MENÜ

Állattenyésztés

Szakfolyóirat > 2001/8 > Állattenyésztés Pályázat Tojás

Az étkezési tojás piaci helyzete stabilizálásának

Igénylõ: Étkezési tyúktojást termelõ Támogatási forma: Pályázat Támogatás célja: Legfeljebb 2000 tonna élõ tömegû étkezési tojást (árutojást) termelõ tojótyúk termelésbõl történõ kivonása Általános feltételek: Baromfi Termék Tanács (BTT) tagság, az elkülönített intervenciós alapra történõ elõírásszerû befizetések vállalása. Baromfi vágóhídon vágásra került egyedekrõl, úgynevezett mérlegelési bizonylat és igazolás.

Szakfolyóirat > 2001/8 > Állattenyésztés Nyúl nyúltenyésztés

Egyfázisos tartásrendszer a nyúltenyésztésben

A tenyésztési munkáknál a szinkronizálás valamennyi állatfajnál az egyik legfontosabb tényezõ, sõt az intenzív tartásnál elemi szükséglet. A házinyúl tenyésztésében is eredményes a következõkben leírt rendszer, amelyben az anyanyúl valódi ivari ciklusát és a rotációs tenyésztés-szervezést összhangba lehet hozni. Az egyfázisos tartásrendszerben egy ketreccsoportban/épületben a teljes termelési ciklusban a megszületett nyulak a saját ketrecükben maradnak a születéstõl az értékesítésükig. (Egy ketreccsoportban/épületben azonos korú és hasznosítású állatok vannak) A tenyészetben rendelkezésre álló férõhelyek 16 meghatározott ketrecegységbõl álljanak, melybõl 13 egység az anyáké és a leválasztott növendék nyulaké, 1 egység a bakoké, egy egység a tenyész utánpótlásé, 1 egység a parkoló nyulaké. A ketreceknek alkalmasnak kell lenni a tenyésztés és a hízlalás igényeinek.

Szakfolyóirat > 2001/8 > Állattenyésztés Juh legelő állomány

Juhtartás alapjai

A családi gazdaságok számára hazánkban leginkább a hagyományos juhtartási formák terjedtek el, az éghajlati viszonyoknak és a hagyományoknak megfelelõen. Az állatok télen idejük nagy részében istállózva vannak, nyáron viszont többnyire csak az éjszakát töltik fedél alatt, ezt is fõleg vagyonvédelmi indokból. Mivel juhok hidegre alig érzékenyek, viszont az istálló levegõjének ammóniatartalmára már annál inkább, célszerû õket minél többet a szabadban tartani, ez azon túl, hogy az élettani igényeket is jól kielégíti, a gazdaságosságot is javítja. Télen a zárt, jól temperált hõmérsékletû istállóra is inkább csak a friss ellõs és szoptatós anyáknak van szüksége. Hízóbárányok tartásánál figyelembe kell venni, hogy a hideg környezet plusz energiát igényel a hõszabályozásra, a nagy meleg pedig csökkenti a takarmányfelvételt. Bár a juh az elsõk között háziasított állatfajták közé tartozik, nagyon kötõdik a természetes környezethez, megfelelõ tartásához kiterjedt legelõ nélkülözhetetlen.

Szakfolyóirat > 2001/8 > Állattenyésztés baromfi Takarmányozás

Néhány szó a baromfi takarmányozásról mûszaki oldalról

A takarmányozás minõségét, hatékonyságát befolyásoló tényezõket felbonthatjuk két fõ összetevõre: az egyik maga a takarmány (minõség, mennyiség), a másik a kijuttatás módja (technológia, gépészet). Azt hiszem gépész kollégáim is egyetértenek abban, hogy a baromfitartás eredményességében döntõ jelentõséggel ez elõbbi bír, de nem hanyagolható el az etetés módja sem. Sokat javíthatunk gazdaságunk eredményességén a megfelelõen megválasztott etetési technológiával és a hozzá tartozó géprendszerrel. A takarmányozás lehetõségeit már a tartásmód determinálja: istállózott tartás (almos, ketreces) illetve szabadtartás. További variációkat jelent a tartás célja (húshasznú vagy tojástermelõ) illetve a gazdaság mérete.

Szakfolyóirat > 2001/8 > Állattenyésztés bika tenyészkan szaporító

Szaporítóanyag-használat támogatása

Igénylõ: Regisztrált tulajdonos, vagy bérlõ állattartó. Támogatási forma: Alanyi (normatív) támogatás Állatfaj: Mesterségesen termékenyített nõivarú szarvasmarha, sertés, juh és kecske Általános feltételek: A donor, hazai minõsítéssel és mesterséges termékenyítési engedéllyel rendelkezõ, vagy hivatalos ivadékvizsgálati programban résztvevõ apaállat, illetve ezen apaállat szaporítóanyagával történõ mesterséges termékenyítés. Az eredményes termékenyítést igazoló mesterséges termékenyítési jegy megléte

Szakfolyóirat > 2001/8 > Állattenyésztés Tej szarvasmarha holstein

Tejelõ szarvasmarhafajták

A szarvasmarhafajtákat sok szempont alapján lehet csoportosítani. Legjobb, ha hasznosítás alapján különböztetjük meg a fajtákat, így lehetnek egyhasznú, kettõs és hármas hasznosítású fajták. A tejelõ szarvasmarhafajták az egyhasznú csoportba tartoznak. Napjainkban a legjelentõsebb tejelõ szarvasmarhafajták a következõk: a Holstein-fríz, a Jersey, az Ayrshire, a Brown Swiss és a Guernsey.