MENÜ

Védekezés a borjak fertõzõ betegségeivel szemben

Oldalszám: 58
2014.01.08.

Célunk, egészséges, fertõzõ betegségektõl mentes állatok felnevelése, amelyek a késõbbi életkorban (a hasznosítási iránynak megfelelõen) genetikailag determinált képességüket maximálisan tudják a termelésben kamatoztatni.

Fertõzõ betegségeknek azokat a bántalmakat nevezzük, amelyeket baktériumok, vírusok, gombák, paraziták okoznak az állati szervezetekben. A kórokozók közvetlenül, vagy közvetett módon (ragályfogó tárgyak, köztigazdák) egyik állatról a másikra kerülnek és így terjednek egy állományon belül.
A borjak tárgyalásánál a szóban forgó korosztályok: a szopós, (0-10 napig) az itatásos (10-60 napig) ill. a növendék borjak, kb. fél éves korig.
Induljunk ki az elléstõl, bár a megelõzés már a vemhes tehenek vakcinázásával kezdõdhet, de erre késõbb kitérek.
A szopós borjaknál elsõsorban az emésztõszervi megbetegedésekre kell figyelni. Különbözõ baktériumok, vírusok okozhatnak megbetegedést. Az E. Coli baktérium okozta bélgyulladást kell kiemelni, mint a leggyakrabban és a legnagyobb kártétellel jelentkezõ betegséget. A baktérium az állat környezetébõl kerül a szervezetbe, és a bélnyálkahártya hámsejtjeihez tapadva, enterotoxinokat termel. Ennek eredményeképpen jelentõs mennyiségû folyadék (elektrolit) lép ki a bél üregébe. Tünetekben ez hasmenéssel, és kiszáradással jelentkezik. A folyamat gyors, és minél fiatalabb állatban jelentkezik, annál veszélyesebb. Sárgás bûzös bélsár és a (kiszáradás jeleként) beesett szemek, a legjellegzetesebb tünetek.
Hasmenést egyéb kórokozók is okozhatnak, mint pl. Corona-, Rotavírusok, vagy cryptosporidiumok, de ezeknél a tünetek enyhébbek, és nem is olyan veszélyesek az állatra, kivéve, amikor a Colival együtt jelentkeznek. Mindegyik a bélnyálkahártya bolyhait, mikrobolyhait károsítja, így felszívódási zavarokat, a bél üregébe történõ folyadékkilépést, esetleg vérzést okoznak. A gyógyítás kétirányú, a kórokozó kiirtására, és a folyadékpótlásra irányul.
Az itatásos és növendék korosztályban légzõ- és emésztõszervi megbetegedést okozó baktériumok, vírusok teszik a legnagyobb kárt. Az Adenovírus, a Parainfluenza3, a Respiartory Syntitial, a Fertõzõ Rhinotracheitis (IBR/IBD), a Vírusos Hasmenés (VD/MD) vírusa, a Pasteurella multocida, Clamidiák (és még lehetne sorolni) vagy emésztõszervi, vagy légzõszervi, esetleg mindkét szervrendszer károsodásával járó megbetegedéseket okoznak.
A parazitózisok közül meg kell feltétlenül említeni a kokcidiózist, és a gyomor és bélférgeket, amelyek az emésztõszervek megbetegedését okozzák. A külsõ élõsködõk, tetvek, atkák (rüh), legyek pedig az állatot nyugtalanítják, legyengítik, és fertõzõ ágensek hordozói továbbítói lehetnek, mint pl. a Fertõzõ Szaru- és Kötõhártyagyulladását okozó Moraxella Bovis-nak. A gombák okozta megbetegedések közül, ki kell emelni a tarlósömör-nek nevezett betegséget (trichofitiasis) amely a bõr jellegzetes elváltozását okozza, és nem elhanyagolható, hogy az emberre is átterjedhet, tehát zoonózisként veszélyezteti a gondozók egészségét.
Ebben a cikkben nem lehet kitérni az egyes kórokozók által okozott betegségek részletezésére. Nem is ez a cél, hanem a megelõzésére szolgáló tennivalókról, eljárásokról, kritikus pontokról szeretnék néhány mondatot megjegyezni. Az elsõ igazán megelõzõ tevékenység a születendõ borjú szervezetét általános és specifikus védõanyagokkal (ellenanyagok) ellátni, amelyek az általános ellenálló képességet és az, az egyes betegségekkel szembeni spcifikus ellenálló képességet biztosítják. Ezeket a kezeléseket a vemhes teheneken végezzük. Az újszülött borjú, elsõsorban a föcstejjel veszi fel az ellenanyagokat. Tehát az anya takarmányozását úgy kell végezni, hogy a föcstej minõsége megfelelõ legyen. Az anyák vakcinázásával a tehenek szervezetét késztetjük ellenanyag termelésre, amit a föcstejen keresztül az újszülött borjú készen kap. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a borjú bélcsatornáján ezek az ellenanyagok változás nélkül átjutnak, nem emésztõdnek meg. Az a mechanizmus, ami ezt biztosítja, csak az elsõ napon (azon belül is csökkenõ mértékben) mûködik, ezért olyan fontos, hogy az újszülött borjút az elsõ nap, minél többször itassuk, szoptassuk meg föcstejjel. A borjúnak az emésztéshez bizonyos baktériumokra is szüksége van, ezek a környezetbõl kerülnek be a szervezetbe. A konkurens, hasmenést okozó baktériumok (E. Coli) is a környezetben vannak, tehát egy versenyfutás kezdõdik, a hasznos és a káros baktériumok között. A föcstej, és az un. probiotikumok többek között ezt a versenyt is segítenek a hasznos baktériumok javára eldönteni.
A borjú hõregulációja fejlett. A felszáradás után gyakorlatilag bármilyen hideghez képes alkalmazkodni. Ez azzal a megkötéssel igaz, hogy száraz helyet kell biztosítani. Tehát, ha száraz, megfelelõ mennyiségû alom van alatta, nem fog megfázni. Ez a késõbbiekre is igaz, amikor már az egyedi ketrecekbõl a csoportos tartású nevelõbe kerülnek. A környezeti tényezõket optimalizáljuk. Inkább legyen hideg, de jó levegõ és száraz alom, mert ezzel meg tudjuk elõzni a légzõszervi megbetegedéseket. A meleg, párás, ammóniával telt levegõben, lehet, hogy az itatórendszer nem fagy be, de biztosak lehetünk abban, hogy a tüdõgyulladásos kórformák folyamatosan jelentkezni fognak
A különbözõ betegségek ellen, a borjúkorban is lehet vakcinázni, azonban figyelembe kell venni a föcstejjel felvett anyai ellenanyagok kiürülési idejét, mivel ezek bizonyos mértékben gátolják az aktív immunválaszt.
Szóba jöhet még a megelõzõ gyógykezelés a csoportosítás alkalmával, de ezzel nagyon óvatosan bánjunk, mert az emésztést biztosító bendõflórát károsíthatjuk, ami nagyobb baj, mint, ha egy kicsit köhécsel a borjú.
Ebben cikkben azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a betegségek leküzdésénél nem a gyógyszerekre kell koncentrálni, hanem a tartási körülményekre, mert ezek optimalizálásával lehet megelõzni a betegségek jó részét.
Cseh Kálmán