A kutya belsõ élõsködõi, a féregtelenítés

Orsóférgek Elsõsorban néhány hetes kölyökkutyákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (acetonra emlékeztetõ szájszag, porcelánfehér nyálkahártyák, lelógó, feszes has, hasmenés, remegés, bizonytalan járás) a gyakori orsóférgesség, amelynek okozói (Toxocara canis és Toxacaris leonina) közül az orsó alakú (6-18 cm-es), sárgásfehér-szürkésvörös Toxocara canisnak van nagyobb jelentõsége. Ezek a vékonybélben élõ férgek nemcsak táplálékelvonással, hanem mechanikusan, valamint a férgek által termelt mérgezõ anyagokkal is károsítanak. Alkalmanként parazitás tüdõgyulladás is tapasztalható néhány napos kölykökben a nagyszámú lárva tüdõn keresztül történõ vándorlása következtében. Esetenként a súlyos fertõzöttség - megfigyelések szerint 300-400 féreg jelenléte egy-két kilogrammos, 3-5 hetes kölykök vékonybelében - féregellenes kezelés hiányában azok elpusztulását is okozhatja. Idegrendszeri tünetek is megfigyelhetõk kölykökben, ez elsõsorban a kifejlett férgek okozta toxikus hatás következménye.
Ezzel a bélféreggel történõ fertõzõdésnek több útja lehetséges. Ezek közül a legnagyobb jelentõségû és leggyakoribb a vemhes szukában a magzat méhen keresztül történõ fertõzõdése. A vemhesség során végbemenõ hormonális változások hatására a szuka szöveteiben lévõ féreglárvák mobilizálódnak és a vérárammal a méhen keresztül bejutnak a magzatba. Az egyszer már fertõzõdött szukák többnyire egész életük során fertõzött kölyköket ellenek!
A Toxocara canis a kutyák világszerte elterjedt bélférge. Hazai felmérések szerint a 6 hónaposnál fiatalabb kutyák kb. 30%-a fertõzött ezekkel a férgekkel. Az élet elsõ hónapjában felvett petékbõl a lárvák a kutya vékonybelében kikelnek és a nyirok-vérárammal a májba, a tüdõbe, onnan a légcsövön és a garaton keresztül a bélbe kerülnek, ahol ivaréretté válnak. Idõsebb (kb. 4 hónapos kortól) többnyire a lárvák a tüdõbõl a nagyvérkörön keresztül az egész testben szétszóródnak, vándorolnak, majd különféle szervekben megtelepednek, ezért van nagy jelentõsége a korai féregtelenítésnek.
Gyógykezelés
A kölyköket 2-3 hetes korban szükséges elõször féregteleníteni. A Toxocara-lárvák a kölyökkutya szervezetében az ellés után tejjel is bejuthatnak, így ismételt kezelés szükséges (2-3 hét múlva), az újabb férgek kifejlõdésének megakadályozására.
A szoptató szukák a kölykök nyalogatása során is fertõzõdhetnek, tanácsos a szoptatás ideje alatt az anyaállatot, a kölyökkel egyidõben kezelni. Az elsõ két féregtelenítést már a kutyatenyészetekben kell elvégezni, de sajnos többnyire csak 6-8 hetes korban viszik a kölyköket állatorvoshoz, így az elsõ vakcinázás elõtt vagy azzal egy idõben történik meg a kölykök elsõ féregtelenítése, mely azzal jár, hogy a kölyökállatok ürülékével több százezer féregpete is a környezetbe jut, veszélyeztetve az embert is.
A gyerekek és a kutyakölykök között általában szoros kapcsolat alakul ki, ezért gyakorisága miatt ez a féregfaj különös jelentõséggel bír. Az ember a következõképpen fertõzõdhet: fertõzõ stádiumú lárvát tartalmazó Toxocara-pete lenyelésével, szennyezett kézrõl, élelmiszerekkel valamint földevés révén. Az állatok simogatása során történõ fertõzõdésre 10%-nál kisebb az esély, mivel a petéknek érési idõre van szükségük a környezetben, ezért a környezetet pl.: kennel, járda, park, játszótér homokozója, kert stb. tekinthetjük az elsõdleges veszélyforrásnak.
Kampósférgek
Szintén a fonálférgekhez tartoznak a kampósférgek (Ancylostoma caninum, Uncinaria stenocephala) 0,5-1,8 cm hosszúak, inkább a zsúfolt, rossz higiéniai körülmények között (nedves, bélsárral szennyezett talajon) tartott, mindenféle korú kutyában fordulhatnak elõ. A vékonybélben élõ férgek által a külvilágra ürített petékbõl kikelõ lárvák képesek akár sértetlen bõrön (rendszerint a végtagon) keresztül is behatolni az állat szervezetébe. A behatolás helyén körülírt területen vagy esetleg diffúzan bõrgyulladást idézhetnek elõ. A bélben lévõ kifejlett férgek mivel hámfalók és vérszívók vérszegénységet és vérömléses bélgyulladást okozhatnak. A tej megindulásakor a szukában megbúvó lárvák aktiválódhatnak és a tejmirigybe jutva a kölykök megfertõzõdhetnek.
Ezeknek a férgeknek a lárvái az ember bõrébe is be tudnak jutni. A lárvák a bõr felületi rétege alatt vándorolva bõrpírt, kiütést, viszketést okozhatnak.
