A férõhelyigény és takarmányozás fõbb kérdései a baromfitartásban.

Milyen hatással van ez a változás az állatok takarmányozására? A jó takarmány és a megfelelõ takarmányozástechnológia jelentõsen befolyásolja a termelés eredményességét. Hazánkban jelenleg az egy állatra jutó 9-10 cm-es vályúhossz többnyire -megfelelõ állománysûrûség esetén- biztosított minden ketreces tartás esetén. A gyakorlat azt mutatja, hogy ebben az esetben is, pl. egy öt férõhelyes rekeszben -a vályúhossz 50 cm- egyszerre csak négy tyúk táplálkozik, az ötödik nem fér a vályúhoz. Az alapterület növelése várhatóan maga után vonja az egy állatra jutó vályúhossz növelését is ami elõsegíti, hogy egyidõben minden tyúk egyék. Csökkentve ezáltal a harcot, a stresshelyzet kialakulását különösen az etetés beindításakor. A takarmány többnyire automata takarmánykiosztón (pl. etetõláncos) vagy feltöltõ kocsin keresztül jut az állatok elé. A rekeszenkénti állatlétszám csökkenésével a kiadagolandó takarmány mennyisége is csökkenni fog. A már meglévõ épületeket és berendezéseket figyelembe véve a jelenleg használatos takarmánykiosztó berendezések szállítási teljesítménye (100-400 kg/h) ezzel összefüggésben megfelel, illetve túlméretezett lesz az etetéshez. A takarmánytároló silókban elhelyezett takarmány mennyisége hosszabb ideig biztosítja majd a takarmány-ellátást.
A jelenlegi súlyszelepes itatók (egy rekeszben min. 2 db) és itatóvályúk a nagyobb térben éppúgy ellátják feladatukat, s az állatok kényelmesebben jutnak hozzá az ivóvízhez. Nincs szükség tehát különösebb módosításra az itatás technológiáját illetõen.
A nem ketreces tartás esetében, ahol természetszerûleg nagyobb (3-4 méter) mozgási körzet jut egy állatra, nagyobb lehet az etetési helyszükséglet is. Az etetési technológiától függõen azonban kevés köretetõ kihelyezése vagy elégtelen vályúhossz beépítése itt is konfliktust okozhat az állatok között. Az itatók elhelyezése és kialakítása lényeges szempont, mivel az alom felesleges elnedvesedését el kell kerülni a trágya bomlási folyamatának fékezése miatt.
Éppen a jogszabályok szigorodása miatt kifejlesztett ún. „alternatív” tartásmódok ötvözni kívánják az iparszerû és a természetes tartást, szem elõtt tartva mindkét tartásmód elõnyeit és hátrányait. Gazdaságossági indokok alapján cél, hogy egységnyi istálló alapterületre vetítve mind több állatot lehessen elhelyezni az állatvédelmi szabályokat maximálisan betartva. Jellemzõ rájuk a nagycsoportos tartás a ketreces, 5-6 db/rekesz kialakításhoz képest. Ilyenek pl. a többszintes dróthálós-, az ülõrudas-, vagy a „madárház” típusú rendszer ahol az ajánlott telepítési állománysûrûség 17-21 db/m2 istálló alapterület. Az új technológiákhoz tartozó többszintes berendezések kialakításánál már a fejlesztés során ügyeltek a gyártók arra, hogy elegendõ hely álljon az állatok rendelkezésére a táplálkozáshoz, ezért pl. több szinten az ülõrudak elõtt elhelyeztek etetõ ill. itató vályúkat. Ezek a rendszerek azonban még kiforratlanok, ezért nem valószínû, hogy rövid idõn belül kiválthatják a ketreces tartást.
Pazsiczki Imre FVMMI