Pneumatikus magtovábbítású sorvetõgépek

A témakör tárgyalása elõtt szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a mai szakzsargon ezen gabona vetõgépeket helytelenül két nagy csoportba sorolja, mégpedig mechanikus és pneumatikus vetõgépekre. E meghatározás pontatlan, mivel nem közös mûszaki jellemzõ szempontjából történõ elkülönítésen alapul, hiszen az egyik elnevezés a magadagolás rendszerére, a másik pedig a magtovábbítás módjára vonatkozik. A gyakorlatban használatos valamennyi gabonavetõgépnél a magadagolás mechanikus (még helyesebben: mechanikai) rendszerû, míg a mag továbbítás vagy gravitációs (nem mechanikus), vagy pneumatikus úton történik.

A pneumatikus magtovábbítási rendszerû vetõgépek felépítése fõbb elemeikben és konstrukciós kialakításaikban lényegében azonosnak tekinthetõ. Ezek közül a fejlesztésben meghatározó szerepû, s az üzemekben is széles körben elterjedt Accord-rendszer egy tagját, illetve annak fõbb vizsgálati eredményeit mutatjuk be.

A Pneumatic DT típus pneumatikus magtovábbítási rendszerû, kis- közepes- és nagymagvak sorbavetésére alkalmas vetõgép. A függesztett kialakítású, s az erõgéphez gyors kapcsolóval csatlakozó vetõgép vázsszerkezetét idomacélból állították össze, melyhez az acéllemezbõl készült két magtartály kapcsolódik, amelynek felsõ része közös magtér kialakítású. A lejtõs oldalfalakkal rendelkezõ, lefelé szûkülõ építési keresztmetszetû magtartályok alján található a celláskerekes magadagoló berendezés, E fölött helyezkedik el a keverõ tengely, melynek feladata a magboltozódás megakadályozása és a folyamatos, egyenletes magáram biztosítása az adagolószerkezet felé.

A géppel közepes-, nagy-, valamint aprómagvak esetén a kiadagolható magmennyiségek szélsõ értékei a következõk:

Magfajta Minimum Maximum

(kg/ha)

- búza 23,1 395,3

- árpa 20,0 341,4

- borsó 7,4 327,5

- lucerna 1,4 22,6

- mustár 1,4 27,4

Az elõbbi számadatokból megállapítható, hogy búza és árpa vetésben a gép megfelelõ határok közötti adagolásra képes, ugyanakkor a minimumnak elõírt (adagolási tartományok: búza 60-350; árpa 90-220 kg/ha) értéknél jóval kevesebbet is ki tud vetni, míg árpa esetén 50 %-kal több mag kiadagolásra képes. A borsó esetében az elõírt 80-400 kg/ha dózissal szemben maximum 327,5 kg/ha mennyiséget juttathat ki a gép. Az aprómagvak - lucerna és mustár - esetében a minimálisan kiadagolható magmennyiség alatta van az elõírt követelményszintnek (lucerna 8-25 kg/ha; mustár 8-25 kg/ha), míg a maximálisan kivethetõ mennyiség értékek a gyakorlati igényeknek is megfelelnek és kielégítik a szabvány elõírta követelményeket.

A gép vízszintes helyzetében, négy különféle haladási sebesség és különbözõ magvak esetében meghatároztuk a keresztirányú adagolásegyenletességet jelzõ mérõszámokat, és a variációs együttható értékeit.

táblázat A számadatokból megállapítható, hogy a vetõgép közepes-, nagy- és aprómagvak kiadagolása esetén megfelel a keresztirányú adagolásegyenletességre elõírt követelményeknek. A variációs együttható nagysága búza és árpa kiadagolásakor minden esetben alatta marad a megengedett értéknek (Vxmeg = 4,0 %) és egyértelmûen kimutatható, hogy az a haladási sebesség növelésével arányosan csökken. A borsó kiadagolása esetén a variációs együttható minden esetben kisebb a megengedett értéknél (Vxmeg = 5,0 %), ám ebben az esetben nem mutatható ki csökkenõ, vagy növekvõ tendenciájú összefüggés a szórás és a haladási sebesség viszonylatában.

