A sertés hizlalásáról…

Hízékonysági paraméterek
- Testtömeg gyarapodás: jellemezhetõ
1. az elkészülési idõvel - az összehasonlíthatóság érdekében 100 kg élõtömeg eléréséhez szükséges életnapok számával jellemezhetjük. Ha a telepi átlag 160-165 nap alatti, jónak számít, 200 nap fölött azonban gyenge.
2. életnapi testtömeg-gyarapodással (ttgy):
születéstõl elkészülésig haladja meg a 600g/nap szintet. 3. hizlalás alatti napi ttgy-vel: 800 g/nap vagy e feletti a kívánatos érték, függ a telepítési kortól, tömegtõl.
- Fajlagos takarmány-felhasználás: egyetlen mutatóval érdemes jellemezni, az 1 kg értékesített sertésre jutó takarmány-felhasználással 3,6 kg/kg alatti érték jónak számít, ami azt jelenti, hogy hizlalás alatt nem haladja meg a 3 kg/kg szintet.
Valószínûleg a fenti értékek túlzónak tûnnek. A sertés jelenlegi genetikai potenciálja ennél azonban lényegesen jobb. HVT vizsgálatokban pl. hazai viszonyok között sem ( amit csak az ott felhasznált takarmány ún. „színvonala” miatt érdemes megjegyezni) számít különlegesnek a 2,2-2,4 kg/kg takarmány-felhasználás, ugyanez dán, ír, holland viszonylatban 1,6-2 kg/kg.
Ezeknek a hozamoknak az eléréséhez természetesen alapvetõ a megfelelõ genetikai alap(képesség), optimális (?) környéki takarmány beltartalom (jelen cikknek egyik sem tárgya), és megfelelõ környezet. Ez utóbbi néhány elemérõl:
1. Levegõ minõsége
A klímaparaméterek ismertek:
- Hõmérséklet: 16-18 °C
- Páratartalom: 50-70 %
- NH3-tartalom: 25 ppm
- Légsebesség: 0,2-1 m/s
- Légcsereigény: 0,5-1,6 m3/h/ttkg,
A klimatizálás viszont - általában - leszûkül egy valamilyen módon történõ ventillációra. A mi - kontinentális - éghajlatunk hõmérséklet-ingadozása sokkal nagyobb, mint akár a mediterrán, akár az óceáni éghajlat alatt, esetenként akár a 70-75 °C-ot is eléri ( -30 - +40 °C), különösen a nyári magas hõmérséklet okoz gondot. A téli hideg - megfelelõ istállószigetelés és állománysûrûség (az animális hõ kihasználása) - általában csak a napi takarmány-fogyasztás növekedését, a fajlagos takarmány-felhasználás valamilyen szintû romlását eredményezi, a nyári hõstressz negatív hatása azonban alig kiküszöbölhetõ. 25 °C felett nõ a rektális és a perifériás hõmérséklet ( utóbbi akár 3-5 °C is), nõ a légzésszám és a pulzus (percenként mindkettõ 100 fölé). A napi takarmányfelvétel drasztikusan csökken, akár az életfenntartó szint környékére esik, jelentõs testtömeg-gyarapodás csökkenés mellett. Bizonyos technológiákban mindez párosul a páratartalom kritikus érték alá kerülésével is. A sertés hõleadása - alig lévén verejtékmirigye - gátolt, a testfelület nedvesítésével próbál megszabadulni a hõfeleslegtõl.
Már korábban is történtek próbálkozások a levegõ adiabatikus hûtésével (PV ventillátorcsalád), valószínûleg ez, ennek módosított változata, vagy egyszerû vízbeporlasztás hozhat némi eredményt. Segíthet a szervízút állandó nedvesen tartása (párolgás ® hõelvonás), a trágyázótér idõnkénti permetezése … és persze a szellõztetés. A nyári idõszakban mindenképpen a zárt nyílászárók és nyitott alsó zsaluk melletti túlnyomásos szellõztetés javasolt. Sajnos az 1966-1972 között épült hizlaldák jelentõs része lapostetõs, alacsony légterû. Jobbak a volt marhaistállók sátortetõs, gerincszellõzéses épületei.
2. Kényelem és stressz-szegény környezet
- Pinehõtér - trágyázótér
A sertés alapvetõen nagyon tiszta állat, pihenõterére kínosan vigyáz, azt tisztán tartja, ha csak valamilyen külsõ-belsõ ok ennek ellenkezõjére nem kényszeríti.
