MENÜ

KÁPOSZTAFÉLÉK TÁROLÁSI KÁROSÍTÓI

Oldalszám: 9
2014.01.07.

Október végén, november elején betakarításra kerülnek a hidegtûrõ káposztafélék is. A téli tárolásra szánt növényfajoknál –ugyanúgy, mint a gyökérzöldségeknél- nagyon fontos a száraz idõben történõ szedés és a gondos tisztítás, válogatás. Így csökkenthetjük a tárolás alatti betegségek mértékét.

A tárolóban gyakran lép fel a káposztafej fekete foltossága, amely nem fertõzõ eredetû betegség, hanem fajtatulajdonság. A betegség tünetei a betakarítás elõtt csak ritkán figyelhetõk meg, a tárolás során azonban egyre nagyobb mértékben jelentkeznek. A külsõ leveleken 4-5 mm-es fekete foltok, vagy a levél ereken és környékükön szürke szegélyû, apró, fekete pontok láthatók. A betegség mértékét az egyoldalú, vagy bõséges tápanyagellátás növeli. Ma már kaphatók toleráns fajták.
A káposzta felrepedése szabad földön és tárolóban is elõfordul. Szintén nem fertõzõ betegség. Nyáron az egyenetlen vízellátás, õsszel és télen a rövid ideig tartó fagypont alatti hõmérséklet váltja ki. Az egymásra boruló belsõ levelek felrepedeznek. Rendszeres nyári öntözéssel, felszedéskor, szállításkor és tárolás alatt a fagytól való óvással elkerülhetjük a károsodást.
A fertõzõ betegségek közül a káposztát is megtámadja a szinte minden zöldségfajon elõforduló erviniás lágyrothadás (Erwinia carotovora ssp.carotovora). A baktérium a káposztafej, a torzsa és a vastagabb gyökerek nyálkás, bûzös rothadását okozza. A kórokozó már a szabad földön fertõzhet, sérüléseken keresztül, de kártétele a raktározás során, különösen prizmás tároláskor válik rendkívül súlyossá. A növény felületén lévõ víz, a levegõtlen körülmények és a 10 oC fölötti hõmérséklet kedvezõ számára. Ilyen körülmények között néhány hét alatt elpusztíthatja az egész betárolt termést.
A káposztaperonoszpóra (Peronospora brassicae) ugyan nem tárolási betegség, de ha a hosszú tenyészidejû fajtákat a tenyészidõszak második felében fertõzi, a betakarítás után, a szállítás és tárolás során utat nyithat az erviniás lágyrothadás kórokozójának. Az utóbbi hetek hûvös, csapadékos idõjárása kedvezett a gomba terjedésének. A betegség tünetei az idõsebb levelek színén erek által határolt, kezdetben kivilágosodó, majd elbarnuló és elszáradó foltok formájában jelentkeznek. A fertõzött leveleket tárolás elõtt távolítsuk el.
A káposztafej szklerotíniás rothadása (Sclerotinia sclerotiorum) szabad földön, általában a vegetáció második felében, a kifejlett káposztafejeken okoz vizenyõs rothadást. A gomba fehér, dús, vattaszerû bevonatot (micélium) képez, melyben megjelennek a nagy, fekete kitartóképletei (szkleróciumok). A kórokozó szabad földön növénymaradványokról és a talajból fertõz, sérüléseken, sebeken keresztül. A tárolóban a rothadás továbbfolytatódik. A termõhelyen a vetésforgó betartásával, gondos talajmûveléssel, egyenletes öntözéssel, a tárolás során alapos átválogatással védhetjük ki a károsítást.
A plenodómuszos betegség (Plenodomus lingam) (korábban fómás betegség) a karalábégumón szabálytalan alakú, sötétbarna szegélyû, barna foltokat okoz. A foltok közepe beszakadozik, körülöttük sötétbarna termõtestek (piknídiumok) képzõdnek. A gumó belseje szürkésbarnán rothad. Káposztán, a torzsán és a külsõ leveleken jelentkeznek a tünetek, ovális, sötétbarna, enyhén besüppedõ foltok formájában. Bennük apró, fekete termõtestek láthatók. Ha a foltok a torzsát körülölelik, a növények kifakulva hervadnak. Ha a levélnyélen helyezkednek el a foltok, a levelek a talajra fekszenek. Így könnyen felismerhetõk és eltávolíthatók a beteg növények. Ha bevisszük a tárolóba, a foltok ott továbbrothadnak.
A káposztafej botrítiszes rothadása (Botrytis cinerea) elsõsorban a kifejlett káposztafejeket betegíti meg, azok vizenyõs rothadását okozza. Az elhalt részeken dús, szürkésfehér, majd szürke bevonat (konídiumtartó-gyep) képzõdik. A kórokozó gomba sebzéseken keresztül jut a növényekbe, ezért igyekezzünk a sérüléseket elkerülni. A betegség a szállítás és a tárolás során válik jelentõssé.
A káposzta-levéltetû (Brevicoryne brassicae) az összes káposztafélén károsít. Szívogatásának hatására a levelek deformálódnak, sárgulnak, a növények fejlõdésükben visszamaradnak. A károsított növények felületén viaszos, szürke levéltetû telepek borítják. Az általuk ürített mézharmaton megtelepszik a korompenész. Az így károsított fejes káposztát, kelkáposztát ne tároljuk be, mert könnyen a tárolási kórokozók áldozatául esnek.
A bagolylepkék több faja is károsítja a káposztaféléket. A gamma-bagolylepke (Autographa gamma), a káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae) és a vetési-bagolylepke (Scotia segetum) hernyói még október végén, novemberben is megtalálhatók. Rágásukon kívül igen nagy kárt okoznak azzal, hogy ürülékükkel szennyezik a terméseket. Ügyeljünk arra, hogy a betárolandó káposztafejek, karfiolrózsák hernyóktól, hernyórágástól, ürüléktõl mentesek legyenek, mivel ezek nagy mértékben elõsegítik a tárolási betegségek fellépését.

