A borjúnevelés technológiája

A borjúnevelésnek két módszere van:

- az itatásos (mesterséges) borjúnevelés

- a szoptatásos borjúnevelés

Itatásos borjúnevelés alkalmazásakor az újszülött borjút vagy azonnal a születése után, vagy néhány nap múlva elválasztjuk az anyjától. Elõször föcstejjel, majd tejpótló borjútápszerekkel (vagy tejjel) mesterségesen itatjuk, a borjú tartástechnológiájától függõen. Az itatásos borjúnevelést alkalmazzuk minden olyan esetben, amikor a minél nagyobb mennyiségben a tej értékesítése a célunk. Az egyhasznú tejelõ és a kettõs hasznosítású fajták esetében ezt a módszert alkalmazzuk

Szoptatásos borjúnevelés alkalmazásakor a borjak születéstõl a választásig az anyjukkal együtt vannak, és az anya szoptatja a borjút. A tej az egyik legfontosabb takarmány a borjak felnevelésében. Ennél a rendszernél nincs fejés, az egész technológia speciális, a húsmarhatartásban alkalmazzuk ezt a módszert.

Itatásos borjúnevelés

Az egyik legfontosabb elõnye az, hogy irányítani tudjuk a borjú növekedésének ütemét a tejadagokkal. Nagyon fontos elõny, hogy a borjú a tehén tõgyét a szopással nem károsítja. Alkalmazásában, széles körû elterjedésében a gazdaságosság is fontos tényezõvé vált, és ez a módszer alkalmas arra, hogy a tejet jó áron értékesítsük, és helyette olcsóbb tejpótlókkal és borjútápszerekkel oldjuk meg a borjúnevelést.

Az itatásos borjúnevelésnek három fõ szakasza van:

- a föcstejes idõszak, a tejitatásos idõszak és az utónevelési idõszak. A három fõ szakasz határozza meg a takarmányozást és a tartástechnológiát.

A borjú takarmányozása

A leendõ tenyészállatok termelését már itt kell megalapoznunk, mert a borjúnevelés során elkövetett hibák már nem korrigálhatók, annak ellenére, hogy jó a szarvasmarha kompenzációs képessége. A takarmányozás döntõen befolyásolja a borjú fejlõdését és növekedését. Mielõtt a három szakaszt részletesen tárgyalnánk, tudnunk kell, hogy a borjúnak speciális emésztési sajátosságai vannak, emellett a borjú tápanyagszükségletét is ismernünk kell.

A borjú emésztésének sajátosságai:

Az újszülött és a kifejlett állat gyomrának négy üregének (bendõ, recés, százrétû oltó) az aránya és mérete között igen nagy a különbség. Az újszülött borjúnál az oltó és a bendõ aránya 70%-30%, kéthónapos borjúnál már 30%-70%, a felnõtt állatoknál 7%-és 80%. A fiatal borjúnál a táplálék a nyelõcsõvályún keresztül, az elõgyomrok kikerülésével a százrétûbe illetve az oltógyomorba jut. Az elõgyomrok még nem mûködnek. Ebben az idõszakban csak enzimes emésztés van, baktériumos emésztés nincs. Azok az enzimek mûködnek csak, amelyek az oltógyomorban és az emésztõcsatornában termelõdnek. Az oltógyomorban lévõ rennin nevû enzim a tejfehérjét, laktóz a tejcukrot a lipáz a zsírt emészti csak. Ezért az elsõ két hónapban a takarmányigényt csak tejjel és tejpótló borjútápszerrel lehet kielégíteni. 4-5 hetes korban a bendõ mûködése is megindul, és a szilárd takarmányfogyasztás hatására 50-60 napos korban az emésztés döntõ hányada már itt történik. Azt, hogy minél elõbb kifejlõdjön a bendõ, azzal tudjuk elõsegíteni, hogy minél fiatalabb korban kezdjük meg a szilárd (abrak, széna) takarmányok etetését.

A borjú táplálóanyag szükséglete.

A borjú tömege, és a megkívánt súlygyarapodás fogja meghatározni a borjú táplálóanyag szükségletét, ezek viszont függnek a fajtától, és a fajtán belül az ivartól.

A nettóenergián és nyersfehérjén kívül a borjúnak szüksége van ásványi anyagokra és vitaminokra is. Legfontosabb ásványi anyag a kálcium és a foszfor, emellett még a borjú kisebb mennyiségben, de igényel magnéziumot, vasat, mangánt, nátriumot, és káliumot is. Vitaminok közül a B- vitaminokat a bendõben lévõ mikrobák elõállítják. Emellett a borjú számára nélkülözhetetlen az A -és D- vitamin is.