Ilyen ok lehet: - nagy nyári meleg ( ez esetben ez normális)
- zsúfoltság
- hasmenés
- rossz kutrica-kialakítás
Az élettérbõl annyi teret különít el pihenõtérnek, amelyen a falka kényelmesen elfér, a többit trágyázótérnek használja. Éppen ezért felesleges a túlbiztosított alapterület. A szükséges élettér technológiától függõen változik, félrács és rácspadlón 0,7 m2/db, padozatos tartásban 0,9-1 m2 /db.
Nem lényegtelen - munkaerõ és munkaszervezési szempontból, egyáltalán a trágyázási munkák elvégezhetõsége szempontjából nagyon is lényeges -, hogy a kutricán belül hol és hogyan alakul ki a trágyázótér (padozatos tartás, mint általánosan elterjedt technológia esetén).
Trágyázótér ott alakul ki, ahol: - már betelepítéskor és azt követõen nedves a felület (önitató környékén)
- az oldalfal nem zárt, a szomszédos kutrica sertéseivel „összeszagolhat”
- sarkokban, „szagzugokban”
- ahol a padozat süllyesztett
A trágyázóteret már a betelepítést követõ órákban kiválasztja a falka és használja, a kiválasztást segíthetjük a fentiek felhasználásával.
- Kényelem az etetõhelyen
Alapvetõen három etetési mód terjedt el:
- Nedves - nedvesített etetés. Adagolt vagy semi ad libitum etetést jelent. Minden állatnak el kell férnie a vályún (28-30 cm/db). Az adagkorlátozás (következésképpen hozamkorlátozás) és nehézkessége következtében teljesen visszaszorult - jogosan.
- Szárazdarás etetés önetetõbõl. A hizlalási szakaszban kevésbé indokolt, élettanilag nem elõnyös (az evési gyakoriság nagy, túlzott nyáltermelésre, enzimtermelésre késztet), mindemellett pazarlással jár. A takarmány vagy boltozódik vagy szóródik, a vályúrészben tömörödik, sarkokban felhasználhatatlan.
Vályúszükséglet: a falkalétszám 20-30 %-a férjen rá egyidejûleg.
- Kombinált etetés. Az utóbbi 10 évben rohamosan terjed. Nem önmûködõ, a rés megfelelõ beállítását - különösen a betelepítést követõ napokban - folyamatosan ellenõrizni és szükség esetén változtatni kell. A legnagyobb hozamok elérését teszi lehetõvé csurgalékvíz és takarmánypazarlás nélkül. Talán egyetlen hibája, hogy nem orientálja a falkát a pihenõtér kiválasztására.
Vályúszükséglet: 10 db állat/állás.
- Kényelem a padozaton
A sokféle megoldás közül a komfortérzetet természetesen a padozatos almos (szalmás) tartás elégíti ki. Két megokolás szól ellene:
- A szántóföldek (tulajdonilag) elszakadtak az állattartó telepektõl, a szalmaigény kielégítése ezért nem könnyû. (Ennél már csak a hígtrágya elhelyezése okoz nagyobb gondot - alom nélküli tartás esetén.)
- Kétségkívül nagyobb a munkaerõigénye, - költsége. Jelenleg még nem olyan égetõ a gond, mint az uniós csatlakozás után lesz, mindenesetre már most keresni kell a biztonságos gépi megoldás lehetõségeit (traktoros tolólap, LLK, szán). Itt különös jelentõséget kap a fentiekben már érintett trágyázótér- kialakítás, - kialakulás.
Az almos tartásnak számos egyéb mellett a következõ elõnyei vannak:
- gázmegkötõ-hatás
- vízfelvevõ-hatás: a szalma saját súlyának 2-3x-osát kitevõ víztömeget képes megkötni. Megfelelõ adag (0,2-0,3 kg/nap/állat) esetén - kiegészülve kombinált etetéssel - a teljes víz-vizelet felvételére képes, kezelhetõ, tolható, markolható, szállítható trágyaállapotot biztosít.
- talajerõ-visszapótlás
Érdekes változata a szalmás padozatos tartásnak a ferde padozatos szalmás tartás. Lényege a megszokottnál (2-3 %) jóval nagyobb, 10 % padozatlejtés, a „magas” oldalon szalmaráccsal, melybõl a hízó igény szerint almoz maga alá, mozgásával a „mély” irányba terelve azt, ahol trágyafolyosót alakítanak ki, ahonnan kitolható. Összes kézi munkaerõ-igénye a szalmarácsok idõszakos feltöltése.