Védekezés:
A tárolás alatt kémiai védelemre nincs lehetõségünk, ezért a következõ alapszabályokat tartsuk be:
· A betakarítást száraz idõben végezzük.
· Ügyeljünk arra, hogy szedés és válogatás közben sérülés, nyomás, ütõdés ne érje a termést.
· A tárolásra szánt terméket gondosan, alaposan válogassuk át. A kórokozókkal fertõzötteket, rovarrágottakat, sérülteket, repedteket, fagyottakat ne tegyük az egészségesek közé, mert a legjobb tárolási fajta is heteken belül romlásnak indulhat.
· Csak a teljesen kifejlõdött, kemény, zárt fejû, hosszú tenyészidejû, késõn érõ káposzta fajtákat tároljuk.
· A káposztát úgy tisztítsuk meg, hogy rajta 4-5, a fejre szorosan rásimuló, egészséges borítólevél maradjon.
· Szedés, tisztítás után mind a káposztát, mind a karalábét száraz, hûvös, szellõs, fagymentes helyen 5-6 napig szikkasszuk.
· Karalábéból általában a kék színû téli fajták alkalmasak a tárolásra.
· A fajtaleírások közlik, hogy mely fajták alkalmasak téli eltartásra. Ezek szárazanyag tartalma magasabb, szövetállományuk vastagabb, keményebb. Tartsuk ezt szem elõtt és a többi fajtát friss fogyasztásra, savanyúság készítésre használjuk fel.
· Mivel a kórokozók a szabad földön fertõzik a növényeket, ellenük ott védekezzünk a vegetációs idõszakban.
· Betakarítás elõtt ne öntözzük és ne fejtrágyázzuk a növényállományt.
· A fejes káposztát, kelkáposztát, karalábét tárolhatjuk pincében, veremben, prizmában. Az ideális az 1-2 0 C (max. 4-5 0 C) hõmérsékletû és 90-95% relatív páratartalmú helyiség lenne, de ezt gyakran nem tudják betartani.
· Fontos, hogy a helyiség jól szellõztethetõ legyen, mert szellõztetéssel tudjuk szabályozni a hõmérsékletet is, a páratartalmat is.
· A pincét betárolás elõtt ki kell takarítani és meszelni, az elõzõ évrõl bent maradt termést ki kell dobálni.
· Ha prizmában tárolunk, annak középsõ részén alul szellõzõállványt helyezzünk el.

Budapest, 2001-09-21
Dr. Ördögh Gizella