A föcstejes idõszak a születéstõl számítva egy dekádig (10 nap) általában 8-10 napig tart. Ez idõ alatt kizárólag az anyja föcstejét kapja. A föcstej színe sárgás, kissé vörhenyes színû. Hashajtó hatása van a nagy sótartalom (fõleg magnézium) miatt. A föcstej szárazanyag tartalma kétszerese a „normális” tejnek, emellett 30-40 szeres az A- és D- vitamin tartalom is. A borjú a méhen belül nem szerez immunitást, ezért „gamma-globulin mentesen” születik. A föcstej éppen ezért az immunbiológiailag fontos nagy globulin-tartalommal rendelkezik, amely viszont gyorsan, az ellést követõ 24. órára a harmadára, 48. órára a tizedére, és 72. órára a huszadára csökken. Másfelõl a születést követõen 24-36 óráig a föcstejben lévõ immunanyagok a borjú bélcsatornájában lebontás nélkül felszívódnak, ez a felszívódás is az idõ elõrehaladtával fokozatosan csökken, mert a bélfal hámszöveteiben is szerkezeti változás áll be.

A felszívódás mechanizmusának és az immunanyagok gyors csökkenésének ismeretében éppen ezért nagyon fontos szabály, hogy a borjú a születést követõen 2 órán belül megkapja a föcstejet. Az elsõ napokban minél többször, és minél több föcstejet igyon. A borjú az elsõ napokban 1-2 liter tejnél többet nem tud elfogyasztani, ezért szükséges naponta 4-5 alkalommal itatni a borjakat.

Nagyon fontos az is, hogy a borjú a föcstejet „tõgymelegen” (37-38 ºC) kapja, és csak az anyjáét. A föcstejet pasztõrözni és forralni nem lehet, mert megalvad „összemegy”. A megmaradt friss föcstejet megfelelõ arányban a tejpótló borjútápszeres itatásnál felhasználhatjuk, ezzel is tudjuk a költségeket csökkenteni. Szerves savakkal lehet tartósítani a föcstejet, ezt nagyban a megmaradt föcstej mennyisége határozza meg.

A föcstejes idõszak tartástechnológiája:

Az elletõ, illetve az ellés módja határozza meg a föcstejes idõszakban a borjak elhelyezését.

Hagyományos, kötött tartástechnológiájú elletõben egy vagy két zárt helység, profilaktórium szolgál a borjak elhelyezésére. Egy borjúra 0,8-1 m2-rel kell számolni. Ezekben fémbõl, fából (vagy mûanyag és egyéb anyag kombinációjából) készült lábon álló egyedi ketrecek szolgálnak a borjak elhelyezésére. A ketrecek egyik végén vannak az itatóedények, a ketrec padozata rácsos. A ketrecekben a borjú nem fordulhat meg. Nagyon sok hátránya van a zárt helységnek: magas a relatív páratartalom, a terem, a ketrec tisztítása nehézkés, nem kényelmes a borjak számára stb.

Kötetlen tartási mód bevezetésével az elletõ technológiája is megváltozott, a kötött tartástechnológiájú elletõk mellett megjelentek kötetlen tartásrendszerrel rendelkezõ elletõk is. Kötetlen tartásnak megfelelõen a „csikóboxos” elletõben, az újszülött borjú az anyjával 7-10 napig tartózkodik 8-9 m2-es boxban. Fontos követelmény itt is, a száraz bõséges alom, az alacsony relatív páratartalom. A borjú a saját igénye szerint szopja ki a tejet az anyjából. Nagyon fontos, hogy a ki nem szopott tejet ki kell fejni.

A kiscsoportos elletõben 4-5 tehén van a borjával együtt egy boxban, melynél 1 tehénre és 1 borjúra 15-20 m2-rel kell számolni.

A borjakat a szabadban is elhelyezhetjük ebben az idõszakban, egyedi ketrecekben. A ketrecek általában fából készülnek, melyeket „házilag” el lehet készíteni. Elterjednek a mûanyag ketrecek is, igaz ezek lényegesen drágábbak. A ketrec egy fedett pihenõtérbõl és egy rácsos kifutóból áll, melynek elejére helyezzük el itatáskor a vödröket. A fedett pihenõtérben a felszerelt vályú és rács biztosítja az abrak és a széna etetését, a föcstejes idõszak után is, mivel ennél a megoldásnál a föcstejes és tejitatási idõszak helye ugyanaz.

A tejitatás idõszaka

A föcstejes idõszak után az itatási technológiától függõen ez az idõszak 60-90 napig tart (a föcstejes idõszak is benne van). A tejitatás idõszakában is, az emésztési sajátosságoknak megfelelõen a takarmányozás elsõsorban tejjel vagy tejpótló borjútápszerekkel történik. A bendõ mûködésének elõsegítése céljából 10-14. naptól már abrakot és szénát is etetünk a borjakkal, az adagokat fokozatosan emelve. Ezzel csökkentve a drága tejpótló szerek mennyiségét. A tej itatása akkor szüntethetõ meg, ha az abrak és a széna már kielégíti a borjú táplálóanyag szükségletét.

