MENÜ

A kommunális szolgáltatások környezetvédelmi problémái és megoldásainak lehetõségei

Oldalszám: 53
2014.01.08.

A kommunális szolgáltatás mint ipari, mezõgazdasági és lakossági folyékony hulladék gyûjtése, ártalmatlanítása, dugulás elhárítása napjaink egyik megoldandó kérdése.

A folyékony települési hulladékok a csatornázatlan területeken zárt, vagy szikkasztó rendszerû házilagos kivitelezésû szennyvíztárolókban keletkeznek, melynek mennyisége és minõsége a lakosság élctmódja és életszínvonala szerint változó. A folyékony hulladékot az erre szakosodott gazdasági társaságok és egyéb formájú vállalkozások szállítják a hatóságok által kijelölt földgödrös tároló helyekre, ahol lehetõség van rá, a csatornamûvek fogadó állomásaira.
A 3312000./III.17./, valamint a 78/2001./V.9./ Kormányrendeletben leírtak szerint legkésõbb 2002. december 31-ig üzemelhetnek a földgödrös, szikkasztás rendszerû szennyvíztelepek, melynek megszüntetése további megoldhatatlannak látszó problémák forrása lehet. Ezeknek az ürítõhelyeknek a rekultivációja olyan mértékû anyagi terhet jelent a gazdasági társaságoknak, amely alapjaiban ingathatja meg azokat, s ezzel párhuzamosan megemelkedhet a környezetszennyezések mértéke.
Az 1980-as évek közepétõl a településtisztasági szolgáltatást - az akkori szakmai felügyeletet gyakorló Minisztérium - piacosította, így az ilyen jellegû vállalkozásokat minden komolyabb ellenõrzés nélkül végezte az, aki legalább egy db szippantó gépkocsival rendelkezett.
Az akkori „vállalkozási szabadság" miatt a szakhatóságok ellenõrzése nagyvonalú lett, ami elsõsorban a több tízéves múlttal rendelkezõ településtisztasági szolgáltató vállalatokra korlátozódott, a gomba módra szaporodó egyéni vállalkozóké pedig minimálisra csökkent. Ez a nagyvonalúság eredményezte, hogy a 90-es évek elején létrejött, sokszor kényszervállalkozások, felhígították azon vállalkozók körét, amelyek ilyen irányú tevékenységüket a mindenkori érvényben lévõ közegészségügyi, környezetvédelmi és hatósági elõírások figyelembe vételével kívánták végezni.
A rendezetlen folyamatok kialakulásához hozzájárult a 4/1984. EVM sz. rendelet, mely lehetõvé tette a szippantási tevékenységet mindazon vállalkozók részére, akik szippantókocsikkal rendelkeztek, de nem re ez e a szippantott szennyvizek lerakásának helyi szabályozását. Az viszont igaz, hogy ezeket a hiányosságokat 2000. évben megjelent XLIII. sz. törvény már pótolta. Az elõírásoknak megfelelõen mûködõ gazdasági társaságok a rájuk nehezedõ anyagi terhek egy részét, saját érdekeikben nyilván, kénytelenek áthárítani a lakosságra. Ebben az esetben piacra lépõ fekete munkát végzõ fantomvállalkozók jóval áron alul végzik el ugyanazt a szolgáltatást. Ezt könnyen tudják produkálni, hisz számla nélkül legtöbbször engedély nélkül - AFA befizetés nélkül végzik el a munkát. Sõt! Nem terheli õket az ürítõhelyek fenntartási és rekultivációs költsége sem.
Mivel kijelölt és ellenõrzött ürítõhelyekkel nem rendelkeznek, a szennyvizet a lakóterületen kívüli élõvizekbe, árkokba, erdõsávokba és szántóföldekre engedik le.
A legszomorúbb a dologban az, hogy mindezt a feketézést több esetben a helyi önkormányzatok és hatóságok tudtával és hallgatólagos beleegyezésével végzik.
Ezekben a települési folyékony hulladékokban a legkülönbözõbb mikroorganizmusok, kórokozók (vírusok, baktériumok, bélférgek) vannak. Megfelelõ körülmények között a kórokozók hosszabb ideig (napok, hónapok) életképesek maradnak, onnan a talajba, talajvízbe kerülhetnek és közvetlen érintkezés útján is fertõzéseket okozhatnak. A folyékony hulladékok, illetve azok bomlástermékei a talaj, és a felszín alatti vizek szennyezését okozhatják.
Az elszennyezett talaj felszíne, majd a talaj is és a szennyezõ anyagok belekerülhetnek a talajvízbe, illetve a közeli felszíni élõvizekbe. A szerves anyagokat tartalmazó szennyvizek bomlásának végtermékei talajszennyezést, illetve a vízminõség romlását okozhatják.