Ostorférgek
A kutyában elõforduló fonálférgek közül hazánkban a leggyakoribbnak mondható a vastagbélben élõsködõ, sárgásfehér színû, 2-8 cm hosszú ostorféreg (Trichuris vulpis) A bélsárral ürülõ peték általi környezetszennyezés és így újabb állatok fertõzõdésének lehetõsége miatt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen korábbi hazai vizsgálatok szerint a kutyák kb. 50%-a fertõzõdött ezzel a féreggel. Ez a féreg azokban a városi kutyákban is gyakori, melyeket mindig ugyanazon parkokba visznek sétálni. Az újrafertõzõdésre, a rendkívül ellenálló petéknek a talajról történõ ismételt felvételére számtalan lehetõség van. E fonálféreg okozta fertõzöttség rendszerint tünetmentes, de hosszabb ideig fennálló illetve súlyos fertõzöttség következményei (véres hasmenés, anaemia, lesoványodás, ritkán elhullás) már jelentõsek lehetnek. A bélsárral ürülõ peték általi környezetszennyezés (zsúfolt kennel, kutyasétáltató-futtató helyek) és így újabb állatok fertõzõdésének lehetõsége miatt figyelemre méltó parazitának kell tekinteni. Szerencsére az emberre nem veszélyes.
Galandférgek
Szintén a vékonybélében élõsködnek a lapos, néhány mm széles, esetenként 1-2 méter hosszú, ízekbõl álló galandférgek, melyek fejlõdéséhez a kutyán mint végleges gazdán kívül köztigazdára van szükség. Legtöbbször tünetmentes ez a fertõzöttség, gyakran csak a bélsárral kiürülõ féregízek hívják fel a figyelmet a kutya fertõzöttségére. Általában a tünetek enyhék vagy nem jellemzõek: jó étvágy melletti rossz kondíció, fénytelen szõrzet, esetleg hasmenés, idõnként nyugtalanság. Fiatal állatoknál, sok féreg esetén a tünetek súlyosabbak lehetnek. A galandférgek közül a leggyakrabban elõforduló féregfaj (Dipylidium caninum) fejlõdéséhez szükséges köztigazda bolhák „természetes társai” a kutyáknak (macskáknak is!). A kutya bélsarával a külvilágra jutó, petéket tartalmazó rizsszemszerû féregízeket a bolhalárvák felveszik és bennük alakul ki a galandféreg fertõzõ lárvája. A kutyák bolhászkodás közben a szétrágott bolha lenyelésével fertõzõdnek, a fertõzõ lárva felvételétõl számítva kb. 3 hét alatt alakul ki a vékonybélben ez a galandféreg. A szõrzet nyalogatása, a bolhászkodás még nem jellemzõ az 1-2 hónapos állatokra, így ez a fertõzöttség meglehetõsen ritka ilyen korban. Az ember is fertõzõdhet, mégpedig úgy, hogy a kutya simogatása közben annak szõrzetén lévõ, szétrágott, fertõzött bolhák maradványai az ember kezére (kézmosás elmulasztása) és onnan a szájba kerülnek. Elsõsorban a gyermekek veszélyeztetettek.
Ezek a férgek az emberben is kifejlõdhetnek és gyomor-bél panaszokat, mérgezõ termékek felszívódása következtében általában enyhébb idegrendszeri tüneteket okozhatnak. A galandféreg-fertõzöttség megszüntetésére a féreghajtással egyidõben a bolhák elleni kezelést is el kell végezni. Vannak olyan galandféregfajok, amelyekkel a kutya (pásztor-, vadászebek) a galandféreglárvákkal fertõzött nyers, elsõsorban juh, kecske, nyúl, sertés belsõségek fogyasztása révén fertõzõdhet.
A legjelentõsebb galandféreg állat- és közegészségügyi szempontból a kutya, kisméretû (2,5-6 mm.-es) ún. háromtagú férge. Ez egyrészt a fertõzött köztigazdák (hazánkban fõleg a sertés) belsõ szerveinek, elsõsorban a máj vágóhídi kobzásából adódó gazdasági kár, másrészt a féregízeket, petéket ürítõ kutyával kontaktusba kerülõ ember májában, tüdejében kialakuló gombostûfejnyi, tojás, sõt nagyobb méretû hólyagok keletkezésével együtt járó zoonózis miatt is jelentõs parazita. Szerencsére ez a fertõzöttség nálunk, emberben ritkán fordul elõ.
Megelõzés
Korai (2 hetes korban) majd ismételt féregtelenítés kölyökállatoknál 2-3 hetente, felnõtt állatoknál negyedévente-félévente egyszer.
Fontos tanácsok
1. Az alomból kikerülõ kiskutyák lemosása (a szõrzetre, fõleg a végbél környékére tapadt féregpeték eltávolítása), esetleg bolhaellens samponnal legalább az új tulajdonosnál történjen meg, még mielõtt a gyerekek a kutyához nyúlnának.
2. A kölyökkutyák által ürített bélsár rendszeres eltávolítása, a hely alapos felmosása, fertõtlenítése. Nagyon fontos a féregtelenítés után néhány napig szintén hasonlóan eljárni.
3. Nem szabad fõként nyers sertés, nyúl, juh, kecske belsõségeket (máj, lép) adni a kutyának
4. A kutyák bolhák elleni rendszeres kezelése, illetve a lehetõségek szerinti megelõzés.
5. Az állatokkal foglalkozó embereknél a gyakori kézmosás feltétlenül ajánlott, azonban mindenkire vonatkozó íratlan szabály, hogy mosatlan, talajról felszedett gyümölcsöt, zöldséget nem szabad fogyasztani.
Dr. Révész Bálint
állatorvos