MENÜ

A lovak takarmányozása

Oldalszám: 117
2013.11.05.

Táplálkozási sajátosságok

A ló teljes fogazata révén az abrakféléket szemesen, a szénát szálasan is jól megrágja, takarmányainak jó részét szívesen fogyasztja felaprózás nélkül, számára így természetszerû. Jellegzetes táplálkozási szokása, hogy gyakran ráfúj a takarmányára, mielõtt megenné, emiatt a légutak könnyen fertõzõdhetnek poros, penészes eledel esetén. Bevált gyakorlat a széna kevés vízzel történõ megpermetezése a por lekötésére ilyen esetben.
A ló gyomra testméretéhez képest viszonylag kicsi, 18-22 l ûrtartalmú, ezért többszöri, kisebb takarmányadagokkal történõ táplálást igényel. A gyomor jelentõsebb keverõmunkát nem végez, együregû révén rostemésztésre nem képes. Ezek lebontása a viszonylag terjedelmes vakbél mikrobái segítségével történik. A fehérjeemésztés döntõen a vékonybélben zajlik. A vastagbélben a tartalom továbbhaladása lelassul, ami a szénhidrátok mikrobiális bontásának kedvezõ feltételeket teremt, az így keletkezõ illó zsírsavak felszívódva jelentõsen hozzájárulnak az állat energiaellátásához.

Táplálóanyag-szükséglet
Hazánkban a lovak energiaszükségletét megajoule-ban kifejezett emészthetõ energiában, a fehérjeszükségletet emészthetõ nyersfehérje grammban adjuk meg. A napi létfenntartó energiaszükségletet 600 kg testtömegig úgy kapjuk meg, ha a testtömeget megszorozzuk 0.13-al, és ahhoz 5,9-et hozzáadunk. (Így tehát egy 600 kg-os ló létfenntartó energiaigénye 83,9 MJ) A napi létfenntartó fehérjeigény 1 kg testtömegre 0,6 g emészthetõ nyersfehérje (azaz egy 600 kg-os lónak 360 g). A létfenntartás táplálóanyag-szükségletéhez hozzáadódik csikóknál a növekedés-, munkalovaknál a munkavégzés szükséglete, tenyészállatoknál a vehemépítés és a tejtermelés többletigényével kell számolnunk.
A ló takarmányai
A legtermészetesebb táplálék a lovak számára a dús legelõ, mely az év egyes szakaszaiba akár kizárólagos táplálékforrás is lehet felnõtt, könnyû munkát végzõ állat számára, de az esetek döntõ részében abraktakarmánnyal, szénával való kiegészítésre szorul. Szénafélék közül a fûszéna aggálymentesen etethetõ, jó étrendi hatású takarmány. Fehérjetartalom szempontjából a pillangós szénák (elsõsorban lucerna) értékesebbek, de nem megfelelõ szárítás mellett, befülledve felfúvódásra hajlamosíthat, nem megfelelõ idõpontban betakarítva pedig az értékes levelek lepereghetnek. A különféle szalmák táplálóanyag-tartalma alacsony, a zab-és búzaszalma inkább almozási célból kerül felhasználásra. A gabonafélék közül a zab az elsõdlegesen lónak választandó abraktakarmány, közepes energia- és nagy rosttartalma miatt problémamentesen etethetõ. Az árpa is megfelelõ táplálék ló számára, a mag burkának szoros kapcsolata miatt inkább roppantva tanácsos etetni. A kukorica fokozott energiaigény kielégítése céljából vehetõ figyelembe, szintén zúzott formában célszerû etetni. Gyors erjedésre való hajlama miatt nem célszerû 30%-nál nagyobb arányban az abrakhoz keverni. Egyéb gabonafélék etetése is szóba kerülhet, de kólikára való hajlamosító hatásuk miatt adásuk meggondolandó. Nagyon szívesen fogyasztott, kiváló hatású, vitamindús takarmány a sárgarépa, de etetése elõtt a földdel szennyezett részeket mosással gondosan távolítsuk el. A takarmány-kiegészítõk közül a legfontosabb a nyalósó, mindig legyen a lovunk elõtt, hogy tetszés szerint elégíthesse ki az igényét. Egyre elterjedtebbek a különbözõ lótápok, müzlik, kiegészítõ takarmány koncentrátumok, lehetõségeink és lovunk igénye szerint igen sokféle termék közül válogathatunk, általában nem olcsó áron.
Gyakorlati takarmányozás

Reggel adjunk kevés szénát az állatnak, majd itassuk meg, utána etetés, majd ezt megismételjük délben és este is. Éjszakára célszerû kevés szénával szintén megkínálni. Általános, de jól alkalmazható szabály az, hogy könnyû munka esetén naponta 1,5 kg jó minõségû szénát, és 0.5 kg abrakot számoljunk 100 testtömegkilogrammonként. Közepes munka esetén 1,25 kg széna és 1 kg abrak, nehéz munka esetén pedig 1 kg széna és 1.5 kg abrak etetendõ. Vemhes állat esetén a vehemépítésre csak az utolsó három hónaptól kell többlettakarmányt nyújtanunk, úgy, hogy a 9. hónaptól a 11. hónapig 10-20%-al megemeljük a fejadagot. Szoptatós kancánál a tejtermelés elsõ három hónapjának a tápanyagigénye a legmagasabb, ami aztán a negyedik hónaptól fokozatosan csökken. A folyamatos ivóvíz ellátás biztosítása ilyenkor különösen kiemelt jelentõségû.
Dr Szebeni Zsolt