A talajra, illetve a felszíni vizekbe kerülõ szervesanyag tartalmú folyékony hulladékok bomlása során jellegzetes, bûzös gázok keletkeznek (ammónia, hidrogénszulfid, metán, stb.) melyek a levegõt szennyezik, és kellemetlen szaghatást okoznak.
Az Európai Unióhoz történõ csatlakozással kapcsolatos konkrét feladatokat a 2280J1999.(XLS.) számú Kormányhatározat írta elõ, a korábbi években meghatározott feladatokkal egyetértésben.
Kidolgozásra került az 1999-2002. évek közötti idõszakra vonatkozó középtávú gazdasági stratégia, ehhez kapcsolódik a szennyvíztisztításról szóló 91/271/EGK irányelv, valamint a hazai szabályozás rendszere a települési csatornázottságra vonatkozóan.
A hazai jelenlegi csatornázottság mértéke 50 % körülire becsülhetõ. Figyelembe véve azt a tényt, hogy az egyes régiók csatornázottságának mértéke jelentõsen eltér egymástól, amely visszavezethetõ az adott térség fejlettségére, ipari ellátottságára, valamint a hazai vízbázis védelme érdekében hozott kormányszintû intézkedésekre.
A Központi Statisztikai Hivatal a Kommunális ellátás fontosabb adatai címû 1999. évi kiadványa szerint a vezetékes vízellátásban részesülõ lakosok száma 9,542 millió fó, a csatorna-szolgáltatásban részesülõ lakosság száma 5,364 millió fõ.
Ugyanezen kiadvány értelmében a vezetékes ivóvízzel ellátott lakosok aránya országosan 91,4 % míg ezzel szemben a szennyvízcsatornával ellátott lakások száma az országban 49,1 %. A fenti adatokat az 1999. évi tényhez hasonlítva, míg a vízellátásban részesülõk aránya 6,5 %-kal emelkedett, addig a szennyvízcsatornával ellátott lakások aránya 7,5 %-kal emelkedett. A korábban említett Európai Uniós csatlakozási irányelvek, valamint a csatlakozáshoz szükséges feladatokat figyelembe véve az elkövetkezendõ tíz éves idõszakban a csatornával ellátott ingatlanok és az ehhez szükséges szennyvíztisztító kapacitás jelentõsen emelkedik, de rövid távon a 70 % körüli érték megvalósulása a reális, a 100 %-os csatornázottság megvalósulását semmi nem indokolja, figyelembe véve a helyi egyedi szennyvíztisztítókat, valamint az egyes települések helyi terepadottságát.
A fenti tényadatokat, valamint a rendelkezésekre álló információk alapján prognosztizálható számokat és adatokat figyelembe véve az elkövetkezõ tíz éves idõszakbasa csökkenõ mennyiségû és utána stagnálható mennyiségû települési folyékony hulladék szakszerû, az érvényben lévõ közegészségügyi és környezetvédelmi elõírásokat figyelembe véve elszállítására és elõírás szerinti ártalmatlanítására lesz szükség
. A Központi Statisztikai Hivatal a Kommunális ellátás fontosabb adatai címû kiadványában a települési folyékony hulladék mennyiségére vonatkozó adatok nem irányadóak, tekintettel arra, hogy a statisztikai adatok az országban lévõ települések csekély részére terjedt ki, feltételezhetõen az adatszolgáltatási kötelezettség nem teljesítése miatt.
A településtisztasági szolgáltatás megfelelõ ellátása érdekében három pont meghatározása szükséges.
- Az ingatlantulajdonosnak, az ingatlan bérlõjének területén keletkezõ szennyvíz tárolására szolgáló létesítmények elõírás szerinti megvalósítása, a keletkezõ szennyvizek elszállíttatása az erre a feladatra jogosult, megfelelõ engedéllyel rendelkezõ vállalkozók igénybevételével.
Az elszállított szennyvizek elõírás szerinti fogadásra alkalmas létesítmények megvalósítása, a szennyvíztisztító telepek, vagy egyéb létesítmények kialakítása.
A kiemelt szennyvizek elszállítására minden környezetvédelmi elõírást kielégítõ szállítóeszközök megléte.
Az elsõ pontban meghatározott feladatokat a vízügyi törvény végrehajtására vonatkozó Kormányrendelet, a helyi Önkormányzatok feladatára vonatkozó törvény és annak végrehajtására vonatkozó helyi Önkormányzati rendeletek, valamint a hulladékgazdálkodásról szóló törvény és annak végrehajtásáról szóló különbözõ szintû rendeletek tartalmazzák.
A második pontban meghatározott feladatok megvalósítására mind a KKA mind a KAC forrást biztosított, illetve biztosít, az általános kiírási feltételek mértékében.