Megemlítjük, hogy a legtöbb géphez hasonlóan a magadagolás szabályozása a celláskerekes magadagoló aktív hosszának változtatásával történik. A közepes- és nagymagvak esetén 0-110 a skálaosztás, míg az aprómagvak esetén egy nyelv 180o-os elfordításával 0-25 a skálaosztás értéke. A szükséges levegõ mennyiséget a két tartály között telepített ventilátor biztosítja, ami a traktor erõleadó tengelyérõl kapja hajtását kardántengelyen keresztül. A ventilátor által termelt levegõ nyomóága kétfelé ágazik. A magtovábbítás úgy történik, hogy a celláskerekes magadagoló a levegõáram útjába adagolja a vetõmagvakat, amelyek a nagy átmérõjû csövön keresztül jutnak el az elosztóházba (diffuzor), ahol a vetõelem számával azonos számú furat található, melyekhez a magvezetõ csövek csatlakoznak; ezeken keresztül a csoroszlyaszárba, majd onnan a nyitótárcsa által kialakított talajsávba hullanak a magvak.

A celláskerekes magadagoló szerkezet tengelye a hajtást a vetõgép bal oldalán elhelyezett járókerékrõl kapja láncáttételen és kardántengelyen keresztül. A baloldali magadagoló szerkezet merev, merev zárt szelvényû csõtengellyel továbbítja a hajtást a jobb oldali magadagoló tengelyhez.

Az aprómagvak esetében szintén megfelelõ a gép keresztirányú adagolásegyenletessége: a variációs együttható értéke lucerna kiadagolásakor alatta van a megengedett értéknek (Vxmeg = 8,0 %), sõt minden esetben annak 50 %-a alatti, 4 % körüli szórással jellemezhetõ. A mustármag kiadagolásakor már nem ilyen kedvezõ a kép, de a variációs együttható értéke még ez esetben is a megengedett értékhatár alatt van.

Az utóbbi évek laboratóriumi vizsgálatainak eredményei alapján megállapítható, hogy a pneumatikus magtovábbítási rendszerû vetõgépek - különbözõ méretû vetõmagvak vizsgálatánál mért - keresztirányú adagolás egyenletességet jellemzõ variációs együtthatói közel azonosak mind a soronkénti tolóhengeres, mind pedig a bütykös-hengeres magadagolóval rendelkezõ gabona vetõgépek esetében.

A vetések egyre jobb minõségben történõ elvégzésére való törekvéseknek köszönhetõen ma már mezõgazdaságunkban is nagyon sok fajta pneumatikus magtovábbítású vetõgép található (a teljesség igénye nélkül: Amazone; Gaspardo; Horsch, John Deere, Kverneland, Lely-Polymat, Simba, Väderstad, Vogel-Noot, stb.), amelyek többségét már - eltérõ szakmai mélységû boncolgatással - az FVMMI GM Kht. vizsgálta hazai viszonyaink között is. A lista tovább bõvül, hiszen tavaly õsszel elkezdtük a Lemken Smaragd-Solitair magágykészítõ-vetõgép komplex szántóföldi vizsgálatát. E gépkombináció újszerû mûvelõelem megoldásai révén, valamint az egyes géprészek önálló használhatóságának köszönhetõen méltán lehet gazdaságaink számára is figyelem felkeltõ gépesítési megoldás. Fentiekhez kapcsolódóan megállapíthatjuk, hogy a pneumatikus magtovábbítású gabona-vetõgépek alkalmazásának növekvõ létjogosultsága arányban áll a minõségi munkavégzésekre való gyártói-kutatói-gazdálkodói igényekkel is. Ezen eszközök nemcsak õsszel, hanem tavasszal is jól használhatók tavaszi árpa, borsó stb. magvak vetésére az üzemeltetõk általános megelégedésére.

Gödöllõ, 2001. március 19.

Komlódi István - Dr. Soós Sándor

FMMI GM Kht., Gödöllõ