Szakfolyóirat 2001/7 Állategészségügy
Amit a BSE-rõl tudni kell
Oldalszám:
2014.01.06.
A BSE, (szarvasmarhák szivacsos agyvelõgyulladása) a központi idegrendszer zavaraival járó, gyógyíthatatlan betegség. A BSE-t okozó kóros prionok az idegsejtekben található normál prionok genetikai mutációjával keletkeznek. A prionok a vírusoknál egyszerûbb, DNS-t nem tartalmazó, csak fehérjébõl álló részecskék. A betegség során az agyvelõ állománya szivacsszerûvé válik, mert az idegsejtek egy része elhal. A prionok a fertõtlenítõszereknek ellenállnak, elpusztításukhoz 133 oC hõmérséklet szükséges. A BSE-n kívül számos prion-betegség ismeretes, pl. a juhok súrlókórja, az ember Creutzfeldt-Jakob kórjának régi (CJD) és új (vCJD) variánsa.
A BSE elõször az 1970-es években, Angliában jelentkezett. Jelentõségét csak késõbb ismerték fel, mikor sokkolta a közvéleményt és európai méretû pánikot okozott.
Az Európai Unióban 2001. 01. 1-tõl minden 30 hónaposnál idõsebb, levágott marha agyát megvizsgálják, ennek során az EU legtöbb tagországban találtak beteg állatokat. A BSE-vel fertõzött és kiirtott szarvasmarhák száma Angliában eddig 180 ezer körül volt.
Hogyan kerültek a kóros prionok a szarvasmarhák szervezetébe, és miért pont most jelentkezett emberek között a betegség?
A járvány kialakulása emberi tevékenységre vezethetõ vissza. Amíg nem kevertek a szarvasmarhák takarmányához beteg és elhullott állatokból készült hús- és csontlisztet, nem ismerték a BSE-t.
Angliában 1981-ban megváltoztatták a fehérje-feldolgozó üzemek technológiáját, alacsonyabb fokú hõkezelést alkalmaztak és elhagyták a zsír oldószeres kivonását. Mivel az üzemek súrlókórban elhullott juhok, és BSE-ben elhullott szarvasmarhák tetemeit is feldolgozták, a prion átlépte a juh és a szarvasmarha között húzódó „faji barriert” és „kergemarhakórt” okozott, majd az emberi népességbe hatolva a vCJD-nek nevezett gyógyíthatatlan betegséget idézte elõ.
A fertõzés útján való terjedés elméletét azzal egészítették ki, hogy a prionfehérjék egészséges emlõsállatokban és emberben egyaránt elõfordulnak, részt vesznek az idegingerületek átvitelében, majd a fehérjebontó enzimek hatására lebomlanak. A mutációval keletkezett prionok aminosav összetétele és térbeli szerkezete eltér az egészséges idegsejtek prionjaitól, ezért a fehérjebontó enzimek nem bontják le õket tökéletesen. A molekulák felszínén víztaszító aminosavak maradnak vissza, fehérje aggregátumok keletkeznek, amelyek neurodegenerativ (Alzheimer-kór, Parkinson-kór, stb) és prionbetegségeket okoznak.
A hosszú lappangási idõ miatt emberek között nem ismerik pontosan a kóros prionok elterjedését. Szarvasmarhban négy-öt év alatt alakul ki a betegség. A védekezés legfontosabb feladata, hogy megakadályozzák az emberi népesség közé a kóros prionok további behatolását. Ez a magyarázza a hatóságok Európa-szerte végzett szigorú intézkedéseit, amelyek fõ célja a feltételezetten priont hordozó szarvasmarhák kiirtása.
A BSE és az emberi vCJD között igazolt kapcsolat van, mert az eseteket fertõzött marhahús fogyasztására lehetett visszavezetni. Ezért tiltották meg Angliában a 30 hónaposnál idõsebb szarvasmarhák húsának fogyasztását. Az 1985-86-tól észlelt problémát a hatóságok kezdetben csak állategészségügyi kérdésként kezelték, 1996-tól kezdve azonban fiatal emberek között vCJD-nek megfelelõ, gyors lefolyású gyógyíthatatlan megbetegedéseket észlelték. A tüneteket gyorsan kialakuló szellemi tompultság, és összerendezetlen mozgások uralták, majd hallucinációk, téveseszmék, depresszió jelentkezett.
A hivatalos vélemény szerint hazánkban a betegség emberre terjedésének minimális a valószínûsége, mivel a BSE eddig nem fordult elõ. Az 1980-as évek végétõl minden idegrendszeri tünetet mutató kérõdzõ agyvelejét megvizsgálták, a vizsgálatok eredménye negatív volt. Ennek ellenére az EU Magyarországot a „kockázatos országok” közé sorolta.
A BSE felszámolása miatt Angliában a beteg, és a betegségre gyanús állatokat leölik és elégetik. Megtiltották az emlõs eredetû húsliszt takarmányként történõ alkalmazását. Mivel az emberi esetek száma csökkent, szakemberek szerint az emberi vCJD elõfordulása néhány éven belül megszûnik.
A legnagyobb veszélyt a belsõség fogyasztása jelenti, ezért Angliában 1989 óta a fertõzésre gyanús szarvasmarhák belsõségeit tilos felhasználni. A fertõzõ anyag 1995-ig mégis utat talált a fogyasztókhoz, mert a „szeparátorhússal” készült termékek elõállítását nem tiltották. A hús szeparálás során a csontokról gépi rázással eltávolított húscafatok közé gerincvelõdarabok kerültek. Lehetségesnek tartják, hogy a BSE gyógyszerek, kozmetikumok és egyéb anyagok útján is terjed.
Az Európai Unió szerint a levágott állatok húsának laboratóriumi vizsgálata mellett leghatásosabb módszer a kockázatos testrészek kivonása a kereskedelembõl. Emiatt tilos a szarvasmarha agy- és gerincvelõ, lép, szem fogyasztása. Az EU 2001. április 1.-tõl kibõvítette a kockázatos marhatestrészek körét, ezért az egyévesnél idõsebb szarvasmarhák gerincoszloppal érintkezõ húsrészei sem kerülhetnek kereskedelmi forgalomba, és a feldolgozás során el kell távolítani a gerincoszlopot. A csomagolt húsokon fel kell tûntetni az állat származási helyét, és a vágóhidat, ahol a vágás és feldolgozás történt.
A BSE-vel kapcsolatos események miatt az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatosan megrendült a fogyasztók bizalma, amit fokozott, hogy a hivatalos szervek a lakosságot nem tájékoztatták kellõen. Az európai vásárlók csökkentették a marhahúsfogyasztást és több halat, baromfi-, bárány-, és lóhúst vásárolnak. Egyre többen választják a vegetáriánus életmódot. Szakértõk szerint a BSE-, és a ragadós száj- és körömfájás járvány megszûnése után a nemzetközi húspiac helyzete nem lesz többé olyan, mint korábban volt.
Százados Imre dr.