MENÜ

Tõkenyakba oltás hasítékos ékoltással

Oldalszám: 24
2013.11.05.

A helybenoltásnak ezt a módszerét alkalmazhatjuk:
- ültetvények átoltására; kedvezõbben értékesíthetõ termést adó fajtákra,
- értékes új fajták elszaporításának gyorsítására,
- vegyes fajtájú ültetvényekben a nem kívánt, bekeveredett, idegen fajtájú tõkék átoltására,
- kedvezõtlen biotípusú (pl. rendellenes virágú, rúgós, madárkás) tõkék átoltására,
- az adott ökológiai viszonyok között rosszul szereplõ fajták átoltására,
- pótlásra ültetett alanytõkék beoltására,
- az oltványtõkék nagy téli fagyok miatt elpusztult termõrésze alatt kihajtott alany beoltására,

- megismert és megkedvelt, régebbi vagy újabb szõlõfajta kertünkben történõ leoltására.
Régebben hazánkban is létesítettek kisebb oltványszõlõ-ültetvényeket úgy, hogy a kiültetett alanydugványokat az ültetés utáni években hasítékos ékoltással tõkenyakba oltották be. Mediterrán területeken jelenleg is alkalmazzák ezt a módszert.
A tõkenyakba oltást - az idõjárástól függõen - április végén vagy május elején végezhetjük. Nagyon fontos annak ismerete, hogy az oltásforradást megvalósító kalluszképzõdéshez legalább 16 Celsius fokos hõmérséklet szükséges, a rügyfakadáshoz viszont elegendõ a 10 fok körüli levegõhõmérséklet is. Ebbõl következik, hogy az oltás sikerességét elsõsorban az oltást követõ idõszak hõmérsékleti viszonyai határozzák meg.
Ha az oltást követõ napok középhõmérséklete 12-13 °C , az oltócsapok rügyei duzzadni, fakadni kezdenek, a hajtások növekedése, bár lassan, de folytatódik, a kalluszképzõdés viszont az alacsony hõmérséklet miatt nem kezdõdik el. A rügyfakadás és a hajtásnövekedés elhasználja az oltócsap tartaléktápanyagát. Amikorra a hõmérséklet annyira felemelkedik, hogy az a kalluszképzõdéshez is elegendõ, addigra az oltócsap tartaléktápanyaga lecsökken vagy el is fogy; ezért a kalluszképzõdés nem lesz elegendõ vagy el is marad. Ilyen esetben az alany és az oltócsap nem forrad össze, az oltás nem ered meg. Az oltócsapból képzõdött hajtás elszárad. Az oltásra kerülõ tõkéken inkább legyenek 5-10 cm-es hajtások, mint hogy a korai oltás miatt elmaradjon az alany és az oltócsap összeforradása.
Az oltás folyamata
Oltáskor az alany tevékeny állapotban van (nedvkeringése megkezdõdött); de az oltóvesszõnek nyugalomban kell lennie.
A téli fagykárok elõtt megszedett, fertõtlenítés után mûanyag zsákokba gondosan becsomagolt oltóvesszõket hûtõtárolóban vagy hûtõszekrényben, 1-4 ° C hõmérsékleten tároljuk az oltásig. Régebben hideg pincében, nyirkos homokban történt a tárolás.
A tõkenyakba vagy gyökértörzsbe történõ hasítékos ékoltáshoz az 5-8 mm vastagságú vesszõk a legalkalmasabbak. Az oltóvesszõket az oltás megkezdése elõtt 1-3 nappal szedjük ki a tárolóból. Ha pincében, homokban tároltuk a vesszõket, a homokot gondosan mossuk le róluk. Majd kétharmad részükig vízbe állítva, állapotuktól függõen 1-3 napig áztassuk. Oltás közben az oltóvesszõket - víztartalmuk megõrzése érdekében - takarjuk be nyirkos ruhával.
A tõkenyakba oltáshoz a tõke gyökértörzsét 20-25 cm mélyen bontsuk ki, és a harmatgyökereket metsszük le róluk. A tõkenyakat, a gyökértörzset alkalmas ruhával tisztítsuk le. A tõketörzset, a tõkefejet - a tõkenyak vastagságától függõen - ágvágó ollóval, fûrésszel vagy metszõollóval vágjuk le. Fûrészelés után a vágási felületet késsel faragjuk simára. A tõke gyökértörzsét az elvágás alatt 6-8 cm-re kössük át kender zsineggel, hogy az a behasításkor ne repedjen tovább. A szorítókötésre jól alkalmazható a farkashurok.
