Szakfolyóirat > 2001/5 > Növényvédelem
Napjainkban csaknem minden növénytermesztõ elõtt ismert, hogy 1985 óta új, potenciális kártételi veszélyt jelentõ kártevõ telepedett meg a hazai kukoricásainkban. A számtalan hírközlési lehetõséget kihasználva a növényvédelmi szervezetek hetedik éve adnak információt az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) magyarországi terjedésérõl, - sajnos 1997 óta az elsõ bekövetkezett imágó lomb, bibe és csõkezdemény, valamint a lárvák gyökér kártételérõl is. A szexferomoncsapdás megfigyelések eredményeibõl megtudhattuk a faj Gyõr-Sopron-Moson, Vas és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék kivételével az ország területének közel 2/3-n (50.000 km2) megtalálható, északi irányban Szlovákiába tart (1.sz. táblázat). Igen közel az az idõ - talán 1-2 év, amikor valamennyi hazai kukoricatáblán - észlelési szinten megtalálható. Ezt követõen a jobb termõhelyi adottságú területeken bekövetkezik, akár a 3-ik évtõl is az elsõ jelentõsebb bogárrágás, a 6-7-ik évben - monokultúrákban a lárvák gyökérkártétele, a szárdõlés. Szembetûnõ kártétel az ország egészére vonatkoztatva 3-4 déli megyét kivéve (I. kukoricatermesztési zóna) fokozatosan következik be. A gazdasági kár (termékenyülési hiányosságból, szárdõlésbõl fakadó termésveszteség) több termesztési tényezõ együttes hatásának (monokultúra aránya, talajtípus, tápanyag ellátottság, tenyészidõ hossza, vetésidõ, csapadékviszonyok) függvényében változhat, melyet az adott növényvédelmi technológia (talajfertõtlenítés, imágó elleni védekezés) határol be.