MENÜ

Az almafák tápláltsága és a gyümölcsminõség

Oldalszám:
2013.02.19.
A címben jelzett fogalmak önmagukban is összetettek, de a kapcsolódásuk különösen annak számít. Nem véletlen, hogy nem az almafák trágyázását emutettük a minõséggel összefüggésben. Túl egyszerû lenne a helyzet, ha a trágyázással meg lehetne magyarázni. Ennek ellenére a trágyázásoknak lehet közvetlen hatásuk is az alma minõségére.
Könnyen elõfordulhat – és az alacsonyabb mûtrágyaárak idején nem számított ritka jelenségnek – a túlzott nitrogén trágyázás. Ennek következtében a gyümölcs szöveti szerkezete lazább lesz, a hússzilárdság csökkenés miatt a válogatás, szállítás során sérülékenyebbé válik. A tárolás során nagyobb gyakorisággal fordul elõ a mikroorganizmusok és fiziológiai elváltozások okozta betegség.
A gyümölcsfák megfelelõ szénhidrát anyagcseréjéhez lényeges a jó kálium ellátottság is. Az ilyen fán termett gyümölcsök íz- és zamatanyagai harmonikusabbak. A káliumhiányos almafa gyümölcse elaprósodik, a színe tompább, hajlamos az érés megelõzõ napégésre. A kálium túltrágyázásnál súlyos esetben a szüret idején már a fán is találhatók nagyméretû keserûfoltos almák. Ezek száma az egyéb héjfoltosságokkal együtt a tárolás alatt rohamosan növekszik. Az alma esetében - a nyári fajtákat kivéve - a gyümölcsminõség nemcsak a szüretkori állapotot jelenti, hanem a tárolhatóságot is. A tárolás módjától, idõtartamától függõen különbözõ mértékben mutatkozhatnak meg a problémák. A gyümölcs minõsége nemcsak közvetlenül függ a trágyázástól. A trágyázással és a talaj tápanyagkínálatával (természetesen a vízellátottsággal, más ökológiai körülményekkel és az alany, fajta genetikai adottságaival együtt) kialakítunk egy bizonyos potenciális termõképességet. A gyümölcs mennyiségén túl a minõség szempontjából is fontos kérdés, hogy a tényleges terméshozam milyen arányban áll a fenti termõkapacitással. Bõséges virágkötõdés után ritkítás nélkül túl sok gyümölcs maradhat a fán, aminek következtében az alma elaprósodik, piacképessége romlik, és a fa túlterhelésével a hiányos rügydifferenciálódás következtében beállhat az alternancia jelensége. Így a spontán évet kihagyó év követhet termés nélkül vagy gyenge gyümölcs berakódottsággal. Kihagyó évet okozhat a fagykár, a hosszantartó erõs vízhiány, az elsûrûsödött fényszegény korona is. Mindkét irányú eltérés káros, de a fák alulterhelése, ami tápanyag túlkínálatot is jelent, az alma minõségére nézve súlyosabb következményekkel jár. Az ilyen fák gyümölcsei általában a fajtára jellemzõ méretet meghaladóak a velejáró strukturális, szerves- és ásványi anyag összetételi és sejtfiziológiás hátrányokkal együtt. A termõképesség és az éves terméshozam közti aránytalansággal tápanyag egyensúly hiány áll elõ. Ezen folyamatokról jelzéseket kapunk a növényanalízis mutatóiban is. Vizsgálataink szerint az almafák terhelésével leginkább a levél K/Ca arány mutat összefüggést. Az ültetvény konkrét ismerete, a becsült termésterhelése és a levélanalízis eredmények egybevetése alapján - különösen ha ezen ismeretek több évbõl is rendelkezésre állnak - még a szüret elõtt rangsorolni lehet az almatáblákat a tárolásra való alkalmasság szempontjából. Az elemek többségénél a levél és más szervek tápanyagtartalma között fennáll bizonyos összefüggés vagy kiegészítõ tényezõk figyelembevételével megfelelõ következtetéseket lehet levonni.
A levélanalízissel kapcsolatban lényeges kérdés, hogy a nyári levélminta és az érett alma tápanyag összetétele mennyire függ össze. Kísérleti adataink szerint következetes és elég szoros a kapcsolat a két növényi rész káliumtartalma, N/K, K/Ca aránya, továbbá a N, Ca és N/Ca között is. Az alma tárolási minõségével a levélanalízis értékei azonos vagy jobb összefüggést jeleznek, mint a gyümölcsanalízis.
