MENÜ

A szabadföldi rózsa védelme

Oldalszám:
2013.11.12.

A szabad földön termesztett rózsa leggyakoribb és legveszélyesebb kártevõje a nagy rózsa-levéltetû. A növekedésben lévõ rózsahajtások csúcsi részén, a fiatal leveleken és bimbókon telepekben élve egész tenyészidõszakban szívogat. Május-júniusban megjelennek a szárnyas nõstényei, melyek újabb rózsatövekre vagy más növényekre repülnek. Kártételének következtében a levelek elsárgulnak, lehullanak, a hajtások meggörbülnek, a bimbók torzulnak, nem nyílnak ki, a növények növekedése lelassul. Ürülékükben, a mézharmatban megtelepedõ korompenész gombák szennyezik a rózsát, csökkentik a díszítõértékét. Vírusterjesztésük csak fokozza a kártételt. Megjelenését a hajtásvégek vizsgálatával ellenõrizhetjük. Ha a szárnyatlan levéltetû telepeket elpusztítjuk, a szárnyas alakok megjelenéséig mentesítjük a rózsáinkat. Késõbb azonban a szárnyas egyedek újabb és újabb betelepedése miatt a kezeléseket ismételni kell. Védekezésre válasszuk a természetes ellenségeket kímélõ inszekticideket.

Április végétõl május végéig rajzik a hajtásfúró rózsadarázs, mely tojásait a levélnyél alapi részébe süllyeszti. A kelõ lárvák berágnak a hajtásba és felfelé haladó járatot készítenek, melynek hosszúsága elérheti a 16-18 cm-t is. A károsított hajtás csúcsa hervad, felsõ része nem érik be télre, elszárad. Április végétõl figyeljük a darazsakat (5-8 mm hosszú, majdnem teljesen fekete színû rovarok) ás hosszú hatástartamú, kontakt hatású rovarölõ szerekkel védekezzünk ellenük .Ezek a készítmények a tojásokból kelõ, még a felületen mozgó lárvák ellen is hatásosak. Az elhúzódó rajzás és tojásrakás miatt a permetezéseket meg kell ismételni.
A gombás betegségek közül mindenütt és minden évben járványszerûen fellép a lisztharmat. Különösen súlyos károsításra kell számítani meleg, párás viszonyok között. A betegség elsõdleges tünetei (fehér, finom, hálózatos bevonat a hajtásokon) már a rügypattanás után kialakultak. A mostani idõszaktól már a másodlagos tünetek láthatók. A leveleken durva fehér bevonat (micélium) képzõdik, a levelek kanalasodnak, esetleg vörösödnek, hullámosodnak, elszáradnak. A hajtáson és a virágszáron durva, nemezes bevonat is kialakulhat. A fertõzött bimbók nehezen nyílnak, így a virág torzul. Néha a sziromleveleken is látható lisztszerû bevonat. A vesszõkön, különösen a tüskék körül vastag bevonat képzõdik. A növényeket rendszeresen, 7-10 naponként permetezzük lisztharmat elleni fungicidekkel. Száraz idõszakban elegendõ 10-14 naponként permetezni. Ügyeljünk arra, hogy elemi kéntartalmú szereket csak 12-250C között használhatunk. Felszívódó hatóanyagok használata esetén a védekezés egy héttel meghosszabbítható. Április végétõl, május elejétõl fertõz a diplokarponos levélfoltosság kórokozója. A levél színén 0,5-2 cm átmérõjû csipkézett szegélyû, barnásfekete színû ,világos közepû foltok léthatók. A levélkék megsárgulva lehullanak. Nyár végére a rózsatövek teljesen lombtalanná válnak. Rendszeresen permetezzünk foltbetegségek elleni gombaölõ szerekkel, a lisztharmat elleni védekezésekkel egy idõben. Õsszel ne felejtsük el a lombot aláforgatni.
A rózsarozsda fertõzése nyomán a levél színén sárgászöld foltokban pontszerû termõtestek (spermogóniumok) jelennek meg. A levél fonákán, a levélnyélen, a hajtáson, a virágszáron és a csészeleveleken április-májusban párnaszerû, kiemelkedõ képletek (ecídiumok) képzõdnek, melyekbõl narancsvörös spórák szóródnak szét. A fertõzött részek deformálódnak. Késõbb a levél színén szögletes, sárga foltok, a fonákján narancsszínû (uredo-),majd fekete (teleuto-) spóratelepek képzõdnek. A beteg levelek lehullanak, a tövek teljesen felkopaszodnak. Az elõzõekkel egy idõben, rozsda ellen is hatékony szerekkel védekezzünk. A permetléhez mindig adjunk nedvesítõszert.
Budapest, 2001. ápr.9.
Dr. Ördögh Gizella