A harmadik bekezdésben meghatározott szállítóeszközök, speciális célgépek, szippantó autók beszerzésének támogatása sem a Környezetvédelmi Minisztérium, sem az ország költségvetési törvényében a helyi Önkormányzatok által felhasználható központosított elõirányzatok körében nem szerepel, míg a települési szilárd hulladékok esetében évenként 2000 M forint áll rendelkezésre a 2001-2002. évi idõszakra.
A korábbiakban vázolt települési tisztasági szolgáltatást végzõ vállalkozások akiknek jelentõs része „kényszer vállalkozók" körébõl került ki, a privatizálásra került állami vállalatok és vízügyi vállalatok profil tisztítás során az elöregedett, elhasznált szippantó autók megvásárlásával és azóta azok javítgatásával végzik ezt a szolgáltatást.
Az 1990. évek óta végbemenõ gazdasági átalakulás során sem a hazai, sem a külföldi befektetõk nem jelentkeztek befektetési igénnyel, vagy befektetési szándékkal, ellentétben a szilárd hulladék szolgáltatási szektor szegmensével.
Ennek a ténynek indoklására több magyarázat adható:
- Az érvényben lévõ és folyamatosan megjelenõ jogszabályoknál maximális elsõbbséget élvezve sokkal nagyobb hangsúllyal jelennek meg a szilárd hulladékok problematikái, míg a települési folyékony hulladéknál jelentkezõ feladatokat jogszabályok tangenciálisan érintik, azaz jobb esetben csak másodlagos feladatként foglalkoznak vele.
A helyi Önkormányzatoknál jelentkezõ feladatként prioritást élvez a szilárd hulladék szolgáltatási feladat – az elõbb vázolt jogszabályi fogalmazás miatt – valamint, „a szilárd hulladékot folyamatosan fújja a szél, míg a folyékony hulladékot a talaj elõbb-utóbb elszívja, vagy az esõ elmossa, azaz szilárd hulladék marad, míg a folyékony hulladék eltûnése csak idõ kérdése" szemlélet egyáltalán nem nevezhetõ környezetbarátnak.
- Az elõzõ pontban taglalt szemlélet vonatkozik azon településtisztasági szolgáltatást végzõ kalóz „vállalkozásokra", melyek a „szürke gazdaság" adta lehetõségek kihasználásával a maximálisan gyors meggazdagodásra törekednek.
- Végezetül megítélésünk szerint a befektetõk negatív hozzáállását az a tény is okozza, hogy a jelenlegi érvényesíthetõ szolgáltatási ár sok esetben nem hogy fedezetet biztosítana az új speciális gépjármûvek beszerzésére, hanem a ténylegesen felmerülõ költségeket sem biztosítja sok esetben.
- Az országban lévõ településtisztasági szolgáltatást végzõ szippantó-autók jelentõs részét a több mint 35 éves konstrukciójú IFA típusú gépjármûvek képezik, melynek az átlag életkora közelebb van a 15 évhez, mint a 10 évhez.
Ismereteink szerint az elmúlt 5-10 év közötti idõszakban korszerûnek mondható, a jelenlegi elvárásokat kielégítõ célgépjármûvek beszerzése az országos igények nagyon kis százalékában történt.
Ezek beszerzése majdnem minden esetben a helyi Önkormányzat jelentõs támogatásával – példaképp említhetõ meg Budapest Önkormányzatának jelentõs segítsége – történt.
Megjegyezni kívánjuk, hogy ahogy közeledik az Európai Uniós felvétel idõpontja, egyre nagyobb nyomás fog nehezedni az államigazgatásra, hogy a teherfuvarozó, teherszállító eszközök cseréjének szükségessége terjedjen ki a speciális feladatokat ellátó célgépjármûvekre is.
A fentiekben vázolt tények alapján az alábbi javaslatok megvalósíthatóságának vizsgálatát és a szükséges intézkedések megtételét kértük a Tisztelt Minisztériumtól és országos hatáskörû intézményektõl.
Javaslatok:
1. Javaso juk, hogy a Belügyminisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium vizsgálja meg annak a lehetõségét, hogy a települési szilárd hultadékok gyûjtéséhez hasonlóan - az ország költségvetési törvénye adjon lehetõséget a helyi Önkormányzatoknak – települési folyékony hulladék gyûjtéséhez szükséges szippantó gépjármûvek beszerzéséhez támogatást.
2. Javasoljuk, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium vizsgáltassa meg a Környezet Fejlesztési Intézet bevonásával a szippantó gépjármûvek beszerzési támogatás rendszerének megvalósítását, (támogatás, kamatmentes kölcsön, kedvezményes kamatozású kölcsön, stb.) a KAC pályázati lehetõségén belül.
LITRESITS GÁBOR
FLORASCA KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT