Szakfolyóirat 2001/5 Növénytermesztés
Belvizes területek mûvelésének sajátosságai
Oldalszám:
2013.02.19.
Magyarország mezõgazdaságilag hasznosítható területének jelentõs része ár- és belvizekkel veszélyeztetett. A rendszeresen mûvelt 4,7 millió hektár szántóterületnek mintegy 10-15 %-át gyakran évenként idõszakosan káros felszíni víz (belvíz) borítja. Több év adatainak értékelése szerint évente átlagban mintegy 130.000 hektár kerül belvíz alá rövidebb-hosszabb ideig.
A belvíz a termelést akadályozó káros vízbõség a talaj termõrétegében. Felszíni vízpangást magas talajvíz, valamint a talaj víznyelõ- és vízáteresztõ képességének csökkenése, megszûnése együtt és külön-külön is okozhat. A magas talajvíz szint szabályozásához hidromeliorációs és agronómiai intézkedésekre, a talaj vízbefogadó képességének javítására elsõdlegesen agronómiai beavatkozásokra (a talajállapot javítására) van szükség.
Az 1990-es évek elején termõhelyeinken a sokévi átlaghoz képest kevesebb csapadék hullott, de 1998-ban már 100-180 mm-rel több. A csapadék többlet 1999-ben már meghaladta a 200 mm-t, esetenként 1000 mm éves csapadékmennyiséget is elérve. A nyár eleji esõzések hatására az elõzõ õsszel vízzel borított területek újra víz alá kerültek. A vízborítás számos olyan szántóföldi táblán is tartósnak bizonyult, amelyek távol esnek a szokásosnál jóval több vizet szállító folyóktól, vagy csatornáktól.
A talaj vízgazdálkodását, vízvezetõ- és víztartó képességét a csapadék mennyisége, intenzitása, a talajtípus mellett a mindenkori talajhasználat színvonala is befolyásolja. A belvizek kialakulásánál alapvetõ szempont, hogy a talajszelvény vízvezetõ képességét a legvízzáróbb réteg vízáteresztõ képessége szabja meg. A javítás feltétlenül szükségszerû, mivel a rendszeres és tartós vízállás károsan befolyásolja a talaj kémiai és biológiai sajátosságait, és tovább rontja a fizikai állapotát. Ha a talaj szerkezete elõbb a mûvelési hibaként kialakult záró réteg fölött, majd a felszínen eliszapolódik, a korábban rendszeresen mûvelt réteg alkalmatlanná válik a harmonikus vízforgalomra. A tartós vízbõség hatására a termõhely kiegyenlítettsége megszûnik, a tartósan víz alá került részek mûvelhetõsége, és termékenysége leromlik, ezáltal erõsen csökken adott termõhely gazdasági értéke.
A belvizek kialakulását talajtani sajátosságok, agrotechnikai mûveletek és a csapadék mennyisége együttesen és külön-külön idézhetik elõ. Szántóföldjeinken a szakszerûtlen, sablonos, sokmenetes talajmûvelés következtében a talaj felsõ rétegében egy vagy több záróréteg fokozza idõszakos vízborítás kialakulásának esélyét nem csak csapadékos, de átlagos évjáratokban is. Gyakorlatilag bármely talajtípuson elõfordulhat, csernozjom és szerkezet nélküli homoktalajokon egyaránt károkat okoz. Nagy agyagtartalmú talajokon gyakori eset, hogy a talaj vízvezetõ és vízáteresztõ képessége a kis porozitás miatt erõteljesen lecsökken, ami szintén belvizek kialakulásának az esélyét növeli. Szikes talajokon a nátriumsók jelenléte okoz gondokat, mivel csapadék hatására az erõteljes duzzadás miatt vízzáró réteg alakul ki. A terep mélyedéseiben mûvelési eredetû talajhibák nélkül is könnyen kialakulhat belvíz, csakúgy abban az esetben, ha a csapadék intenzitása meghaladja a talaj víznyelõ képességét.
