MENÜ

A kölyökkutyák táplálása

Oldalszám: 124
2014.01.06.

A kiskutyák felnevelése során alapvetõ kérdés a táplálék minõsége és összetétele a kiskutya ideális fejlõdése és növekedése érdekében. A táplálék igény kölyökkutyáknál gyorsan változik.

1. 1-14 napos korig
A legfontosabb és legalapvetõbb táplálék a kiskutya számára az anyakutya teje, mely sûrû, koncentrált sárgás-fehér folyadék. Nagy energia és fehérjetartalmú táplálék. Ebben az életkorban tökéletesen elegendõ a kiskutyák számára. Fontos vitaminokat, ásványi anyagokat (kalcium, foszfor) és immun-globulinokat tartalmaz. Fontos, hogy a megszületés után minél hamarabb szopjanak a kölykök, mivel az immunrendszer az újszülött kutyákban még fejletlen és ezek a tejjel kiválasztódó immunglobulinok védik a kölyköt a különbözõ fertõzésektõl. Ezen védõ-fehérjék koncentrációja szülés után folyamatosan csökken a szuka tejében. Ebben az életkorban az egészséges kölykök esznek és alszanak. A sivalkodó, gyakran síró, nyüszítõ kölyköt vegyük pártfogásunkba. Elõfordulhat, hogy társaik nem engedik emlõhöz jutni. Neki kifejezetten kölyökkutyák számára gyártott tejpótló tápszert adjunk, cumiból vagy kicsi fecskendõbõl, naponta hat-nyolc alkalommal 2 óránként. Sajnos hasonlóan kell eljárnunk, ha a szuka egészségügyi okokból, vagy az anyai ösztönök hiánya miatt nem foglalkozik a kölykökkel. Ebben az idõszakban fontos, hogy a szuka korlátozás nélkül vízhez juthasson, és naponta többször bõségesen etessük. A vitamin és a kalcium kiegészítésre is oda kell figyelni.
2. 2-4 hetes kor
Ebben az életkorban még mindig az anyaállat teje a legfontosabb alaptáplálék, de már egy kevés nyalogatható, pépesített állagú táplálék-kiegészítéssel is próbálkozhatunk. Például csecsemõk számára gyártott húsos bébiételek, parizer apró kockákra vágva, májkrém, tojássárgája és tehéntej. Ebben az életkorban a kölyköknek még nincsenek megfelelõ fogaik a csontok elrágásához. A kiegészítés fontos nagy alomszámnál, mivel a szoptató szuka tejtermelõ képessége nem fedezi a kiskutyák táplálékigényét. Fontos, hogy ebben az életkorban, kb. három hetesen a kiskutyák féregtelenítve legyenek. Sokkal szebben fejlõdnek és nem fertõzik környezetüket orsóféreg petékkel.
3. 4-6 hetes kortól 3 hónapig
Erre az idõszakra már kinõnek a kölykök tejfogai és képesek darabos táplálékot is felvenni. Ilyenkor nagyon sokat rágnak, a szuka már nem szívesen szoptatja kölykeit, mivel az éles fogak fájdalmasan felsebzik a csecsbimbókat. Ebben az életkorban választják le a kölyköket anyjukról. Érdemes elkezdeni a kölyöktápok etetését, hogy hozzászokjanak a kölykök ezeknek a táplálékoknak a fogyasztásához. A hirtelen, átmenet nélküli takarmány-váltástól lehetõleg tartózkodjunk. Kutyánkat csak fokozatosan szoktassuk át új táplálékra. Nagyon fontos, hogy a fiatal kutya könnyen fel tudja darabolni a táplálékot fogazatával, ezért túl nagy csontokat, felnõtt méretû tápokat ne adjunk a kiskutyának. Száraz tápokat jó, ha folyadékba áztatva etetünk. Javasoltak a kifejezetten kölyökkutyák számára készített tápok, ezek megfelelõ beltartalmi értékkel rendelkeznek, jellemzõ rájuk a magas, 20% feletti fehérjetartalom, az alacsony rosttartalom és az ideális Ca: P (kalcium: foszfor) arány. Érdemes megnézni a táp csomagolását és megnézni a fehérjetartalom százalékos arányát a tápban. A növényi eredetû fehérjéket, pl. a szójafehérjét a kutyák nehezen, rossz hatásfokkal képesek lebontani és beépíteni a szervezetükbe. Ebben az életkorban naponta legalább háromszor kell etetni. A többször keveset elvet követve nem történhet baj. Ne hagyjuk, hogy az alomból hozzánk került