MENÜ

Másodvetések a szántóföldi növénytermesztésben III.

Oldalszám: 42
2013.11.14.

A másodvetésû szántóföldi takarmánynövények közül a legjelentõsebb a kukorica, a napraforgó, a cirokfélék, a szója, a köles és a mohar, ill. ezek esetenkénti társításai. Ezek a tömegtakarmányok nyárvégétõl jól kielégítik a kérõdzõk takarmányigényét. Minden üzem méretnél, megvalósíthatók. Különösen ajánlhatók ott, ahol öntözési lehetõség van és valamilyen oknál fogva a fõtakarmány termõ területe kicsi. Az ismertetésre kerülõ társítások célja kettõs, vagy a hozamnövelést (kukorica silócirokkal), vagy pedig a fehérje koncentráció növelését (szójás silókukorica) szolgálják.

Az 1. táblázatban összefoglaltuk hasznosítási módjaikat, a legalkalmasabb vetési idõszakokat és a várható hozamokat. A kielégítõ termések eléréséhez betartandó legfontosabb termesztéstechnológiai paraméterek röviden a következõk.

Tápanyag visszapótlás: az elõvetemény lekerülése után azonnali mûtrágyakiszórás, a tervezett termés, a talaj tápanyagszolgáltató képességétõl és az öntözési lehetõségtõl függõ N50-70, P2O5 25-30, K2O40-70 kg/ha adaggal.

Talajelõkészítés: sekélyen 16-18 cm mélységben tárcsás eszközzel forgassuk le a mûtrágyát, tarlómaradványokat, a kelõ gyomokat. A sekély forgatást azonnal kövesse a hengerezés. A vetõágyat 6-10 cm mélységben 1-2 –szeri kombinátorozással készítsük (kétszeri kombinátorozás többnyire csak az apró magvú fajoknál szükséges, a kölesnél, moharnál, hibrid szudánifûnél). A vetést is mindig hengerrel zárjuk, a talaj típusától függõen használjunk sima, vagy gyûrûshengert még akkor is, ha a vetõgépünk sorhengerrel ellátott.

Vetés: a 2. táblázatban megadott csíraszámok tájékoztató jellegûek. Minél korábbi a vetés, annál nagyobb csíraszámmal dolgozhatunk. A tõszám növelés viszont nem alkalmas agronómiai hibák korrigálására (trágyázás elhagyása, rossz minõségû vetõágy, stb.). Itt említjük meg, hogy a másodvetésû növény, illetve társítás megválasztását befolyásolhatja az elõveteménynél alkalmazott herbicid esetleges maradványa, erre fokozott figyelmet fordítsunk. Fajta megválasztás: a csalamádé féleségeknél ún. utántermesztett vetõmag is elfogadható, ha a használati értéke kielégítõ. Magnak, ill. szilázs készítésre termesztett fajoknál viszont fémzárolt vetõmagot használjunk. Kukorica esetében száraz szemes terméshez FAO 200-300-as éréscsoportból, míg silókukoricánál FAO 300-400 érésidejû TC, vagy MTC hibridekbõl válogathatunk. Silónapraforgónál a levelesebb, nagyobbra növõ ún. étkezési fajtákat keressük.

Ápolási tennivalók: másodvetéseink sikerét két tényezõ veszélyezteti alapvetõen, a szárazság és a termést károsító élõszervezetek. A nyári, aszályos idõben az öntözés a siker záloga. Legalább két öntözési fordulót tervezzünk. Az elsõt az ún. kelesztõ öntözés képezi. Vízadagja 10-20 mm/h értékben adható meg. Ezzel elkerülhetjük a felszín eliszapolódását, olyan talajkéreg képzõdést, amelyet a csírázó növények nem képesek áttörni. A második öntözési fordulóra a növények ún. mértékadó vízigényes idõszakát megelõzõen kerüljön sor. Ekkor nagyobb, 50-70 mm-es vízadag javasolható és a kijuttatás intenzitásának csak a talaj víznyelõ képessége szab határt. Az elmondottakból egyértelmû, hogy a kivételes esetektõl eltekintve az esõszerû öntözési mód ajánlható.

A termést korlátozó élõszervezetek között a gyomok sokrétû károkozása közismert. Másodvetéseknél akkor van könnyebb dolgunk, ha a fõnövényt sikerül gyommentesen tartani és a másodtermény kezdeti fejlõdése gyors (kielégítõ tápanyag, jó vetõágy és vetõmag, kelesztõ öntözés, ha szükséges). Ez esetben a 12-36 cm-es sortávolságra vetett növényeknél a kémiai gyomszabályozás elmaradhat az esetek túlnyomó részében. A kapás sortávolságra vetett takarmányféleségeknél kedvezõ esetben 1-2 sorköz-kultivátorozással kordába tarthatjuk a gyomokat. Herbicidekhez csak kivételes esetekben nyúljunk (kukorica, mohar, köles magtermesztés). A herbicid használat másodvetésekben kockázatosabb (kelesztõ öntözés, utóvetemény, másodvetésû takarmánytársításokban lévõ növények eltérõ herbicid tûrése a problémák forrása).

