MENÜ

A húshasznú borjak választása, a választott borjak elhelyezése, takarmányozása

Oldalszám: 49
2014.01.08.

Bevezetés
A húshasznú tehéntartás kapcsán a szakemberek általában megjegyzik, hogy itt az egyetlen hozam a borjú. Így a relatíve alacsony termelési érték miatt a tartás, takarmányozás olcsóságára kell törekedni. Ez a megállapítás csak a tehéntartásban igaz. A választott borjak esetében kénytelenek vagyunk kompromisszumokra.

A választás után ugyanis az üszõborjak többsége általában tenyészutánpótlásra, a bikaborjak legjelentõsebb része hizlalásra vagy értékesítésre kerül. Ebben a publikációban a bikaborjak felnevelésérõl nem lesz szó, hiszen ezek többsége a hazai gyakorlat szerint exportra kerül.



A választás megszervezése

A választás a borjú életében nagyon fontos esemény. Egyciklusos elletéskor hazai körülmények között ez némi évjárati eltéréssel október második fele Arra kell törekedni, hogy minél kevesebb stressz érje az állatokat. Elsõsorban a borjakat kell féltenünk, hiszen a tehenek életében ez ismétlõdik, viszont a fiatal egyedek fokozottan érzékenyek.

Hangsúlyozni kell, hogy a stresszt elkerülni nem, csak csökkenteni lehet.

A gondozók viselkedése a választásnál az üszõborjak további életére meghatározó. A szarvasmarha emlékezõképessége ugyanis jó. Nem felejti el, hogy a különbözõ kezeléseknél hogyan bántak vele. A durva választás a késõbbiekben mindenképpen megbosszulja magát. A meggyötört állatok fogékonyabbak lesznek a betegségekkel szemben és fogamzó képességük is lényegesen gyengébb lesz. Választás után még legalább két hétig fokozott figyelemmel és türelemmel legyünk a borjak iránt.

Nagyon fontos, hogy olyan kezelõberendezés álljon rendelkezésre amiben a tehenek és borjaik nem szorulnak meg, az idõsebb, nagyobb testû egyedek nem tapossák össze a kisebbeket és nincs olyan szöglet ahol torlódás léphet fel. A választást olyan legelõszakaszra tervezzük ahol a válogatókarám és biztonságos kerítés van. A tehenek választás után ugyanis keresik borjaikat, nagy a veszély, hogy kitörnek. Ennek elkerülése érdekében az üszõborjakat olyan távolságra kell szállítani, ahol anyjuk már nem érzékelik közelségüket. A tenyésztésre nem szánt egyedek értékesítésének is ez a legkedvezõbb idõpontja.

2

Takarmányozás

A primitív és nagytestû húsmarha fajták utódai kivételével törekszünk a kétéves kori elletésre. Mivel a hazai állományokban – elsõsorban munkaszervezési szempontok miatt – az egyciklusos, tavaszi borjazás terjedt el, a felnevelést intenzívebbé kell tennünk. A választás általában a borjak 6-7 hónapos korában, történik, ezt célszerû úgy idõzíteni, hogy az a zöldfû legeltethetõsége végén legyen. Ekkor a tehenek még átkerülhetnek alkalmi legelõre (pl.: kukoricaszár), ám a növendékek külön elhelyezésérõl és takarmányozásáról gondoskodni kell. Kizárólag az energia, fehérje, ásványianyag és vitamin tekintetében komplett takarmány teszi lehetõvé, hogy az üszõk 13-15 hónapos korban tenyészérettek legyenek. Ha a szoptatás idõszaka alatt (borjúóvoda) már megismerik a szilárd takarmányt, akkor az átállás könnyebb.

Hazai viszonyok között leginkább indokolt a kukorica- vagy fûszilázs etetése. Ez választástól ellésig 8-15 kg-os növekvõ napi adagot jelent. A szálastakarmány (széna, takarmányszalma) 3-4 kg lehet. Az abrak mennyisége 1,5-2 kg/nap. Ez utóbbi energiát ad, de ügyelni kell az ásványianyag-kiegészítésre is. A nyalósó elengedhetetlen. Elõfordulhat, hogy a szükséges makro- és mikroelemet is ebbe keverjük. Tengerentúli példák alapján a sóba kevert fehérje-kiegészítõ iránt az utóbbi idõben megélénkült a hazai érdeklõdés, bár ennek gyártása itthon még nem megoldott. Az abrak etetését kondíciótól függõen a termékenyítési idõszak után meg lehet szüntetni, de az ellés elõtti két hónapban a nehéz ellések elkerülése miatt erõsen korlátozni kell. Az évjárattól és a rendelkezésre álló terület nagyságától függõen elõnyös lehet az üszõk legeltetését a termékenyítési idõszak elõtt legalább egy-két ciklussal elkezdeni, mivel zöldfû fogyasztása a nemi hormon termelését fokozza és ezáltal kedvezõbb fogamzás érhetõ el a május végi- június elejei idõszakban.



Téli elhelyezés

A húshasznú szarvasmarha tartásában Magyarországon egyre inkább terjed az épület nélküli elhelyezés. A növendéknevelésben célszerû a téli tartásra épületet biztosítani. A legfeljebb 3 oldalról zárt fészer és a tetõ télen a huzat, nyáron a sugárzó hõ elleni védelem miatt indokolt. Az etetés mindenképpen külsõ etetõútról történjen és a vályú belsõ oldalán 2 m szélességben betonburkolat szükséges.

A pihenõtéren legjobb a mélyalom.



3 A tehenek téli tartásáról a követkzõ publikáció számol be részletesen, illetve elléskörüli elhelyezésérõl ebben a cikksorozatban már esett szó (Kovács A. Z. Agro-napló 2001. Március). Itt csak azt kívánom megerõsíteni, hogy az utóbbi években a téli idõjárás különösen szeszélyes. A metszõ hideg szél ellen hézagosra épített szélfogó palánkokkal, a sár ellen természetes vagy vagy mesterséges (pihenõdomb) vízelvezetésrõl gondoskodni.

Hazai körülmények között a választott hímivarú egyedeket általában exportálják. Ha mégis történik bikahizlalás vagy tenyészbika-nevelés, akkor az elhelyezés a tenyészüszõ-neveléshezl hasonló lehet.



Az ápolás a húsmarháknál kivételes esetekben szükséges. Újabban terjed az a nézet, hogy a körmölést el is lehet hagyni, vagy az állat egész életében folytatni kell.



Dr. Makray Sándor