kölyök degeszre egye magát, ez ugyanis problémát okozhat. Míg eddig alomtársaival meg kellett osztani a táplálékot, az új gazdinál egyedül, korlátozás nélkül táplálkozhat a kiskutya. A mérték nélküli evés következményei: hányás, emésztési zavarok, bélhurut, szélsõséges esetben heveny gyomormegterhelés, gyomorrepedés és ennek következményeként akár elhullás is lehet. A túletetést legjobb megelõzni. Ha már megtörtént a baj, fogjuk vissza a táplálást csökkentett adagokkal. Ha kutyánk alig tud mozogni, hasa egy labdához hasonlóan feszes és lóg, sürgõsen vigyük állatorvoshoz, ahol hánytatással megszabadítják terhétõl. Etetésenként jó, ha a kutya a számára kiosztott összes táplálékot elfogyasztja és nem hagy az etetõtálkában maradékot. A maradékot mindig vigyük el a kutya elõl és a következõ etetésnél használjuk fel, vagy semmisítsük meg. Nagyon fontos, hogy friss, tiszta víz mindig biztosított legyen a kutya számára.
A táplálékot igyekezzünk mindig testtömeg-arányosan kiosztani a kutyának. Ez azt jelenti, hogy ahogy nõ, fejlõdik a kiskutya, úgy kell növelni a táplálék mennyiségét is. Táponként változó mennyiséget kell adni, ez a beltartalmi értéktõl függ. Tanácsos kölyökkorban, akár hetente ellenõrizni a kutya testtömegét. Egyszerû megoldás, ha a gazdi a kiskutyát magához emelve megméretkezik, majd saját súlyát levonja a kapott értékbõl. Így a pontos testtömeg ismeretében naprakész tápmennyiséget etethetünk a kutyával. Amit õ megfelelõ fejlõdéssel, növekedéssel meg is hálál nekünk.
Nagyon gyakori kérdés hogy milyen vitamint, táplálék-kiegészítõt adjunk a kiskutyának? A gyári táplálékok, konzervek, száraztápok, általában mikro- és makroelemekkel, vitaminokkal dúsítottak. A tárolás, a hõkezelés és egyéb tartósítási eljárások során azonban csökken a vitamintartalmuk, ezért javasolt jó minõségû multivitamin és kalcium kiegészítés a növekedésben lévõ kutyának. A nagytestû fajták nem megfelelõ mennyiségû kalcium- és vitaminbevitel esetén gyenge csontozatú, görbe hátú és lábú példányokká válnak. Itt kell felhívnom a figyelmet arra, hogy a túlzott vitaminpótlás súlyos károkat okozhat kedvencünknél. Fõleg a zsírban oldódó vitaminok az A és D vitamin okozhat problémákat. Ezért kerüljük ezen vitaminok túlzott adagolását. Csak a tájékoztatón javasolt adagokat alkalmazzuk, azzal nem teszünk jót, ha a javasolt adag többszörösét adjuk, csak ártunk vele. Emberi fogyasztásra gyártott A és D vitamin készítményeket, multivitaminokat soha ne adjunk kutyának, macskának, mert vitamin-igényük eltér az emberétõl.
Fontos megemlíteni, hogy a kutya és a vadon élõ húsevõk nem csak izomhúst esznek, hanem a zsákmányállat csontjait, bõrét, mirigyeit és a növényi részeket tartalmazó zsigereket is elfogyasztják. Ez azt jelenti, hogy ha önállóan állítjuk össze kutyánk táplálékát, kerüljük a kizárólagos húsetetést, mivel ez csontosodási és növekedési problémákat okoz. Kerüljük a forró, hideg, túl fûszeres étkek kutyával való etetését. Jó, ha hõkezeljük a táplálékot (fõzés, sütés) ezzel fertõzéseket elõzhetünk meg. Nyers sertéshúst, sertés belsõséget, tüdõt, nyirokmirigyeket, soha ne adjunk a kutyának és más húsevõknek sem. Súlyos, gyógyíthatatlan betegséget az Aujeszky-betegséget tudjuk így kivédeni. Az élesen törõ baromfi csontot, pl. combcsont, halak, halszálka kerülendõ az étrend összeállításakor.
Speciális etetési rendszereket kínálnak egyes tápgyártó cégek. Ezekrõl állatorvosi rendelõkben illetve az elárusító helyen érdemes tájékozódni. További takarmányozási tanácsokért forduljon bizalommal állatorvosához.
Pécs, 2001. július 25. Dr. Révész Bálint állatorvos