MENÜ

Tûzelhalással kapcsolatos tapasztalatok 2000-ben

Oldalszám: 20
2013.11.05.

2000. ismét a tûzelhalás éve volt. A közismerten rapszódikusan fellépõ bakteriózis az 1998-99-es viszonylagos szunnyadása után tavaly váratlanul érzékeny károkat okozott számos árutermelõ almásban és szórvány birsekben. A Pécs környéki Mecsekoldalban szinte nem maradt egészséges birsalmafa, sokat olyan súlyos fertõzés ért, hogy a csonkolás már nem segített, ki kellett vágni az egész fát. Mik lehetnek az elmúlt év tanulságai?

Ismét bebizonyosodott, hogy a kórokozó váratlanul támad, vagyis minden évben számítani kell fellépésére. A legsúlyosabb következményei a virágzáskori fertõzésnek voltak, annak tüneteit azonban gyakran jóval késõbb észlelték, így a gazda számára nem volt világos, hogy a június elején észlelhetõvé vált tünetek a virágzáskori fertõzésre vezethetõk vissza. Mint számos esetben, itt is a gazdanövény fogékonysági periódusainak és az idõjárási tényezõknek van döntõ szerepük a betegség fellépésében. A virágzás a legfogékonyabb fenofázis. Ha ebben az idõben a hõmérséklet megfelelõen magas és csapadék, vagy harmat is van, úgy adott minden feltétel a baktérium fertõzéséhez, már persze akkor, ha a baktérium jelen van a gyümölcsökben, vagy azok környékén. Márpedig az elmúlt évek terjedésének következtében a kórokozó mind több helyen jelen van az általában nehezen észrevehetõ fekélyes sebekben áttelelve és felszaporodva a virágzás idõszakára fertõzésre készen áll. A tavalyi év tavaszi idõszakában az átlagosnál magasabb hõmérsékletek kedveztek a baktérium felszaporodásának, esõ viszont nem volt. Ez a tény sok termelõt és szakembert is megnyugtatott. Ha nincs esõ, nincs fertõzés sem. Csak sajnos elfelejtették, hogy az éjszakai pár órás harmat elegendõ vizet biztosít ahhoz, hogy a bibén felszaporodott kórokozó a bibeszálon keresztül a nektériumokba hatoljon, kiváltva a betegséget. Ez a tévedés elõfordult azokon a helyeken is, ahol a csapadék és hõmérséklet mûszeres mérését nem egészítették ki a helyi harmatképzõdésre vonatkozó megfigyelésekkel. Ezt a hibát az idén nem szabad elkövetni. Nagyobb gondot kell fordítani a lombkorona szintjén képzõdõ harmat észlelésére, ahol lehetséges célszerû felszerelni a nagyobb gyümölcsösöket hõmérséklet, csapadék és levélnedvesség mérésére alkalmas meteorológiai mérõállomásokkal. Ahol erre nincs lehetõség, ott megteszi egy minimum-maximum hõmérõ és egyszerû csapadékmérõ is. A mért idõjárási adatok és megfigyelések alapján a megyei növényegészségügyi állomásokon alkalmazott számítógépes program segítségével behatárolhatók azok az idõpontok, amikor fertõzéssel kell számolni, így lehetõség van a megelõzõ vegyszeres kezelések elvégzésére.
A betegség elleni védekezés stratégiájában jelentõsebb változások az elmúlt években nem következtek be, a rendelkezésre álló vegyszerek választéka szûk. A fekélyes sebek eltávolításával egybekötött metszést követõ rügypattanáskori rezes lemosó permetezések után a megfigyelések alapján számított fertõzésveszély esetén a virágzáskori megelõzõ permetezés leghatékonyabb szere továbbra is a sztreptomicin, amely az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az évben is rendelkezésre áll a regisztrált árutermelõ gyümölcsösök számára. Ennek kiutalására és a kötelezõ védekezések elrendelésére a megyei növényegészségügyi állomások az illetékesek. A vegyszeres védekezéseknél fontos tudni, hogy azok csak a fertõzés elõtt vagy közvetlenül (24 órán belül) elvégezve eredményesek. Minden egyéb véleménnyel ellentétben sem a sztreptomicin, sem a növényvédelmi gyakorlat számára hozzáférhetõ - bár a virágzáskori permetezésre almatermésûekben nem engedélyezett - Kasumin 2L nem felszívódó készítmények, hatásukat gyakorlatilag kontakt módon fejtik ki. Nagyon fontos, hogy a kezelésre nagy permetlémennyiség (termõ állományban 1000 liter/ha) kijuttatásával kerüljön sor. A 20 % hatóanyagtartalmú Streptomycin 20 WP készítmény esetében a hektáronkénti dózis ne haladja meg a 0,5 kg-ot. Az 5 nap idõeltolással két alkalommal kijuttatott fél-fél kg szer hatékonyabb, mintha egyszerre juttatnánk ki az egy kg-ot. Az eddigi gyakorlattól eltérõen ajánlatos lenne a készítmények kijuttatott mennyiségét nem területegységre megadni, hanem a permetlé töménységét meghatározni.
Az utóbbi pár évben a tûzelhalás ellen is kipróbálásra kerültek és hatékonynak bizonyultak olyan hatóanyagok, amelyek nem a kórokozót pusztítják el, hanem a növény ellenállóságát növelik. E vegyszerek a virágzáskori védekezésre azonban kevésbé alkalmasak, hatásukat a hajtásfertõzések ellen fejtik ki, ha a fertõzés elõtt idõben kijuttatják. E kemikáliák gyakorlati felhasználásra még nem engedélyezettek.
Dr.Németh József
laborvezetõ
Baranya megyei Növényegészségügyi és
Talajvédelmi Állomás, Bakteriológiai laboratórium