Tápanyag-gazdálkodásról

A magyar mezõgazdaság gondjai ellenére teljesíti feladatát, s az ágazat szereplõi bíznak a jövõben – hangsúlyozta Megyeri Zsolt, a Mezõhegyesi Állami Ménesbirtok vezérigazgatója, a kiállítás megnyitóján.
A jövõbe vetett hit egyebek mellett abban is megnyilvánul, hogy a mezõhegyesi vásáron (is) folyamatosan bõvül a kiállítók köre. Idén minden eddiginél több, 110 cég mutatta be termékeit a kiállításon. Megyeri Zsolt a birtok feladatát elõdje, Kozma Ferenc, a magyar lótenyésztés XIX. századi felvirágoztatója szavaival határozta meg. E szerint: „vegye kezdetét kormányprogramunkban a növénynemesítés, az állatnemesítés, a gépek kipróbálása, a gazdálkodás mintaszerû bemutatása – nem saját hasznára, hanem a nemzet javára.”
Ezért vállalkoznak évrõl-évre erre a kiállításra.
Az idei kiállítást a szakma egyik nagy öregje, Bocz Ernõ professzor nyitotta meg, akinek szerepe a hazai növénytermesztés fejlesztésében, a nagy adagú mûtrágyázás fontosságának felismerésében elévülhetetlen. A Mezõhegyesi Állami Ménesbirtok gazdálkodásának tervszerûségét bizonyítja – hangsúlyozta Bocz Ernõ -, hogy adottságainak jobb kihasználása érdekében – üzemi szinten – jelenleg is az ország legnagyobb öntözhetõ területével rendelkezik.
A tápanyag-gazdálkodást illetõen a professzor kifejtette, hogy a múlt század közepére a nyugat-európai országok a hektáronkénti 1 tonna körüli búzatermést átlagosan 3 tonnára emelték. A tendenciákból az is megállapítható volt, hogy a termésátlagok az 5-6 tonnát is meghaladva, tovább növelhetõek. Ugyanekkor Magyarország a hagyományos gazdálkodási rendszerrel termésátlagát 1 tonnáról csak 1,5 tonnára tudta javítani. Adott volt a kérdés, hogy ez a hihetetlenül nagy terméslemaradás behozható-e? Mezõhegyes több évtizedes terméssorai sajnos azt mutatták, hogy – az ország legjobb adottságú és egyben legjobban gazdálkodó, legnagyobb termést elérõ gazdaságában – a búza termésátlaga csak a hektáronkénti 2,4 tonnás szintet tudta elérni. Egyértelmûen megállapítható volt, hogy a hagyományos gazdálkodási rendszerrel hazánkban a nyugat-európai termésnövelés még a legjobb adottságú talajokon sem érhetõ el. Magyarország számára is egyetlen kiútként a nagyadagú mûtrágyázás bevezetése maradt, amelyben azonban a szárazra hajló hazai klímaadottságok korlátokat jelentettek. Magyarországon az 1970-es, 1980-as években az országos termésátlag 250-300 százalékos növekedése világrekordnak számított, s a nagy elsõdleges produkció fellendítette mezõgazdaságunkat.