MENÜ

A TÉLI VADKÁROK ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON

Oldalszám: 17-18
2013.11.04.

Hazánk vadlétszáma jóval magasabb a terület optimális vadeltartó-képességénél. A szarvasok, vaddisznók, õzek, nyulak ezért az erdészeti és mezõgazdasági területeken egész éven át súlyos károkat okoznak.

A vadkár elsõsorban táplálékhiányra, táplálkozási gondokra vezethetõ vissza. Ha ugyanis a vadnak nincs meg az élettere, nem kielégítõ a takarmányozása, akkor mindenféle védekezés ellenére megtalálja a lehetõséget, hogy behatoljon a területre, és ott kárt okozzon.

I. Legfontosabb vadkártételi formák

Mezõgazdasági vadkár alatt értjük a vad azon tevékenységét, amely a mezõgazdasági kultúra állapotát, a termés mennyiségét, minõségét kedvezõtlenül befolyásolja. A mezõgazdaságban a legnagyobb kárt a vaddisznó, a szarvas, az õz, a dámvad és a nyúl okozza. A legfontosabb téli mezõgazdasági kárformák az alábbiak:

1. Taposási kár

Elsõsorban szarvasra és a dámra jellemzõ. Mindkét faj az õsszel és télen nagy rudlikba tömörül. Csapadékos idõszakban puha talajú, õszi vetésû gabona, repce és évelõ pillangós sínyli meg legjobban mozgásukat.

2. Túráskár

Jellegzetesen vaddisznó által okozott kárforma. Elsõsorban kukoricavetésekben veszélyes, amikor a vaddisznó ráállva egy sorra, nagy területen felszedi a vetõmagot.

3. Legelési kár

Valamennyi nagyvadfajra jellemzõ, súlyos téli kártétel, amikor a gabona, repce, pillangósok zöld részét elfogyasztják. A legsúlyosabb kárt a szarvasok okozzák, a mindenevõ vaddisznó takarmányának a vetések csak hányadát teszik ki, és az õzek sem okoznak súlyos károkat.

4. Szõlõ és gyümölcsfák rügyeinek megrágása

Általános kárforma a téli rügyrágás (szarvas, dám, muflon, õz). Különösen az õz válogató, csipegetõ táplálkozása okoz súlyos kárt.

A mezõgazdasági károkon kívül jelentõsek az erdei vadkárok is. Az erdõ, mint növényi kultúra, minõségi és mennyiségi értékcsökkenést szenved, és rendeltetésszerû használatát a vad megakadályozza.

A legfontosabb erdészeti vadkárok az alábbiakban foglalhatók össze:

1. Természetes felújítások akadályozása, a makk felszedése

A vaddisznóra jellemzõ kártétel, de a szarvas és a dám is táplálkozik a tölgy- és bükmakkokkal. Ezzel jelentõsen megakadályozzák az erdõk természetes felújulását.

2. Makkvetések, erdõsítések károsítása

Az elvetett, erdõsítésre szánt makkot a vaddisznó kitúrja, a szarvas kikaparja.

3. Rügyek, hajtások rágása a nyugalmi idõszakban

Az õz, a szarvas és a dám általános téli kártétele: a szarvas a csúcshajtásokat harapja le, az õz az oldalhajtások csipegetésével okozza a növények leromlását, torz növekedését, elbokrosodását.

4. Kéreghántási, dörzsölési kár

A szarvas, a dám, a muflon a téli idõszakban a fák kérgének lerágásával szerzi be a nyálkaképzõdéséhez, a bendõ feltöltéséhez szükséges, magas rosttartalmú takarmányt. A dörzsölés a szarvasfélék agancstisztításának a jellegzetes formája.

5. Töréskár

Elsõsorban nemesnyárasokban és füzesekben jelentõs, amikor a szarvas a vezérhajtás csúcsrügyeit vagy oldalrügyeit ágaskodva éri el, és ezt letörve fogyasztja el. Tõrevágás vagy visszametszés nélkül az ilyen fa csak torz növekedésre képes.

II. A nagyvad által okozott károk mérséklése és elhárítása

A védekezés lehet: indirekt (vadkár megelõzése) és direkt (vadkár elhárítása) eljárás.

