MENÜ

Borszõlõfajták megválasztása

Oldalszám: 19
2014.01.07.

Az AGRO NAPLÓ 2001/9. számában a „Csemegeszõlõ-fajták megválasztása” c. cikkben írtak részben (pl. árutermelõ szõlõültetvény területe, gyökeres szaporítóanyagok vásárlása stb.) a borszõlõfajták megválasztására is vonatkoznak, ezért ezek ismétlésétõl eltekintek

A szõlõfajta a bortermelés egyik legfontosabb tényezõje,
a termesztéstechnológia stabil; illetve csak kis teljesítményû, gondos, szakszerû munkával (átoltással) változtatható eleme. A fajtával hasznosítjuk az agroökológiai potenciált (a környezeti tényezõket), vele alkalmazkodunk a kedvezõtlen környezeti adottságokhoz, és elsõdleges szerepe van a minõséget alakító tényezõk között. A fajtával valósítjuk meg a termesztési célt, általa elégítjük ki a fogyasztók változatos igényét.
Egy-egy termõhelyen, borvidéken termesztett szõlõfajták csoportja több évszázados termesztés során, a termesztõk tapasztalatai, a borfogyasztók igénye, az értékesítési lehetõségek alapján, illetve hatására alakult ki, változott és jelenleg is változik.
Keleti Károlynak az 1860. és 1873. közötti években végzett statisztikai felmérései szerint 71 borszõlõfajtát termesztettek jelentõsebb területen. Természetesen a szõlõültetvényekben található fajták száma ennek sokszorosa volt. Egy-egy szõlõültetvényben általában sok fajtát termesztettek vegyesen. A filoxeravész utáni felújítások, fõleg az újratelepítést támogató és szabályozó 1896. évi V. törvénycikk, a szõlõfelújítási törvény elõírásai nagy változásokat hoztak a szõlõtermesztésben és a fajtahasználatban. A törvény többek között elõírta a fajtatiszta telepítést és az egy-egy borvidéken telepíthetõ fajtákat. E törvény végrehajtási rendeletében 60 telepítésre javasolt borszõlõfajta szerepelt. A késõbbiek során szükség szerint kiadott törvényekkel, és az ezek végrehajtását szolgáló rendeletekkel szabályozták és szabályozzák a szõlõtermesztést és a borgazdálkodást. Ezekben meghatározzák a telepíthetõ fajtákat, vagy elõírják annak meghatározási módját.
A második országos szõlõfelújításnak mondható 1960-as évek elsõ felében eltelepített több mint 46.000 ha-on az 1959/23 sz. FM. rendelet szerint az akkori besorolás alapján az összes borvidéken és termõhelyen összesen 33 borszõlõfajta telepítése volt engedélyezve. Jelenleg ennél lényegesen több fajta szaporítható és telepíthetõ; ezek nevét a Nemzeti Fajtajegyzék tartalmazza. E jegyzékbe az államilag elismert fajták, valamint klónjaik kerülnek; ennek megfelelõen a fajták száma változhat. A Nemzeti Fajtajegyzékben nem szereplõ (állami elismerésben nem részesült) fajtákkal árutermelõ szõlõültetvényt csak meghatározott elõírások (engedélyek) alapján, korlátozott területen lehet létesíteni. A Nemzeti Fajtajegyzékben felsorolt fehér- és vörösborszõlõ-fajták száma összesen (a klón-típusok és klónok szám szerinti besorolásán kívül) a 2000. december 30-i állapot szerint 62; ebbõl 46 a fehér- és 16 a vörösborszõlõ-fajta. A fajták számának növelése részben felkészülés az Európai Unióhoz való csatlakozásra, másrészt a jellegzetes magyar borok (hungarikumok) iránt várható növekvõ kereslet hatására történt. Bekerült, illetve visszakerült a szaporítható fajták sorába pl. Budai, Csomorika, Juhfark, Pozsonyi fehér mint hungarikum, valamint a hungarikumnak is minõsíthetõ Kékmedoc (Medoc noir) stb.
A fajtajegyzékben szereplõ fajták közül a borvidékeken és a bortermõhelyeken telepíthetõ fajtákat a Szõlõfajta Használati Bizottság határozza meg.
A fajták üzemen belüli megválasztása során elõször a gazdaság termõhelyére vonatkozó szabályozást, elõírást kell figyelembe venni. A korábbi évek fajtahasználati rendelkezései helyenként jelentõsen módosultak. A bortermelõk kérésére, a termelés fenntartása, a jövedelmezõségi szint elérése érdekében az olyan fajták telepítése is lehetõvé vált, amelyek telepítése az adott termõhelyen korábban nem volt engedélyezve.

