Az õszi búza tarlóhántás utáni talajelõkészítésének eszközei

Az alapmûvelés napjainkban is legelterjedtebb módszere a szántás, amely köztudottan a legtöbb energia- és idõráfordítást igényli, ezért nem mindegy, hogy miként bánunk a mûszaki-agrotechnikai lehetõségekkel. Az eke un. mûködõ részeinek – szántóvas és a kormánylemez –döntõ szerepe van az energia mérleg alakításában. A már korábban megismert és különbözõ üzemi méretekben elterjedt megoldások (változtatható fogásszélességû eke, mûanyag kormánylemez, stb.) után most két mûvelõelemre szeretnénk a figyelmet felhívni. Az egyik a réselt kormánylemez, amellyel egyre több forgalmazó jelentkezik hazánkban. Ajánlásuk során elsõsorban az energiamegtakarításban rejlõ lehetõségekre kell utalnunk, amelyek a magasabb nedvességtartalmú, kötött, agyag-, agyagos vályogtalajokon jelentkezhetnek hatványozottan. A másik technikai lehetõség az eketest mögé – egyes esetekben eléjük – szerelhetõ, un. lazító betét. Alkalmazásának lényege, hogy a szántóvas síkja alatt 10-22 cm munkamélység tartományban képes a lazítási feladatok elvégzésére. Használatát energetikai kompromisszummal és a növénytermesztési technológia idõrendjéhez igazodóan kell megválasztani.
Köztudott, hogy egyes körülmények között (alacsony mennyiségû szerves maradvány, szárazabb talajállapotú/talajrétegû középkötött- és kötött talajú gabonatáblák) az eke más eszközökkel helyettesíthetõ. Ezt korábbi statisztikai felmérések is indokolhatják, melyek azt mutatják, hogy egy hektár terület megmûveléséhez a nehézkultivátorok és középmélylazítók 55-80, míg a nehéz tárcsásboronák és a tárcsával kombinált lazító elemes megoldások 40-70 % hajtóanyag megtakarítást érhetnek el a szántáshoz viszonyítva. Az e kategóriába tartozó eszközök közül üzemi körökben is jól ismertek a különbözõ középmélylazítók és nehéz kultivátorok. E gépek kedvezõ lazító munkája tovább javítható, ha az alapgéphez kiegészítõ egységeket választunk. Ma már sok ilyen gépkombináció áll rendelkezésre, melyek passzív, illetve aktív mûködésû kiegészítõ elemei elsõsorban a jobb porhanyítás és keverés terén nyújtanak elõnyöket. A gépkombinációk közül figyelemre méltóak az un. kombinált nehéz kultivátorok, melyeknél takaró tárcsapárokkal és különbözõ profilú hengerborona lezárással találkozhatunk. A mélyebb mûvelés megvalósítására alkalmas középmélylazítók esetében pedig a tárcsás mûvelõelemekkel történõ kombináció biztosítja az agronómiailag is kedvezõbb munkavégzést.
Az alapmûvelés elmunkálásának szükségességét a szántás-, ill. lazítás minõsége, idõpontja döntõen befolyásolja. E mûvelet minõségileg helyes és gazdaságos kivitelezése szintén nagy mértékben függ az elmunkáló eszközök jó megválasztásától. A nagy teljesítményû erõgépek újbóli elterjedésének idõszakában szerencsére már egyre több nagy teljesítményû gépkombináció áll a gazdálkodók rendelkezésére. Ezért is jelentõsek és figyelemre méltóak azok a fejlesztések, amelyek az elmunkálás utáni idõszak talajelõkészítésének gépeire koncentrálnak. Sok esetben a talajápolás eszközei megegyeznek az elmunkáláséval, így azok kiválasztását a táblabéli adottságok (gyomosság, kötöttség, nedvességtartalom, stb.) figyelembevételével kell végrehajtani. Hazánkban e feladatokra beváltan alkalmazzák a nagy munkaszélességû, könnyû tárcsásboronákat és ásóboronákat.
A magágykészítés eszközháttere, annak méretezése biztosítja, hogy a mûveletre közvetlenül a vetést megelõzõen nagy hatékonysággal kerülhessen sor. A fentebb említett eszközök is jól alkalmazhatók vetõágy készítésre, így lényegében idõben eltolódó mûvelet ismétlésekrõl is lehet szó. Természetesen a gépbeállítások során fokozottan ügyelnünk kell az intenzívebb porhanyítási igényre és az ezzel párosuló jó keverõ munkára. Optimális talajállapot esetén lehetõség nyílik a könnyû kombinált magágykészítõ gépek használatára is. A mûveletek hatékonyságát növelendõ, feltétlen érdemes figyelembe venni az újabb konstrukciós kialakítási lehetõségeket is. Ezek közül elég ha a magágykészítõ-vetõgép kapcsolások egyre szélesedõ típusválasztékaira utalunk.
A különbözõ alapmûvelõ, valamint az azt követõen alkalmazott lezáró- és magágykészítõ eszközök használatának eredményeként többek között a következõkre nyílik lehetõség:
– a termõhelyi adottsághoz, ezen belül a talajféleséghez és állapothoz igazodó alapmûvelési módok helyes megválasztásával az elmunkáló mûveletek száma csökkenthetõ;
– a traktor-munkagép energetikai összhang a kombinált gépek mûvelõelemeinek egymáshoz is viszonyított beállításával optimalizálható, így növelhetõ a teljesítmény kihasználás és csökkenthetõ a hajtóanyag felhasználás;
– a fentiek figyelembevételével történõ gépberuházás költségei csökkenthetõk.
A talajelõkészítés mûveletei természetesen döntõ mértékben függnek az elõvetemények lekerülésétõl, adott esetben eltérõ talajmûvelési rendszert kell alkalmaznunk. A korán, illetve késõn lekerülõ elõvetemények a gépek alkalmazástechnikáját nem, csak gyakoriságát, illetve egyes mûveletek elhagyását befolyásolják. Szélsõséges idõjárási körülmények és talajállapot esetén is szükséges természetesen megfelelõ minõségû vetõágyat készíteni, s ez esetben döntõen érvényesülhetnek a termõhelyi és a szakmai ismeretek.
Gödöllõ, 2001. július 25.
/: Dr. Soós Sándor :/