Az EURO-ÖKO Farm

Az EURO-ÖKO FARM Demonstrációs Gazdaság Projekt elméleti alapjai 1997-ben kerültek kidolgozásra. A koncepció kidolgozása során kiemelt célként fogalmazódott meg az, hogy a magyar agrárszakemberek és gazdálkodók megismerkedjenek az új lehetõségekkel, a termelés hatékony és költségtakarékos elemei belátható idõ alatt meghonosodjanak a köztermesztésben. Továbbá az, hogy a fejlesztési munka során kidolgozott termeléstechnológiai ajánlásoknak mind az ökonómiai, mind az ökológiai elveknek meg kell felelni.
Az EURO-ÖKO FARM társgazdaságok száma napjainkra ötven fölé emelkedett, és egyre több gazdaság szeretne bekapcsolódni a munkába. A taggazdaságok számának növelése sajnos csak a projekt forrásainak folyamatos bõvítése mellett oldható meg, de a tagfelvétel folyamatos. A társgazdaságok feladata a központi gazdaságban kidolgozott technológiák regionális vizsgálata, valamint a helyi problémák alapján kidolgozott fejlesztési feladatok programba illesztése. Az így kialakított mintagazdasági rendszer országos lefedettséggel biztosítja az új fejlesztési eredmények és információk köztermesztés számára történõ átadását. A 2001. év I. félévében kiírt technológia-fejlesztési pályázatra 715 termelõ egység regisztráltatta magát Koordinációs Központunkban. A regisztrált termelõkkel 5 regionális szaktanácsadó vette fel a kapcsolatot.
A regisztrált gazdaságok közel 50 százaléka a kiírástól teljesen eltérõ projektet kívánt megvalósítani: már megkezdett beruházás folytatása (befejezése), állattenyésztési tevékenység, fejlesztés. Értékelhetõ technológia-fejlesztési adatlapot 184 gazdaság nyújtott be. Ezek feldolgozása után az alábbi összegzést készítettük:
1./ A beruházást tervezõ gazdaságok átlagos mérete 274 ha. A termesztési struktúra meghatározó részét a kalászos gabonák (38 %) és a kukorica (27 %) alkotják. Megfigyelhetõ, hogy az állattenyésztéssel nem rendelkezõ gazdaságok nagy része optimális vetésforgó kialakítására alkalmatlan vetésszerkezettel rendelkezik.
2./ A technikai ellátottság tekintetében a következõket tapasztaltuk. Általánosságban elmondható, hogy a vizsgált gazdaságok nagy része a talajmûvelési eszközök vonatkozásában nem tudna megfelelni az Európai Unióban támogatott, csökkentett környezeti terhelést jelentõ talajmûvelési rendszerekkel szemben támasztott követelményeknek.
Melioratív jellegû mélylazítóval a gazdaságok 2,7 %-a rendelkezik csak. Ez a megdöbbentõen alacsony adat részint magyarázatot jelent az utóbbi években tapasztalt olyan problémákra, amelyek a talaj tömörödöttségének fokozódásával alakultak ki (pl.: belvizek, súlyos aszálykárok jó talajadottságok mellett, még a mélyen gyökerezõ kultúrákban is). A mélylazítás nagy költségigénye a gazdaságokat arra ösztönzi, hogy ezt a mûveletet lehetõség szerint elhagyják.
Az alapmûvelés vonatkozásában megfigyelhetõ, hogy a 300 ha feletti gazdaságokban egyre inkább elõtérbe kerülnek a váltva forgató ekék. Ezek elõfordulása az összes vizsgált üzemben 16,3 %. A magyarországi gazdaságok 92,4 %-ban megtalálhatók a tárcsák. Ezek az eszközök 79 %-ban kapcsolt lezáró egység nélkül üzemelnek. Az alapmûvelésben az eke kiváltására a gazdaságok 98,2 %-a tárcsát használ! A szántóföldi nehézkultivátorok tekintetében sajnos azt tapasztaltuk, hogy a gazdasági vezetõk 62,7 %-a ezt a fogalmat a sorközmûvelõ kultivátorokkal azonosítja. Ez az eszköz az európai átlagtól messze elmaradó mértékben (3,2 %) található meg üzemeinkben.
A vetõágykészítésben a nehéz magágyelõkészítõk aránya 11,4 %. Meg kell jegyeznünk, hogy a termelõk döntõ többsége számára nem egyértelmû a kompaktorok fogalmi meghatározása, valamint a kompaktorok használatának helyes módja és annak agrotechnikai elõnyei. Meglepõ, hogy a forgóboronák száma meghaladja (14,8 %) a kompaktorok számát, figyelembe véve ezen eszközök üzemeltetésének magas energiaigényét, a nem megfelelõ használat esetén fellépõ nagymértékû talajszerkezet romboló hatást. A mezõgazdasági hengerek 72,6 %-ban gyûrûs-, míg 17,4 %-ban sima hengerek. A profilos hengerek használatának aránya 9,8 %.
3./ A beszerzésre tervezett gépek tekintetében magasan az erõgépeké volt a vezetõ szerep (81,5 %). A kombájnok számaránya 21,7 %-ot tett ki. Kifejezetten csak a talajmûvelés korszerûsítését célzó pályázati elképzelés 16,3 %-os mértékben született. A gazdaságok fennmaradó része a régi (hagyományos) technológia elemeket kívánta újra cserélni, amely elképzelést sajnos támogatni nem állt módunkban.
4./ A vizsgált gazdaságok egyike sem végez szántóföldi tartamkísérleteket. A gazdaságok 52,8 %-a tart üzemi bemutatókat, ezeknek viszont 92,6 %-a kereskedelmi cégek által finanszírozott rendezvény. Az oktatási intézményekkel való kapcsolat 5,4 %-ban volt tapasztalható. A gazdaságok mindössze 1,1 %-a számolt be a mezõgazdasági szaktanácsadással kapcsolatos bármilyen együttmûködésrõl (bemutatók, oktatás, képzés). A termelõk 86,9 %-a vesz igénybe növényvédelmi szaktanácsadást, viszont az egyéb szakmai tanácsadás aránya elenyészõ (5,4 %).
Az elõzetes szakmai bírálat alapján 46 termelõ egység jutott technológia-fejlesztési forráshoz, amely összegeket 2001. június 30. napjáig használhatják fel az eredményesen pályázók.
Összegzésül, a vizsgált gazdaságok döntõ többségében elengedhetetlenül szükség lenne a helyi viszonyokat figyelembe vevõ, okszerû talajmûvelési rendszer kidolgozására. A termelõk képzése kiemelten fontos lenne olyan tárgykörökben, mint az agrár-környezetgazdálkodás, fenntartható termelés, agrár-környezetvédelem. Ezen ismeretek gyakorlati alkalmazása nélkül a hazai gazdálkodók számos olyan közösségi forrástól eshetnek el, amelyek nélkül a mezõgazdasági termelés hosszú távon csak a kiemelkedõen kedvezõ adottságú területeken lesz jövedelmezõ.
Dr. Orbán József
Döme Gábor
Dr. Novák László