A másodvetések gyomirtása: A másodvetések gyomvegetációját majdnem teljes egészében a melegkedvelõ, nyárutói egyéves un. T4 életformacsoport tagjai alkotják, amelyeknél az optimumtól eltérõ, késõi csírázás révén törpenövés jön létre. A nyár közepén kicsírázott gyomnövények a fajra alig jellemzõ alacsony méretük következtében gyenge kompeticiós képességgel rendelkeznek. Másrészrõl a zöld takarmányoknak etett másodvetésekben kikelõ gyomok – amennyiben nem kifejezetten mérgezõek – valamennyi takarmány értékkel is rendelkeznek, tehát nem feltétlenül irtandók. A másodvetések vegyszeres gyomirtása helyett agrotechnikai módszerek javasolhatók, melyek közül ki kell emelni a másodvetések elõtti kifogástalan minõségû talajelõkészítést a gyors és egyenletes csírázás érdekében, a tõszámot és a jó minõségû vetõmagot. A talaj jó tápanyag szolgáltató képessége is segíti a kultúrnövényt a gyomnövények elleni küzdelemben.

Ha mégis valamilyen oknál fogva, pl. hosszantartó szárazság miatt kiritkul a vetésünk, célszerûbb talán a másodvetést felszámolni, mintsem magas költségekkel vegyszeres gyomirtásban részesíteni. Egyes esetekben, pl. a speciálisan egyszikû gyomokat irtó herbicid csoportnál, a hosszú – 40-50 napos – élelmezésegészségügyi várakozási idõ is amellett szól, hogy ne használjuk azokat a másodvetések gyomirtására.

Elgyomosodott másodvetések esetén ügyeljünk arra, hogy a betakarítás lehetõség szerint a gyomnövények magérlelése elõtt történjen. Ezzel megakadályozható a terület gyommagvakkal való visszafertõzõdése.

A másodvetésben termesztett növények energiaforrást jelentenek a kárt okozó kórokozóknak és kártevõknek. A tápnövények károsodásának mértékét a termésveszteség fejezi ki, ami alapvetõen attól függ, hogy az adott ökológiai helyzet melyik faj elszaporodásának kedvez. Ettõl függõen változik a károsító egyedszám és vele összefüggésben a termésveszteség nagyságrendje. A kórokozók járványt, vagy a kártevõk gradációs méreteket kiváltó felszaporodása a másodvetések megsemmisülését is eredményezheti. Ilyen eset bekövetkezésére azonban jól szervezett mezõgazdasági tevékenység nem ad lehetõséget.

Az elõvetemények termesztése során eredményesen alkalmazott integrált növényvédelem következtében várhatóan a kórokozó és kártevõ egyedszám a veszélyességi szint alatt marad.

Az agrotechnikai kívánalmakat kielégítõ talajelõkészítés mellett ajánlatos a vetõmag csávázás, ami védelmet nyújt a magvakon megtelepedett, vagy a magvakban lévõ kórokozókkal (üszöggombák, fuzáriumok) szemben. A talajlakó kártevõk (drótférgek, pajorok) ellen hatékony az inszekticiddel csávázott vetõmag, vagy a vetéssel egy menetben, külön sorban adagolt inszekticid granulátum. Erre azonban csak akkor van szükség, ha több éve nem volt talajfertõtlenítés, csapadékos idõjárás uralkodik, vagy öntözéses körülmények között termesztünk. Ellenkezõ esetben a kártevõk a talaj mélyebb rétegeibe vonulnak a kiszáradás elõl menekülve (június –július – augusztus).

A kikelt növények állományt alkotva – fenológiai állapottól függõen - sajátos növényállomány klímát hoznak létre. A nyári meleg és csapadékszegény idõjárás nem kedvez a kórokozók és a lágybõrû kártevõk (levéltetvek) szaporodásának. Ez az állapot azonban kedvezõ fordulatot vehet öntözött és zárt növényállományokban. Ilyen esetekben a helyszínen kell dönteni a az állománykezelésekrõl, figyelemmel a gazdaságosságra és az alkalmazásra kerülõ készítmények élelmezésegészségügyi várakozási idejének betarthatóságára. A másodvetésben termesztett növények rövid tenyészideje miatt elsõsorban a csírafertõzõ kórokozókat kell csávázással blokkolni és annak sikere esetén nem valószínû a tenyészidõ során járvány kialakulás. A polifág kártevõk között vannak fajok (mezei pocok, vetési bagolylepke, levéltetvek), amelyek a növények kelése után telepszenek be a területre. Ilyen esetben dönteni kell a kémiai védekezésrõl vagy ha lehetséges, a fenológiai állapottól függõ korábbi hasznosításról.

A kártevõk között több olyan faj van, amelynek fejlõdésmenete szinkronban van a tápnövény fenológiai állapotával (kukorica barkó, kukorica-moly, napraforgó-moly). Ezek a fajok a másodvetéseknél már nem okoznak kárt a rovar és a növény fejlõdésébõl adódó aszinkron miatt. Figyelemmel a terjedelmi okokra, részletkérdések tárgyalására nincs lehetõségünk. Az érdeklõdõknek szíves tájékoztatást adunk megválaszolásra váró kérdéseikre.

A betakarítás irányelvei fõbb vonalakban ugyanazok, mint amikor fõterményként termesztjük ezeket a kultúrákat. A kevés kivételt az idõjárás kedvezõtlen alakulása jelentheti. A korai fagyok károsíthatják pl. a kukoricát. A zölden megfagyott levelek jelzik, hogy már nincs tápanyag beépülés a szemekbe, ilyenkor meg kell elégednünk a silónak való hasznosítással. Vagy pl. a magnak termesztett köles nem érik be, jobb szenázsnak, silónak betakarítani, mint szeptember végén renden történõ szénaszárítással próbálkozni.

Jelentõsebb másodvetésû takarmánynövények és társításaik, a hasznosítási mód, a tenyészidõ és a várható termés feltüntetésével

1.táblázat

Jelentõsebb másodvetésû takarmánynövények vetési paraméterei 2. táblázat