- Falkanagyság
Lényeges lenne, hogy szinkronban legyen a malacnevelõ falkaméretével. Az óhajt a falkásítás elmaradásából származó elõnyök indokolják. A falkásítás - még ha körültekintõen végezzük is (hasonló falkalétszám, falkatömeg, egyedi tömeg, kor, ismeretlen hely stb…) - számos problémával járhat, ezek közül néhány:
- közvetlen, a kimarásból adódó kár
- stresszhatás következtében (mint hajlamosító tényezõ) fellépõ megbetegedés okozta kár
- átmeneti súlycsökkenés
- hozamkiesés, „megtörik” a növekedés üteme, az elkészülési idõ 1-2 héttel(!) megnõ.
Ha a falkásítás elkerülhetetlen ( mert olyan mértékû a diszharmónia a malacnevelõ és hizlalda között), felügyelet mellett, 1 ml stresznil adásával végezzük. Az optimális falkaméretnek, az állat szempontjából legalábbis nincs alsó határa (sarkítva: az optimális falka 1 állatból áll), inkább a felsõ határ lehet praktikus szempont. Bizonyosnak látszik, hogy 30 db/kutrica felett nõ a technológiai selejtek aránya, nagyobb a szétnövés. Egy falka értékesítésének általános gyakorlata az, hogy a 20-30 % + variáns leszínelését követõen 10-20 nap múlva (mikor a leggyengébb egyed az alsó súlyhatárt - 94-95 kg-ot elérte), a fakkot teljesen ürítjük.
Ha a hizlaldák mérete lehetõvé tenné - általában nem teszi - nagyon kívánatos lenne egy-egy hizlalda egyszerre ürítése, telepítése, a fenti, tehát 2-3 hét alatt történõ módon.
- A kétfázisú hizlalásról
Azt jelenti, hogy a technológiai választást követõen 60-70 kg eléréséig elõhizlalást, majd véghizlalást végzünk. Használatát indokolja: - eltérõ férõhelyigény (0,6 m2/db)
- ennek következtében megnövekedõ hizlaldai kapacitás (+20-30 %, hizlalda építése nélkül)
- eltérõ viselkedés és azt kihasználó eltérõ technológia
- utóhizlaldába telepítéskor ismét csíraszegény környezetbe kerül.
3. Betegségektõl való mentesség
Közhely, de tény: gazdaságosan termelni csak egészséges állat képes. A négyes mentesség - így gondolom - alapelvárás, a hizlalás alatti gondokat nem is ezek okozzák. Általánosságban elmondható, hogy a legolcsóbb védekezés a mentes állomány, majd a behurcolás megakadályozása. A fertõzési kapuk kizárása, karantén, fekete-fehér öltözõ, a dolgozók állattartástól való eltiltása stb. kiválóan mûködik, míg nincs fertõzõ ágens, annak megjelenése esetén mit sem ér. Amit tehetünk:
- a tenyészállat beszerzési forrás állategészségügyi státuszának nagyon alapos, körültekintõ, mindenre kiterjedõ megismerése
- látogatók kizárása
- saját állatorvos
Az állategészségügyi problémák kiküszöbölésének másik pillére a saját státusz ismerete és folyamatos ellenõrzése. Az enterális betegségek közül ebben a korban a dizentéria okozhat gondot, mely fertõzött állományban jellemzõen diszpozíciós betegség. Megelõzésére 70 kg testtömegig karbadox, ezt követõen tiamutin tartalmú takarmányokat használhatunk, gyógykezelésre egyedileg dinamutilin, állományszinten tiamutin használatos. A légzõszervi megbetegedések zömmel bakteriális eredetûek, s egyre komolyabb a kártétel. A klinikai megbetegedésekhez itt is szükség van hajlamosító tényezõkre, melyeknek nem vagyunk híján.
Ilyen pl. a PRCD (Porcine Respiratory Disease Complex) légzõszervi tünetegyüttes, a háttérben Mycoplasma hyopneumoniae, Pasteurelle multocida illetve Actinobacilus pleuropneumoniae áll. Vakcinázás illetve antibakteriális szerek használata pontos diagnózis után indokolt lehet. Terjed és egyre nagyobb veszteséget okoz a Haemophilus pleuropneumoniae okozta tüdõ - és mellhártyagyulladás. A megelõzés legfontosabb eszköze a behurcolás megakadályozása, gyógykezelésre antibiotikum-kúra, egyedileg de állományszinten, parenterálisan, 3-4 napon keresztül.
Jelentõs veszteségforrás a nyelõcsõi fekély. Az elhullások csak a jéghegy csúcsát jelzik, a szubklinikai forma általános. Tartási hibák halmozódását jelzõ indexbetegség, megelõzésre „U” vitamin tartalmú premixek használatát javasolják.
Folyamatosan védekeznünk kell a külsõ-belsõ élõsködõk ellen (orsóféreg, rüh, tetû).
Dr.Gács Pál