A szõlõültetvények létesítésénél azokat a fajtákat részesítik elõnyben, amelyek, illetve amelyeknek a bora a legkeresettebb, tehát a legjobban eladható. Néhány évvel ezelõtt – néhány kivételtõl és egyes borvidékekre vonatkozó rendeleti elõírástól eltekintve – az úgynevezett világfajták (pl.Chardonnay, Rajnai rizling, Sauvignon, Cabernet franc, Cabernet Sauvignon, Merlot stb.) telepítését javasolták. Kétség kívül elsõsorban ezek a fajták szolgálják a minõség növelését; boruk keresett és jól eladható. Jelenleg a világfajták nagyobb területi arányának megtartása mellett – egyre többen gondolnak arra – különösen a borturizmus várható növekedésének és a fogyasztói kereslet gazdagodásának hatására -, hogy a régebbi és az újabb magyar fajták telepítése is növelheti bortermelésük jövedelmezõségét.
A fajták megválasztására nagy hatással van a különbözõ tapasztalatok, vizsgálati eredmények megismerése következtében megnövekedett fogyasztói igény (pl. a vörösborok rendszeres, mérsékelt fogyasztásának kedvezõ hatásáról szóló közlemények). Ezért is növekszik a vörösborszõlõ-fajták területi aránya. Helyenként még a minõségi fehérborszõlõ-fajták tõkéit is átoltják a jövedelmezõbb vörösborszõlõ-fajtákra.
A fajták megválasztásánál figyelembe kell venni azok tulajdonságait:
- az adott gazdaság környezeti tényezõit,
- a termesztési célt,
- a megvalósítható termesztés-technológiát,
- a szõlõterület üzemen belüli nagyságát,
- a szüreti és a feldolgozási kapacitást.
Az elõzõekre néhány példát említek:
- Rothadásra hajlamos fajtákat (pl. Rajnai rizling, Leányka, Kadarka, Kékoportó stb.) lehetõleg szellõs területekre, fennsíkokra ültessünk, és keskeny, szellõs lombfallal termesszük.
- A téli fagyoktól veszélyeztetett területeken, az Alföldön lévõ borvidékeken a takaratlan szõlõtermesztésre viszonylagosan nagy fagytûrõképességû fajtákat (Bianca, Csillám, Kunleány, Rajnai rizling, Duna gyöngye stb.) válasszunk.
- Nagyobb területû gazdaságokban egy-egy szõlõfajta területe akkora legyen, hogy a termesztési célnak megfelelõ állapotban lehessen leszüretelni: pl. az Ottonel muskotály muskotályos zamata ne csökkenjen, a mustja ne lágyuljon le; rothadós fajta ne rothadjon el. Ezeket figyelembe véve a naponta feldolgozható és a leszüretelt mennyiségnek összhangban kell lennie.
- A szüreti idõ széthúzhatóságát – ami a fajták tulajdonságaitól és a termesztési céltól is függ – a fajták megválasztásánál, a feldolgozási kapacitást is szem elõtt tartva, figyelembe kell venni. Csapadékos õszön a rothadásra hajlamos fajtákat csak gyors szürettel lehet megmenteni. A rothadásra nem érzékeny fajták (Kékfrankos, Cabernet franc, Cabernet sauvignon stb.) éretten is több héten keresztül a tõkén tarthatók.
Röviden összefoglalva: A szõlõültetvény létesítése elõtt a fajták megválasztásához meg kell ismerni a vonatkozó elõírásokat (törvényeket, rendeleteket, hegyközségi szabályozásokat), a gazdaság környezeti tényezõit, az értékesítés várható eredményességét, a választott szõlõtermesztési és borászati technológiát, az ültetési anyag vásárlásának lehetõségeit.


Dr. Sz. Nagy László