A gyümölcs minõségével gyakran hozzák összefüggésbe az alma kalcium tartalmát. A kalciumellátottság megítélése levélanalízis alapján nem egyszerû. Ugyanis a gyümölcsfán belül a levélbe és a gyümölcsbe történõ beépülés idõben és a koncentrációváltozás irányát tekintve is eltérõ. Amíg a szárazanyaghoz viszonyítva a levél Ca-tartalma a tenyészidõben háromszorosra emelkedik, addig a gyümölcs Ca-szintje tizedére csökken. Ennek egyik magyarázata a két növényi rész ellentétes szárazanyag tartalom változása. A gyümölcs szárazanyag tartalom változása a sejtszaporodás fázisában gyors. A Ca hígulása még ezt is meghaladja. Ezzel szemben a kálium koncentráció sokáig magas marad, így az arányok eltolódnak.
A gyümölcs viszonylag alacsony Ca-tartalmának másik magyarázata a gyökéren keresztüli felvétel és a fán belüli tápanyagszállítás sajátosságaiban keresendõ. A Ca~ ion aktivitása elmarad a K+ és NH4+ ionoké mögött és így már a gyökérbejutásnál hátrányos helyzetbe kerülhet, ami tovább romlik a kedvezõtlenebb vízellátás hatására. Savanyú talajon mésztrágyázás hiányában még rosszabb a felvétel. További lényeges gond, hogy a lomb Ca-tartalmából nem lehet minden esetben a gyümölcs Ca-ellátottságára következtetni. A lomb magas (1,1 fölötti) K/Ca aránya viszont nagy valószínûséggel utal az almában mérhetõ még kedvezõtlenebb arányra. Ennek okát a kalcium transzlokáció] ának sajátosságaiban is kell keresni. A kalciumra a növényen belüli lassú mozgás jellemzõ.
Megoszlanak a vélemények az alma gyümölcs kalcium tartalmának gyarapodásáról. Hazai trágyázási tartamkísérletünkben Jonathan fajtán 4 egymásutánt évben is vizsgáltuk a tápelemfelvétel dinamikáját és folyamatos Ca-beépülést mértünk az évente változó abszolút mennyiségeken belül.
Willkinson a kutatásai alapján a Ca-felvételt két fázisra, idõszakra osztja. Az elsõ kb. július végéig tart, melyre a folyamatos felvétel jellemzõ, amely az évenkénti hasonlóság miatt örökletes lehet. Az ezt követõ évjárattól függõ 2. szakaszban a Ca nettó felvétel emelkedhet, de csökkenhet is. Az utóbbi azt jelenti, hogy erõs vízhiánynál a gyümölcsbõl a fa más részeibe áramlik a folyadék és vele együtt a mobil kalcium is. A kísérleti ültetvényében az alma Ca-tartalmának végsõ alakulását a július, augusztus és szeptember hónapokban hullott csapadék erõteljesen módosítja.
Nagyon fontos minden olyan beavatkozás, amivel nemcsak az adott év gyümölcsének kalciumtartalmát, tápelem arányait befolyásolhatjuk a megfelelõ irányba, hanem a raktározott kalcium mennyiségét is fokozhatjuk. Ilyenek a kedvezõbb K/Ca arány (<1) elõsegítése a szakszerû tápanyag-gazdálkodás mellett a fák termõegyensúlyban tartásával, a megfelelõ gyümölcsterheléssel. A túlzott hajtásnövekedést kiváltó beavatkozások (nitrogén fölösleg, erõs metszés, sûrû telepítés erõs önárnyékolása) elkerülése. Az NH4 nitrogénforma helyett NOS vagy karbamid használata. A nyári, a szüretkori - és utáni kedvezõ lombállapot fenntartása. A téli mellett a nyári metszés, hajtásválogatás kedvezõ hatású. A tápanyag-utánpótlás megfelelõ szintje, kalciumtartalmú permettrágyák használata. És nem utolsósorban a megfelelõ termõhely kiválasztása és a folyamatos kedvezõ vízellátást biztosító agrotechnika.
A jól és gyengén színezõdött almák eltérõ tápanyag összetételûek. A rosszul színezõdött, a korona belsejében lévõ leárnyékolt gyümölcsök csak friss fogyasztásra vagy ipari célra valók, de tartós tárolásra nem, mert bennük több a kálium és kevesebb a kalcium, ami fiziológiai betegségekre hajlamosítja az almát a tárolás alatt.
Dr. Szûcs Endre
Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztõ Kht.