A felszínen pangó víz elvezetése, levonulása után a talaj fizikai állapotát egyidejûleg kell javítani, és termesztésre alkalmassá tenni. Abban az esetben, ha õsszel nem részesült a talaj alapmûvelésben, a mélyebb rétegekben még nedves talajon nem ajánlatos a mélyebb mûvelés, mivel ezáltal súlyosbodhatnak a már meglévõ talajállapot hibák. Ugyanígy nem javasolható a középmély- és mélylazítás, mivel nem következik be a tömör rétegeket átrepesztõ hatás. Erre a nagyon is szükséges állapot javító eljárásra a nyár végi szárazabb idõszakban és szárazabb talajon kell sort keríteni. Elmaradt õszi alapmûvelés esetén a tarlómaradvány- és gyomtömeg is nehezítõ körülményként veendõ számba (ekkor a sekély-, vagy középmély szántás, és egymenetes elmunkálás javasolható). A hosszabb ideig vízzel borított talajokon lehetõleg olyan alapmûvelési és elmunkálási módszert kell választani, amellyel gyorsan, a lehetõ legkevesebb talajkárosítással, és a talaj egyidejû levegõztetésével közel magágy minõség legyen elérhetõ.
Az õsszel alapmûvelésben részesült talajokon figyelembe kell venni, hogy az osztóbarázdák sávjai és egyéb, a víz összefolyására hajlamosító felszíni egyenetlenségek enyhíthetõk, de tökéletes egyengetõ munkát csak jól mûvelhetõ talajon lehet végezni. A vízborítás megszûnte után a mûvelhetõség várhatóan kedvezõtlen lesz. A talaj gyors nedvesség vesztését épp a vízpangást kiváltó tömör talajállapot, és a felszínen eliszapolódott talaj - a száradásig és kérgesedésig - egybefüggõ rétege akadályozza. Elmunkálásra és magágykészítésre a talajt kíméletes porhanyító és egyengetõ, ugyanakkor kellõen levegõztetõ eljárások (rugós késekkel felszerelt kombinátorok, középnehéz kompaktorok) vehetõk figyelembe.
A tartósan belvízzel borított talajokon a víz levonulása és a felszáradás utáni legfontosabb feladatok:
· levegõ juttatása elõbb a legfelsõ, majd a mélyebb rétegekbe az aerob folyamatok felpezsdítése céljából,
· a talaj legfelsõ rétegének felporhanyítása a tarlómaradványok bekeverésével együtt,
· a legfelsõ talajréteg mûvelhetõségének javulását követõen a tömör réteg/ek átlazítása, a képzõdött rögök lehetõleg azonnali elmunkálása, és a felszín egyengetése,
· a meglazított talaj visszatömörítésének elkerülése,
· a mûvelési rendszerek menetszámának csökkentése,
· a tipikusan mûvelõtalp-képzõ eszközök gyakori használatának elkerülése,
· az alapmûvelés mélységének évente váltakoztatása,
· kímélõ mûvelésre, továbbá a rendszeres talajállapot javításra való áttérés (Birkás 2000).
Belvíz sújtotta területen különösen fontos, hogy a gazdálkodó ismerje a talaj tápanyagtartalmát. Azzal kell számolni, hogy a belvíz levonulása után kialakuló kedvezõtlen fizikai és biológiai állapotú talajon legfeljebb alacsony, illetve közepes termésszint érhetõ el. Ennek megfelelõen kell a tápanyagdózist a tervezendõ termésszinthez igazítani.
A jövõben várható mûvelési ág váltások során a szántóföldek részaránya várhatóan több százezer hektárral fog csökkenni Magyarországon. Ez azt is jelenti, hogy azokon a területeken, amelyeken csak nehezen teremthetõk meg a gazdaságos termesztés feltételei, a genetikai talajtípus által meghatározott okok miatt felszíni vizek megjelenésével kell számolni a szántóföldi talajhasználat helyett egyéb hasznosítási módot célszerû igénybe venni.
Dr. Gyuricza Csaba