának, a vírusgyanús tövek eltávolításának és a levéltetvek elleni rendszeres védekezésnek nagy szerepe van.

-Paprika tarkalevelûsége (paprika sárgamozaik). A vírus a levélen élénk, sárga, fehér szögletes foltokat okoz. A kórokozó a mag felületén helyezkedik el, növénynedvvel és levéltetvekkel is átvihetõ. A védekezés megegyezik az elõzõvel.

- A paprika- és paradicsom xantomónászos betegsége (baktériurnos levélfoltosság és levélhullás).A palánták levelén apró, világos, vizenyõs foltok keletkeznek, melyek késõbb 2-6 mm átmérõjû, barna szegélyû, világos közepû szabálytalan foltokká alakulnak. A levelek végül megsárgulva lehullanak. A baktérium a vetõmagfelületén helyezkedik el, így csávázásul védekezhetünk ellene.

- Káposzta xantomónászos feketeerûsége. Bár a betegség tünetei késõbb, a kiültetett növényeken jelennek meg, mégis itt kell megemlítenünk, mert a megelõzõ védelmet a palántanevelés során kell végrehajtani. A baktérium a kiültetett növényeken a levél szélétõl kiinduló sárgászöld “V” alakú foltokat idéz elõ, melyekben a levélerek fekete színûek lesznek. A foltok elszáradnak, a levelek lehullnak, a növények fejlõdésükben visszamaradnak. A káposztatorzsában az edénynyalábok is feketék. A kórokozó az összes káposztafélét megtámadhatja, de különösen jelentõs a fejes káposztán, a bimbóskelen és a karfiolon. A betegség fertõzési forrásai vetõmag, a talaj és a beteg növénymaradványok. A kórokozó a vetõmag belsejében és felületén helyezkedik el, így a csávázás csak részleges eredményt ad. Ezért nagyon fontos, hogy csak egészséges anyanövényekrõl származó magot vessünk. A palántanevelõ ágyak talaját cseréljük ki, vagy gõzöléssel fertõtlenítsük.

-Uborka pszeudomónászos betegsége is a szabad földön okoz súlyos károkat, de már a palántákat fertõzi. A sziklevélen sárgászöld, kerek vagy szabálytalan vizenyõs foltokat idéz elõ. A kórokozó baktérium a vetõmag felületén helyezkedik el, így magcsávázással eredményesen védekezhetünk ellene.

-Gombás betegségek közül a palántanevelés során rendszeresen jelentkeznek a palántadõlés kórokozói, melyek szinte minden növényfajunkat veszélyeztetik. A-rizoktóniás palántadõlés kórokozója 230 növényfajról ismert. Fertõzése következtében a csiranövények szillevele és gyökere a talajban elbarnul, elpusztul. A növények nem, vagy hiányosan kelnek ki. A kikelt palánták gyökérnyaki része üveges lesz, majd elbarnulva befüzõdik, a palánták kidõlnek. A pitiumos palántadõlés kórokozója szintén számos növényfajon, de csak savanyú talajokon fordul e1õ.Tünetei megegyeznek az elõzõ fajéval. Mindkét kórokozó a talajból fertõz. Kártételüket megelõzhetjük, ha magvetés után azonnal, majd kelés után ismét beöntözzük a talajt az e célra engedélyezett növényvédõ szerekkel.

- A dinnye fuzáriumos hervadása mind a görög-mind a sárgadinnyét fertõzi, már palántakorban. A kis növénykék halványzöldek, hervadnak, száruk ráncos lesz, majd elszáradnak. Fertõzési források a vetõmag és a talajba került fertõzött növénymaradványok. A csávázás eredménytelen, így az ellenálló fajták termesztése vagy az ellenálló alanyokra való oltás javasolt. A palántanevelõben végezzünk talajfertõtlenítést.

-A peronoszpóra (uborka, káposzta, saláta stb.) ellen szintén már palántaneveléskor el kell kezdeni a megelõzõ védelmet. A kezeléseket szikleveles kortól kiültetésig 2-3 alkalommal meg kell ismételni.

