MENÜ

A GYÜMÖLCSFÁK ROZSDAGOMBÁI

Oldalszám: 13
2014.01.07.

A gyümölcsfák betegségeit okozó mikroszkópikus gombákat a magyar szaknyelv általában az általuk okozott legjellemzõbb tünet alapján nevezi el. Ezért azokat a gombákat amelyeknek konídium telepei növény felületén feltûnõ fehér, „lisztes” bevonatot képeznek, lisztharmat gombáknak, a penészgyepet képezõ gombákat szürkepenésznek, a levélen, vesszõn és a termésen varas foltokat okozó gombákat varasodásnak nevezzük.

Ezen az alapon kapta az elnevezését a rozsda gombák csoportja is, mert az ide tartozó gombák „uredó” telepein képzõdõ „uredó-spórák” rozsda színû bevonatot képeznek gazdanövényeik felületén. Ez csak az egyik spóra alak, mert a rendkívül bonyolult életmódú rozsdagombáknak 5 féle spóratelepe és ennek megfelelõen 5 féle spóra alakja lehet. A rozsdagombák életmódjának a megfigyelését megnehezíti az, hogy a legtöbb faj gazdacserés fejlõdésû. Ezért a rozsdagombák fertõzésével ott kell számolni, ahol a két különbözõ fajhoz tartozó, rokonságban nem lévõ gazdanövény egymás közelében található. Az alma, körte és a birs gimnosporangiumos-rozsdabetegségét okozó Gymnosporangium fajok az almatermésû fajok leveleit, vesszõit, és terméseit csak abban az esetben fertõzik meg, ha 100 méteren belül fertõzött boróka (Juniperus) bokor található. Az almatermésûek levelének színén sárgás-, majd narancsvörös folt keletkezik, melynek közepén fekete pontokat láthatunk. Ez a spermogonium. Az ecidium-nyúlványok a levélfonákon, nyár közepén fejlõdnek. Ezek a nyúlványok gyakran torzult formában a termésen is megjelenhetnek. Az ecidium-nyúlványok felrepednek, bojt, vagy pamacs-szerûek lesznek és a belõlük kiszóródó ecidiospórák fertõzik a boróka fás részeit. A boróka vastagabb ágain vagy a törzsén orsó alakú, 10-20 cm hosszú megvastagodás jelzi a fertõzöttséget. Tavasszal, vagy nyár elején, nedves idõben a kéreg megrepedezik és rajta a kórokozó kicsi, szarv alakú, kocsonyás állományú kinövések, teleutócsapok fejlõdnek. Ez a rozsdagomba fõ fejlõdési alakja. Nedves idõben ezek a csapok vizet vesznek fel, megduzzadnak, nyálkásodnak, és bennük teleutóspórák milliói fejlõdnek. Ezeken lefüzõdõ bazidiospórák fertõzik a körte fiatal leveleit. A körte levélen fejlõdõ ecidióspórák fertõzik azután a borokát. A körtén a fertõzött levelek korai hullása, a borókán a megvastagodott részek száradása, majd az egész bokor pusztulása jelenti a kárt. Sokkal nagyobb kárt okoz a birs gimnosporangiumos fertõzöttsége, mert a levelek mellett a termés is fertõzõdik. Az egyik tünet a körülbelül dió nagyságot elért gyümölcsön jelenik meg és a hajtás is megvastagodik, torzul. Ebben az esetben a termés elpusztul. Amennyiben késõbb történik a gyümölcs fertõzõdése, akkor a fertõzést jelzõ foltok megvastagodnak, és a gyümölcs féloldalasan fejlõdik, eladhatatlan lesz. Szerte a világbab több mint 20 Gymnosporangium fajt ismernek, nálunk a Gymnosporangium sabinae a leggyakoribb. Az észak-Amerikában és Ázsiában elõforduló, az almatermesztésben súlyos károkat okozó fajok Európában – így hazánkban is - zárlati károsítónak minõsülnek.
A piros-, fekete- és az alanyként használt arany-ribiszkén a kronarciumos ribiszkerozsda uredo- és teleutó-alakja, az öttûs fenyõkön (Pinus-fajok) a gomba piknidiuma és ecidiuma fejlõdik. Ez a rozsdagomba Európában 1883-tól ismert. Fenyõcsemetékkel került az Egyesült Államokba, ahol azóta is rendkívül veszélyes kórokozó. Ez figyelmeztet bennünket arra, hogy ilyesmi fordítva is megtörténhet, és az Európában nem ismert rozsdabetegségeket bármelyik gazdanövényével behozhatjuk hazánkba.
Nem gyakori, és csak ritkán káros mértékû hazánkban a tranzséliás szilvarozsda. Az elõforduló két rokon faj közül a Tranzschelia pruni-spinosae a szilvát és a kajszit, a Tranzschelia discolor a szilvát, kajszit és az õszibarackot fertõzheti. Mindkét faj gazdacserés fejlõdésû rozsdagomba. A csonthéjasok levelein fejlõdõ sárgás foltok fonák felöli oldalán nyár elején a rozsda-színû uredospórák, nyár végén a teleuto-telepek fejlõdnek. A gomba ecidiumos alakja a bogláros kökörcsin és az erdei szellõrózsa levelein található.
A pukciniás köszméterozsda (Puccinia ribesii) csak a köszméte és sásfélék (Carex fajok) együttes elõfordulása esetén okozhat gondot.
A rozsdagombák gazdacserés életmódja kicsit bonyolultnak tûnik, egy azonban biztos, a hazánkban legnagyobb kárt okozó gimnosporangiumos körte- és birs-rozsda boróka nélkül nem marad életben, és fordítva, körtefa, vagy birsbokor nélkül a boróka sem fertõzõdik. Ajánlatos tehát eldönteni, hogy gyümölcsöt akarunk termeszteni, az örökzöld borókában, vagy éppen ebben a különös életmódú mikrogombában gyönyörködünk szívesebben. A rozsdagombák ellen a legtöbb gombaölõszer hatásos, de nagyon fontos, hogy a közelben lévõ boróka bokrokat is permetezzük meg.



Dr Véghelyi Klára