A gyökértörzs behasítását erõs késsel, vagy erre a célra készített eszközzel, - ha szükséges,- kalapáccsal ütögetve végezzük. Az oltócsap behelyezése elõtt a behasított gyökértörzset egy erre alkalmas eszközzel (pl. csavarhúzóval), ékkel szétfeszítjük.
Az oltócsap lehet egy- vagy kétrügyes. Ha gyökértörzsbe mélyen oltunk, az oltócsap olyan hosszú legyen, hogy a felsõ rügye a talajszintnél helyezkedjen el. Az oltócsap rügye, illetve felsõ rügye felett 3-4 cm-es csonk legyen. Az oltócsap alsó végén a rügytõl 5-10 mm-re ( de lehet távolabb is) kezdve, a rügy melletti oldalakon ( a hasi és a háti oldalon) két metszlapot készítünk, amelyeknek a hossza a vesszõ vastagságának 3-5-szöröse (1. ábra). A két metszlappal készített ék közepe végzõdhet bélben is, fában is. Az utóbbi esetben az ék kissé ferde.
Az oltócsapot a szétfeszített hasítékba nyomjuk; ezt kalapáccsal óvatosan ütögetve nagyon jól elõsegíthetjük. Az oltócsapot úgy kell behelyezni, hogy a fatest és a háncs között lévõ osztódó szövet ( a kambium) az alany osztódó szövetével találkozzon; és a rügy- illetve a két vagy többrügyes oltócsap rügye kifelé nézzen (2. ábra).
Vékony tõkenyakba egy oltócsapot helyezzünk, vastag tõkenyakba (gyökértörzsbe) két oldalra két oltócsapot is lehet helyezni A tõkenyakba oltás készíthetõ egyrügyes, kétszer egyrügyes, vagy egy kétrügyes és egy egyrügyes oltócsappal is. Ezzel az eredés lehetõségét, az oltás sikerességét növelhetjük. A továbbhasadás meggátlására használt zsineggel, vagy egy másik - a talajban könnyen elkorhadó, elmálló - zsineggel bekötjük az oltást (3. ábra). Ha az alany erõsen könnyezik, sok könnyezési nedv tör a vágási felületen a felszínre, a behasítás, majd esetleg az oltócsap behelyezése elõtt töröljük le a nedvet. Ügyeljünk arra, hogy az oltási hasítékba ne kerüljön föld. Ezt legegyszerûbben papírtakarással akadályozhatjuk meg. A papírtakarás ne fedje be a rügyet, mert a több rétegû papír megakadályozhatja a hajtások növekedését, felszínre törését. A papírtakarást a felcsirkézés (kupacolás) elõtt kiskapával ( kapirccsal) ráhúzott földdel rögzítsük (4.ábra).
Az oltási hasíték papírtakarása után az oltást földdel be kell takarni, fel kell csirkézni (kupacolni) annyira, hogy a felsõ rügy felett 4-5 cm föld legyen. Ha a talaj kavicsos, köves vagy nagyon kötött, az oltócsap köré és fölé - ha tudunk - homokot vagy kertészeti perlitet tegyünk.
Az oltásokat a károsodás, kitaposás megelõzése érdekében rövid karóval, vagy pálcikákkal célszerû megjelölni (5.ábra).
Az átoltott tõkék kezelése
Az átoltott tõkéket gondosan kezeljük! Az oltás feletti földet, ha az csapadék után megkeményedik, lazítsuk meg. Az elmosott vagy elfújt földtakarót késlekedés nélkül pótoljuk. A kupacok lazítását vagy - az alanyhajtások és az oltócsapokon képzõdött gyökerek eltávolítása céljából történõ - lebontását ne felülrõl és középen, hanem a kupac oldalánál alulról kezdjük, mert így kerülhetjük el a talaj színe fölé nem nõtt, oltócsapokból képzõdött hajtások letörését.
A nyár folyamán szükség szerint többször vizsgáljuk meg az oltásokat. Az alany elõtört hajtásait tõbõl gondosan távolítsuk el. A tõkenyakba készített oltások oltócsapjairól a gyökereket júniusban vagy júliusban távolítsuk el. A kibontott oltócsapokat ismét takarjuk be. Ezt a munkát lehetõleg borús idõben végezzük. A megeredt oltások hajtásait kötözzük támaszhoz és részesítsük gondos védelemben.
Dr. Sz. Nagy László