Ma már kaphatók ellenálló uborkafajták és részlegyes ellenállósággal rendelkezõ salátafajták.

- Kártevõk közül legveszedelmesebbek a gyökér-gubacs fonálférgek. Kártételük a palántákon még nem feltûnõ, mert kezdetben csak nagyon apró gubacsokat okoznak a gyökereken. Bár a kis növények gyengén fejlõdnek, hervadnak. Kiültetés elõtt a gyanús növényeket alaposan vizsgáljuk meg, a fertõzötteket semmisítsük meg. Rezisztens fajták termesztésével, ellenálló növényfajra való oltással megelõzhetõ a kártételûk. Talajfertõtlenítéssel elpusztíthatják az állatok. Állományban felszívódó granulátummal mérsékelhetõ a kártétel.

- A bársonylegyek és a tõzegszúnyogok lárvái, valamint a lótücsök a palánták gyökereinek megrágásával megzavarják a víz-és tápanyagfelvételt, melynek következtében a növények fejlõdése lelassul, súlyos esetben el is pusztulnak. Talajfertõtlenítõ granulátummal védekezhetünk, de a lótücsök ellen csalétek is alkalmazható.

A lombkártevõk közül legjelentõsebb az üvegházi molytetû. Sok tápnövényû rovar, de zöldségnövények közül különösen kedveli az uborkát és a paradicsomot. Táplálkozó fejlõdési alakjai a levelek fonákján szívogatnak. A növények fejlõdésükben lemaradnak. Az általuk ürített mézharmaton megtelepszik a korompenész, ami csökkenti az asszimilációs felületet. Közvetlen kártételükön kívül óriási kárt okoznak a vírusos betegségek terjesztésével is. Melegigényes, nálunk növényházi kártevõ, de ha fertõzött palántával kikerül a szabadba, ott is károsít egész nyáron. A szárnyas egyedek megjelenését sárga, ragadós lapokkal figyelhetjük meg. Az elsõ példányok észlelésekor azonnal kezdjük meg a védekezést felszívódó, vagy mélyhatású készítményekkel. A kezeléseket többször meg kell ismételni. Kiültetés elõtt feltétlenül permetezzük meg a palántákat. Természetes ellenségével, az Encarsia forrnosa fürkészdarázs betelepítésével biológiai védekezést is végrehajthatunk, de akkor a többi kártevõ ellen olyan inszekticideket kell választani, melyek kímélik a fülrkészdarazsat.

-A növényházakban több levéltetû faj károsít. Szívogatásukkal gyengítik a palántákat, szintén nagy mennyiségû mézharmatot ürítenek. Legnagyobb kárt azonban a vírusos betegségek terjesztésével okoznak, a legtöbb vírusvektor közülük kerül ki. Megjelenésüket sárga színcsapdákkal (ragadós lapok, fogótálak) és növényvizsgálattal kísérhetjük figyelemmel. Észlelésükkor azonnal kezdjük meg a védekezést. Ha csak ellenük kell védekezni, használjunk speciális levéltetû ölõ szert. Ha molytetû fertõzés is van, olyan inszekticidet válasszunk, mely mindkét faj ellen hatásos. A közönséges takácsatka is megjelenhet már a palántanevelõben. Polifág faj, minden növényféleséget megtámadhat. A levelek fonákán, finom szövedék védelmében szívogat. Kezdeti kártétele nem feltûnõ, késõbb azonban a levelek színén sárguló foltok láthatók. Az asszimilációs felület csökkentésével a növények vízháztartását szabályozhatatlanná teszi. Megjelenését növényvizsgálattal figyelhetjük meg. Ne várjuk meg míg felszaporodik, már kis egyedszámnál kezdjük meg; a védekezést Kiváló speciális atkaölõ szerek állnak rendelkezésünkre, de ezek is csak akkor hatásosak, ha a kártevõ élõhelyére, a levélfonókra juttatjuk a permetlevet. Mivel nem minden fejlõdési alakja érzékeny egyformán a szerekre, a kezeléseket meg kell ismételni. A rezisztencia elkerülése végett a hatóanyagokat váltogatni kell.

Dr. Ördögh Gizella