Tej helyettesítésére különféle elegytejek (fölözött, és teljes tej keveréke) és különbözõ tejpótló borjútápszerek alkalmasak. Alapszabály, hogy a tejitatás alatt ne változtassunk az összetételen, ez vonatkozik a keverékekre és a tejpótlókra is.

A föcstejes idõszak után, ha teljes és fölözött tej keverékét itatjuk, nagyon lényeges, hogy az összetétele (aránya) a tejitatás egész ideje alatt azonos, és a zsírtartalma 2%-os legyen.

Savanyított, vagy megalvasztott tej itatása

Az alvadás a tej emésztésének elsõ fázisa a borjú gyomrában, így ez az eljárás természetszerû. Elõnye, hogy nem kell „tõgymelegen” itatni. A tejet szervetlen vagy szerves savakkal valamint tejsavbaktérium kultúrával savanyítják.

Tej és tejzsírpótló borjútápszerek

Az itatásos borjúnevelésben a leggyakrabban használt, illetve alkalmazott itatási módszer. Lényeges ismérvük, hogy szilárd halmazállapotúak, vízben, vagy fölözött tejben oldhatók fel, majd ezután megfelelõ mennyiségben és arányban itathatók.

Történetileg a tejzsírpótlókat alkalmazták elõször a borjak itatásához. A tejzsírt növényi és egyéb állati eredetû zsírok helyettesítik, biológiai hatóanyagokkal dúsítva. Az itatandó tej tejpótló tejzsírpótlóból és fölözött tejbõl áll. A fölözött tej sovány tejporral helyettesíthetõ. A tejpótló tápszereket viszont vízben kell feloldani. A tejzsírt ezeknél a tápszereknél is növényi és egyéb állati eredetû zsírok helyettesítik. Tejpor, savópor, hõkezelt szójaliszt képezi a fehérjetartalmat. 60 és 90 napos itatási technológiát ismerünk, mely függ az alkalmazni kívánt tejpótló tápszerek milyenségétõl, ez vonatkozik az egy liter tej elõállításához szükséges tejpótló mennyiségére is.

Bármelyik tápszert használjuk fontos, hogy az itatandó tápszer homogén legyen, a zsírok jól emulgeálódjanak, és itatási hõmérsékleten kell itatni. Az itatási hõmérséklet tõgymeleg (37-38 ºC), ügyelve az elkészítéskor arra, hogy milyen évszakban itatunk, mert télen 5-6 ºC-al, tavasszal és õsszel 3-4 ºC-al , nyáron 1-2ºC -al kell, hogy melegebb legyen az elkészítéskor, mint itatáskor. A „Pingvin tej” a kivétel, mely hidegen (15-20 ºC) oldódik és hidegen itatható.

A tápszerek itatása itatóvödrökbõl, vagy szopókával ellátott itatóedényekbõl történik. Mindkét módszernek vannak elõnyei és hátrányai, az utóbbi idõben inkább a vödörbõl való itatás terjedt el.

Az itatási elõirányzat szerint az itatás naponta kétszer történik. Az elsõ dekádban 6-7 literrel, az utolsó dekádban 3-4 literrel számolunk.

A tejitatási idõszak tartástechnológiája

A borjúnevelõ istállók lehetnek zártak és nyitottak. A zárt istállóban a borjakat elhelyezhetjük kötötten és kötetlenül is. A kötött módszer a legrosszabb megoldás. A kötetlen lehet csoportos és egyedi. Egyedi elhelyezésnél ketreceket alkalmazunk, amelyeket a szabadban és épületben helyezhetjük el. A szabadban elhelyezett ketrecek ugyanolyanok, mint amelyekrõl a föcstejes idõszaknál már tárgyaltunk. A csoportos elhelyezésnél egy csoportba általában 10-12 borjút helyezünk el, egy állatra kb. 2 m2-rel számolva. Nagyon fontos, hogy a borjaknak legyen száraz almozott pihenõtere. Technológiai elemek abrakosvályú, szénarács, önitató és a tej itatására szolgáló itatóedénytartók. Minden csoportnak külsõ karámot (kifutót) kell biztosítani. Az itatás történhet helyben és központi itatóállásban.

Utónevelési idõszak

Gyakran alkalmazott módszer, hogy a borjak a tejitatási idõszak után nem kerülnek át más (üszõnevelõ- hízómarha telep) telepre, hanem 5-6 hónapos korig még a borjúnevelõben tartózkodnak. Az elhelyezés kötetlen kiscsoportos tartási rendszerben a legjobb. A takarmány már tömegtakarmányból, abrakból és szénából áll, és ez határozza meg a technológiát. Jászol (abrak és tömegtakarmány), szénarács, önitató. Egy állatra kb, 3 m2-rel számolunk. Elengedhetetlen, hogy az épülethez csoportonként kifutók is