MENÜ

A ribiszke és köszméte nyövényvédelme

Oldalszám:
2013.11.12.

A köszmétét, piros-, fekete- és arany-ribiszkét számos olyan "sok
gazdás" károsító veszélyezteti, amelyik valamennyi gyümölcsfánkon
megtalálható. A gyökereket a gyökérgombák, cserebogár pajorok, a fás
részeket a nektriás vesszö- és ágelhalást okozó gomba fajok és a
pajzstetvek károsítják A rügyeket, hajtásokat megrághatják a lepkék
hernyói és a lombrágó bogarak. A leveleket szívogatásukkal károsíthatják
a takácsatkák is. A polifág károsítók miatt a virágzási és érési idö
figyelembevételével a ribiszke és köszméte bokrokat együtt
permetezhetjük a kert gyümölcsfáival. Árutermelö ültetvény esetén
azonban a Ribes-fajok "egy-gazdás" károsítói határozzák meg a
védekezést.

A ribiszketapló jellegzetesen sebparazita, "kapabetegséget" okoz, ezért óvjuk a sérülésektöl a növényeket. A fertözött növényeket a taplógombával együtt égessük el. A törzses köszméte és ribiszke gyökérnyakán fertözö botritisz, ödémás duzzanatot okozhat. Metszéskor, a száraz vesszökben találjuk meg a szitaszárnyú ribiszkelepke, más néven a ribiszke-szitkár fekete ürülékkel szennyezett járatát.. Figyeljünk arra, hogy a járat alsó végében található hernyót, vagy bábot is eltávolítsuk. A rejtett életmódú károsító ellen a vegyszeres védekezés csak akkor eredményes, ha szexferomon csapdával, vagy vízzel töltött sárga "szín csapdával" megfigyeljük a lepkék rajzását és ezt követöen permetezünk. A levélpirosító ribiszke-levéltetü a ribiszke és köszméte gallyain, vesszöin tojás alakban telel. Nyár közepén elhagyja a ribiszkéket és lágyszárú növényekre repül. összel azonban visszatéra ribiszkére és lerakja áttelelö tojásait. A védekezés alapja, a rügypattanás elötti lemosó permetezés. Lombos állapotban csak addig hatásos a permetezés, amíg a feltünöen fodros piros levelek fonákán megtalálhatók a tetü telepek.
A mikroszkópikus gombák okozta betegségek közül a legfeltünöbb és legismertebb a lisztharmat. Az amerikából származó szférotékás lisztharmat a leveleken és a hajtásokon kívül a terméseket is fertözi. A jellegzetes fehér, lisztes bevonat késöbb megbarnul és nemezessé válik. A mikroszférás lisztharmat európai faj, mégis ritkább és kevésbé veszélyes, mert a termést nem károsítja. A pszeudopezizás, a drepanopezizás és a mikoszferellás levélfoltosság a ribiszke és a köszméte levelén, hajtásán, néha még a termésén is elöfordul. Ezek a kórokozók a korán lehulló fertözött levelekben telelnek át. Ezért nagyon hatásos védekezés a lehullott levelek folyamatos összegyüjtése, komposztálása, vagy elégetése. Különleges, gazdacserés életmódú kórokozó a rozsdagomba. A ribiszkerozsda az öttüs fenyökön ágvastagodást, majd a kéreg felrepedését, a feketeribiszkén, ritkábban a pirosribiszkén a levél színén sárguló, barnuló foltokat idéz elö. A köszméterozsda is gazdacserés fejlödésü. A kórokozó életének egy szakaszában a sásfajokat fertözi. A rozsdabetegségek megelözhetik, ha az ültetvények közelében nem türjük meg a váltó társat, a fenyöt illetve a sást.
Dr Véghelyi Klára