MENÜ

Tejelõ tehenek takarmányozásának néhány kérdése

Oldalszám: 58
2014.01.08.

Dr. Peter Gerstädt
(Sano takarmányozási szakértõ)

A nyereséges termeléshez vezetõ út az erõsödõ piaci verseny következtében egyre nehezebb. Ebben a helyzetben a tehéntartó gazdáknak a jelenlegi és jövõbeli gazdaságos termelés érdekében világos célokat kell megfogalmazniuk, melyek a következõk:

- egészséges állatok,

- magas termelési szint,

- kiváló minõségû tej (magas zsír és fehérje %),

- könnyû fejhetõség, egészséges tõgy,

- hosszú hasznos élettartam.

E céloknak, vagyis a csúcsteljesítmény elérésének alapvetõ feltétele az optimális takarmányozás, mely biztosítja, hogy a tehenek a termelés bármely szakaszában mindig energiával, tápanyagokkal, ásványi anyagokkal és vitaminokkal jól ellátottak legyenek. A megfelelõ takarmányozáshoz a Sano termékei, a koncepció kidolgozásához pedig szakemberei nyújtanak segítséget:

Takarmányhasznosulás

Elsõdleges cél, hogy az alaptakarmánnyal minél magasabb tejhozamot érjünk el. Ennek feltétele, hogy az alaptakarmány jó minõsége, a teljesítménnyel arányos abrak és az optimális takarmányozási technika (pl. keverõ kocsik használata). A takarmányértékesítést befolyásoló legfontosabb tényezõk közé tartoznak:
- a tehenek élõ súlya,
- az alaptakarmány energiakoncentrációja, szárazanyag tartalma és ízletessége,
- a kiegészítõ abrak mennyisége,
- a laktáció szakasza
- a tejtermelés szintje,
- a takarmányozási technológia.

Energia- és fehérjeszükséglet

A tejelõ tehenek átlagos, összes takarmányszükséglete 50 kg alaptakarmány (45-50%-os szárazanyag tartalomnál). Csupán az alaptakarmány azonban nem biztosítja az állatok számára a magas teljesítményhez szükséges energia-, fehérje- és ásványi anyag szintet. Az adagok összeállításánál az alaptakarmányokat úgy kell kombinálni a különbözõ kiegészítõkkel, hogy a keverékben megfelelõ mennyiségû energia, fehérje és ásványi anyag legyen. E célt szolgálja a teljes értékû keveréktakarmány (TMR), melynek gyakorlatban történõ elõállítására, illetve az etetõkbe való kijuttatására dolgozták ki a Sano szakemberei a Tropper MMXPress mobil daráló- és keverõ kocsis takarmányozási rendszert. Az alkalmazásnál a következõ szempontokat feltétlenül figyelembe kell venni:
1. Minden alkotóelemet minden nap kell etetni.
2. Minden megetetni kívánt alkotórészt be kell keverni.
3. A keveréknek homogénnek kell lennie, hogy az állatok a különbözõ összetevõket ne tudják szortírozni.
4. A keveréknek mindig frissnek és ízletesnek kell lennie.
5. A takarmánymaradékot (3-5%) rendszeresen el kell távolítani.

A laktációs idõszakban a tehenek fehérje-, energia és ásványi anyag szükséglete mindig összefügg az élõsúllyal, a tejképzéshez szükséges energia pótlásával, a testkondícióval és a vehem fejlõdésével.

A laktáció kezdetén a tehenek testsúlyvesztesége nem lépheti túl a 8 %-ot. Amennyiben a testsúlyveszteség meghaladja a 12 %-ot, akkor a tehenek a laktációs idõszak végén több szárazanyagot vesznek fel, melybõl a testtartalékokat növelik, amely végsõ soron elzsírosodáshoz vezethet. Az elzsírosodott tehenek a laktáció elején ismét kevesebb takarmányt fogyasztanak, melynek következtében negatív anyagcseremérleg alakul ki. Ekkor egy még erõteljesebb testsúlycsökkenés következik be. Ezzel a kör bezárul.

Életfenntartás szükséglete


Tejtermelés szükséglete

A tejtermelés energia és fehérje szükséglete nemcsak a naponta megtermelt tej mennyiségétõl függ, hanem az abban lévõ zsírok és fehérjék mennyiségétõl is.

Napjainkig a takarmányadag számításoknál abból indultak ki, hogy a fenntartási szükséglet és a liter tejre esõ nyersfehérje és energiaszintje mindig állandó maradjon. A legújabb kutatási eredmények azt mutatják, hogy ez csak az életfenntartásra vonatkozik.
A korábbi szakirodalomban megadott 1 liter tejre vonatkozó 85 g nyersfehérje és 3,17 MJ energiaszükséglet csak a 20-25 literes tejtermelés esetén helytálló, ahol a tejzsírtartalom 4 % és a tejfehérje tartalom 3,4 %.

Megváltozott tejtermeléssel azonnal változik az egy liter tejre vonatkozó nyersfehérje és energiaszükséglet is. Minden további egy liter tej elõállításához 1 grammal több nyersfehérjére és 0,017 MJ energiára van szükség.

Ahhoz, hogy a tehenet megvédjük a negatív energia- és tápanyagcsere mérlegtõl, és a legjobb teljesítményt tudják adni, mindenek elõtt a takarmányadagot kell optimálisan összeállítani. A takarmányadag meghatározásának folyamata a Sanonál:

1. Takarmányadag tervezése
– a keretfeltételek megvizsgálása (istállórendszer, takarmányozási koncepció, alaptakarmány ellátottság, takarmányanalízis),
– takarmányadag számítás,
– takarmányjavaslat.

2. Takarmányadag kialakítása
– megfelelõ mennyiségû energia és fehérje, optimális a cukor- és keményítõ arány,
– bendõszinkronizálás.

3. Takarmányminta
– Istállórendszer,
– keverési- és takarmányozási rendszer (hagyományos, részben keverõ kocsis, keverõ kocsis),
– takarmánymaradék (3 – 5 %).

4. Takarmányfelvétel
– etetõk elhelyezkedése,
– az állatok hogyan férnek hozzá a vályúhoz,
– fény- víz- levegõ biztosítása.

5. Takarmányhasznosulás
– kérõdzési aktivitás,
– tejtermelés,
– tejösszetevõk,
– testkondíció.

6. Takarmányadag ellenõrzése
– felhasznált takarmányadag ellenõrzése (kérõdzési aktivitás, tejhozam, tejalkotóelemek, testkondíció),
– elhullás elemzése (ellési bénulás, masztitisz, ketózis, acidózis),
– termékenység,
– körmök egészsége,
– gazdaságosság.

Amennyiben az elkészített recepturával elért eredmények nem kielégítõek, az egész rendszert felül kell vizsgálni, és változtatásokat kell eszközölni.