A búza betakarítása

Az aratási idõpont eldöntésénél a legfontosabb tényezõ a búzaszemek érettségi állapota. A tápanyagok beépülése a búzaszembe a viaszérés (Feekes 19) végéig tart. Tehát a szemben a tápanyag-felhalmozódás csak akkor áll le, amikor annak nedvességtartalma 20% körül van. Az érés további szakaszában a szembe már nem épül be tápanyag, csupán a szemen belül mennek végbe átalakulások és a teljesérés állapota (Feekes 20) 13-14%-os nedvességtartalomnál következik be.
Több szerzõ vizsgálatai szerint viszont az optimálisnál korábbi betakarítás termésveszteséggel jár. A nemzetközi és hazai irodalomból jól ismert, hogy eltérõ ökológiai adottságok mellett más és más idõpontot határoznak meg az optimális betakarítási idõpontnak. Hazánkban korábban az volt a nézet, hogy mihelyt lehet aratni kell a gabonákat, hiszen cséplésig a kepékben (kévékbõl rakott keresztek) és az asztagban (kévékbõl a cséplés helyén rakott kazal) van elég idõ az utóérésre. A korszerû búzafajták (jó állóképesség, nem törik a kalász) elterjedésével nem helyeztek a gazdák olyan súlyt az aratás idõbeni elvégzésére, mint korábban. Általánosságban a szakirodalomban ugyan leírták a megkésett betakarítás kedvezõtlen hatását, de konkrét eredményeket nem közölnek. Négy évig két fajtával vizsgáltuk a betakarítási idõpont hatását a búza termésmennyiségére és minõségére. A vizsgálati évekbõl a betakarítási idõszak alatt egy az átlagosnál csapadékosabb, három viszont átlagos évnek számított.
A víztartalom elvesztése az érés folyamán gyakorlatilag a csapadékosabb és a szárazabb években hasonlóan történt. A szem komoly visszaned­vesedését, még csapadékosabb betakarítási idõszak alatt sem tapasztaltuk. Ezen eredmények arra engednek következtetni, hogy a teljesérés elérése után alapvetõen csak a szemtermést körülvevõ képletek és a szem külsõ felülete nedvesedik vissza. Az ezerszemtömege a teljesérés elérése után már lényegesen nem változott, de a késõi betakarítás hatására kismértékben csökkent. A hektolitertömeg és a sûrûség hasonló tendenciát mutatott, de csapadékos idõjárás esetén a csökkenés erõteljes volt.
A fizikai mutatóknál jelentkezõ csökkenés mellett a minõségi mutatókban bekövetkezõ változás sokkal nagyobb mértékû volt. A legjobb értékeket teljeséréskor mutatta a fehérje-, nedvessikér-tartalom és a farinográf értékszám, valamint a Zeleny-szám. A teljesérést követõen a késõi betakarítási idõpont hatására különösen a csapadékos betakarítási idõben erõteljes csökkenés következett be. A csökkenés a minõségi mutatókban hasonló jellegû volt, mint a fehérjetartalmakban.
A szemenkénti fehérjetartalom a teljesérés eléréséig egyértelmû növekedést mutat, majd csökken, a csökkenés mértéke különösen a csapadékos betakarítási idõszakban jelentõs.
A kalászosgabonák betakarítását a teljesérés elején kezdjük, amikor a szem víztartalma 16-17% körül van, annak ellenére, hogy a kombájnnal ennél nagyobb víztartalmú szem is aratható, de akkor mesterséges szárítás szükséges. A betakarítás egyik fontos követelménye, hogy a szemveszteség 4% alatt maradjon. A veszteség csak akkor tartható a kívánt szinten, ha a kombájnt megfelelõ körültekintéssel állítjuk be.
A motolla akkor dolgozik megfelelõen, ha fordulata arányos a haladási sebességgel. Gyorsabb haladáskor növelni kell a motolla fordulatát is. A motollát úgy kell beállítani, hogy a gabonával párhuzamosan ereszkedjen az állomány közé és a talajtól kétharmad részre támassza meg a növényt. A dob fordulatát és a dobkosár nyílását úgy válasszuk meg, hogy a cséplés tökéletes legyen. Hiányos csépléskor a dob fordulatát növelni, a cséplõrést pedig szûkíteni kell. Nem teljes cséplést okozhat a szem nagy tömegû áramlása. Ezt a menetsebesség csökkentésével tudjuk módo­sítani. Célravezetõbb azonban ilyen esetben a nagy áteresztõképességû kombájn használata. A jelenlegi termésszinten a kombájn áteresztõké­pességének legalább 6-12 kg/s közti értékûnek kell lennie.
A kombájn munkájának gyors ellenõrzésekor elegendõ a talajon lévõ szemveszteség megállapítása és a cséplés minõségének vizsgálata, valamint a törek és a szalma szemmentességének ellenõrzése. A korszerû kombájnokon a törek szemmentességét a vetésellenõrzõ monitorhoz hasonlóan mûködõ szemveszteségjelzõ kíséri figyelemmel. Ennek helyes beállítására nagy gondot fordítsunk. Abban az esetben, ha a talajon sok a visszamaradt szem, elsõsorban a motolla és a szelelõ munkáját, illetve a kombájnon levõ szerkezetek tömí­tését vizsgáljuk meg. A szalmában és a törekben található nagyarányú szemveszteséget leggyakrabban a tisztítószerkezet helytelen beállítása vagy eltömõdése okozza, de elõfordulhat az is, hogy az áthaladó nagy mennyiségû anyagot a tisztítómû nem tudja feldolgozni.
A cséplési minõség elégtelenségét (kalászok vagy kalászrészek távoznak csépeletlenül a szalmával) a dob fordulatának (a fordulat növelése) és a dobkosárnak a helyes beállításával (a cséplõrés szûkítése) tudjuk kiküszöbölni. Hasonlóan csökkenthetjük a törött szemek részarányát is ellentétes beállítással.
Ragasits István