Indirekt eljárások

Az ide tartozó módszerek, eljárások kidolgozása, alkalmazása az erdészeti és mezõgazdasági szakemberek közös feladatát képezik. Lényegük, hogy alkalmazásukkal a vadállomány által okozott károk a minimumra csökkenthetõk. A legfontosabb indirekt eljárások a következõk: vadföldek kialakítása, vadtakarmányozás, nyugalmi terület biztosítása, telelõkertek kialakítása, egyedek szelekciója, zártkerti tenyésztés, létszámszabályozás vadászattal. Jelenleg hazánkban az indirekt eljárásokkal még nem értük el a várt eredményt, ezért széles körben elterjedtek a vadkárelhárítás direkt módszerei is. Ezeket a módszereket két nagy csoportba – egyedi védelem és területvédelem – oszthatjuk.

Az egyedi védelmet elsõsorban nagy értékû növényi kultúrák megvédésénél alkalmazzuk, amikor a vadat a növényektõl, vagy valamely növényi részüktõl tartjuk távol. Ez költséges, nagy kézimunkát igénylõ, de biztonságos eljárás.

A területvédelmi eljárásoknál nem az egyes növényegyedet, hanem a területen lévõ valamennyi növényt védjük meg a vadkártól. Ezeket elsõsorban szántóföldi kultúráknál alkalmazzuk. Olcsóbb, kevesebb kézimunkaerõt igénylõ, de kevésbé hatékony eljárás.

Mindkét védekezési forma mechanikai, fizikai, biológiai és kémiai módszerrel végezhetõ.

a. Egyedi védelem

- Mechanikai módszerek

Növényegyed teljes védelme: körbekerítés hálóval, papírcsíkos körbekerítés, körbekarózás, összekötözés, fémszalagos körbekerítés, kartoplaszt, zöld bekötés, száraz bekötés.

Egyes növényi részek védelme: csúcsrügy védelme mûanyag hüvellyel, hálóval, fém szalaggal, textilhulladékkal, lehajtással, kampózással, a törzs védelme felületi sebzéssel (kaparókéses eljárás).

- Vegyszeres védelem

Egyedi védekezésre az 1. táblázatban felsorolt szerek engedélyezettek.

Egyedi védekezésre engedélyezett készítmények táblázata

b. Területvédelmi eljárások

- Mechanikai módszerek

Kerítések (hagyományos huzalos, fonalas, paneles elemekbõl álló), hanghatású berendezések (karbidágyú, szélkerekes kereplõ, riasztólövések, vad riasztó hangjának visszajátszása magnóról), fényhatású berendezések (kötélre rögzített tükrök, fehér fóliacsíkok), valamint az utak mentén felépített fényvisszaverõ prizmák.

- Fizikai módszerek

Villanypásztor – általában biztonságos védelmet ad, de mindennap ellenõrizni kell, könnyen megsérül.

- Biológiai módszerek

Védendõ kultúra körbevetése a vad által jobban kedvelt növénnyel, vagy riasztó növényekkel, birka ürülékének kiszórása a megvédendõ területre, emberi és állati vérrel, hajjal, szõrrel történõ riasztás.

- Kémiai módszerek

A szaghatáson alapuló területvédelem a legelterjedtebb módszer. A kihelyezett készítményekkel nagy létszámú embercsoport jelenlétét imitáljuk a vadnak.

TERÜLETVÉDELEMRE ENGEDÉLYEZETT VADRIASZTÓ SZEREK

Hatása kettõs: a sok ember mindig veszélyt jelent; nem látja és nem hallja õket, ami újabb bizonytalansági tényezõ. Mivel a szél iránya a megvédendõ területen változik, ezért a készítmények valamelyikét kell a körbekerítésre használt zsinegre 6-8 méterenként kihelyezni. Általában 200-300 m hosszan terjed a szaganyag riasztó koncentrációban. Amennyiben a tábla hosszabb, az uralkodó szélirányra merõleges – újabb zacskósor kihelyezésével – fel kell darabolni. Vadfajtól és kultúrától függõen 15-30 nap a védettségi idõ.

2. táblázat

(Ocskó, 1999)

TÁBLÁZAT

Dr. Nádasy Miklós

VE Georgikon Mg.tud. Kar Keszthely