MENÜ

VEDJÜK ÖRÖKZÖLDJEINKET!

Oldalszám: 3
2013.11.04.

Kertjeink kedvenc örökzöldjét, a lucfenyõt gyakran toboz alakú gubacsok csúfítják el, melyeket a lucfenyõ-gubacstetû okoz. Különösen nagy lehet a veszteség a karácsonyfa-nevelés során. A kártevő fehér viaszfonalakkal borított lárvái a hajtásvégeken, a rügyek tövében szívogatnak és ott is telelnek át. Március végétõl a mérgezõ nyáluk hatására gubacsképzõdés indul meg. A gubacs rendszerint a rövid hajtások tövén fejlõdik és hatására a felette lévõ hajtásrész elszárad.

A lárvákból áprilisra kifejlõdnek a nõstények (õsanyák),lerakják tojásaikat, a kikelõ lárvák a gubacsba huzódnak, ami késõbb lezáródik. A gubacs üregeiben a lárvák július végére kifejlõdnek. Augusztusban a gubacsok felnyílnak, a lárvák a szabadba jutnak, ahol egy vedléssel szárnyas nõsténnyé alakulnak. Vagy ugyanarra a fára, vagy elrepülve egy távolabbi lucfenyõre rakják tojásaikat, melyekbõl szeptemberben kikelnek az áttelelõ lárvák (õsanya lárvák). – Mivel a kártevõ elsõsorban a valamilyen okból gyengélkedõ fákat kárositja, nem megfelelõ, száraz fekvésû helyre ne ültessünk lucfenyõt. -Alacsonyabb fáknál a gubacsok felnyílás elõtti leszedésével és megsemmisítésével védekezhetünk. - A kémiai védelmet az áttelelõ lárvák ellen kezdjük el márciusban, a gubacsképzés megindulása elõtt. A kezeléseket ismételni kell. (Majd õsszel, szeptember-októberben, az áttelelõ lárvák megjelenésekor újból védekezzünk! -Ezüstfenyõn 1997 óta tömegesen elszaporodott egy új kártevõ, az ezüstfenyõ-levéltetû. Az állat az ezüstfenyõ idõsebb tûlevelein szívogat, a fiatal fakadó hajtásokat nem károsítja. A szívogatás helyén bebocsátott mérgezõ nyálától a tûlevelek gyûrû alakban sárgulnak, majd a sárgulás az egész tûre kiterjed. Az ilyen levelek elbarnulnak és lehullnak, helyükön nem nõnek újak. A fák teljesen elvesztik díszítõértéküket. Kondíciójuk annyira leromlik, hogy ki is pusztulhatnak. Az Engelmann lucon a tûlevelek megbarnulnak, de nem hullnak le. A kártételt könnyen felismerhetjük a levéltetvek által ürített csillogó mézharmatról és az azon megtelepedõ korompenészrõl. A kártevõt viszont nehéz észrevenni, mivel igen apró,l,5–1,8 mm hosszúságú és zöld színe megegyezik a tûlevelek színével. Sok nemzedékes faj. Tojás alakban telel /enyhébb teleken szárnyatlan alakjai is áttelelhetnek, melyekbõl korán tavasszal szárnyatlan alakok kelnek ki, ezek azonnal megkezdik kárositásukat. Április végén, május elején szárnyas egyedek jelennek meg, melyek újabb fákra vándorolnak. A faj tömeges elszaporodósa általában augusztustól kezdõdik az öregedõ leveleken. Kedvenc tápnövényei az ezüstfenyõn kívül a közönséges lucfenyõ, a fehér-vagy kanadai luc, a szitkaluc, az Engelmann luc. Kártételével szemben ellenállónak bizonyulj a japán luc, a hondói luc,a szerb luc. Uj telepítésnél érdemes ezeket a fajokat választani. A kártevõ elleni kémia védelmet a megjelenésekor (márciusban) meg kell kezdeni. Mive1 a tojásból való kelés elhúzódik, a permetezéseket április elejéig ismételni kell. A szárnyas egyedek betelepedését a még egészséges fákra április végétõl sárga tál- vagy ragacsos csapdák kihelyezésével figyelhetjük meg. Ekkor ismét ajánlatos permetezni, majd legközelebb augusztusban ,a tömeges felszaporodáskor. Viszonylag nem régóta ismert a borókaszú sem, jelentõsége viszont annál nagyobb. Az apró,2-2,5 mm-es, barnásfekete színû bogarak áttelelés után az életerõs tuja-, boróka ciprus- és hamisciprus fajokon folytatnak érési táplálkozást, március-áprilisban. Utána csoportokban legyengült növényekre repülnek és a hajtások tövébe lyukakat rágnak, tovább gyengítvén a fákat, bokrokat. Az ilyen hajtások lelógnak, elszáradnak, végül a szél letördeli õket. A bogarak a kéregre rakják tojásaikat, a kikelõ lárvák behatolnak az egy éves hajtásokba és kirágják azok belsejét. A járataikban bábozódnak és ott is alakulnak imágóvá. Nemzedék száma kettõ. Az elsõ nemzedék május-júniusban rajzik, a második nemzedék még tisztázásra vár. Aki már elõzõ évben is észlelte kertjében a kártételt, márciustól kezdje figyelni a táplálkozó bogarakat és észlelésükkor kezdjen. permetezni kontakt hatású inszekticidekkel Ezután a tojást rakó nõstényeket kell figyelni március végétõl és áprilisban. Mivel a tojásrakás elhúzódik, a védekezéseket ismételni kell. Májustól már az új bogarak megjelenéséhez igazítsuk az ismételt kezeléseket. A permetezéseket lemosásszerûen, tapadó szer hozzáadásával kell végezni. Mérsékelhetjük a kártételt, ha a növényeket megfelelõ tápanyagellátással és öntözéssel, igényeinek megfelelõ helyre való ültetéssel igyekszünk jó karban tartani. Ne ültessük túl sûrûre õket, a beteg egyedeket semmisítsük meg. Dr. Ördögh Gizella