MENÜ

Silókukorica betakarítás

Oldalszám: 117
2014.01.06.

A mai korszerû, magas termelési színvonal fenntartása a tehenészetekben – akár a kisgazdaságokban, akár a nagy állatállománnyal rendelkezõ vállalkozásokban – szilázs- és szenázs etetése nélkül lehetetlen lenne. A kérõdzõ állatok a különbözõ növényekbõl készült szilázsokat szívesen fogyasztják, ezért a szilázs egyre nagyobb szerepet kap, pl. a nagyvadak takarmányozásában is. A tehenészetek igényeit Magyarországon döntõ többségében silókukorica szilázsból elégítik ki. A kukorica szilázs minõségét meghatározza a termesztett fajta, a betakarítás- és a tömörítés mûszaki színvonala, a technológiai követelmények pontos betartása.

A silókukorica szilázs készítéshez mindig a megfelelõ fajtát termesszük, szinte minden fajtafenntartó és nemesítõ rendelkezik silókukorica fajtával. Ezek a fajták mind szem-, mind szártermés vonatkozásában nagy hozamokkal rendelkeznek, zöldtömegben 60-80 t/ha-os hozamok normál körülmények között is elérhetõk. A megfelelõ hozamú fajták alkalmazása azonban mûszaki- és gazdaságossági szempontból is fontos. A betakarító gépek csak megfelelõ állomány és hozam mellett tudnak jó paraméterekkel dolgozni.
A silókukorica szenázs készítéshez fontos a betakarítás idõpontjának a megválasztása is. A silókukorica hagyományos betakarítása 70 % körüli, a teljes növényre vonatkozó nedvességtartalom mellett történik, ebben az esetben a szár és levélzet még zöld, a kukoricaszemek pedig a teljes érés állapotában vannak. A kukoricának ebben az állapotában történõ szecskázásakor az aprítás mértéke 25-30 mm közötti. A jelenlegi korszerû keverõ-kiosztó kocsik alkalmazása következtében az aprítás mértéke jelentõsen csökkent a mai viszonyok között, mind a betárolás (pl. tömörítés), mind a kitárolás, illetve kiosztás körülményeit figyelembe véve a beállított, illetve elméleti szecskahosszúság értéke 10-11 mm körül alakul.
Ahhoz azonban, hogy homogén, egyenletes szecskahosszúságú anyagot kapjunk a szecskázógépek mûszaki állapotának kifogástalannak, a beállításának pedig az elõírások szerintinek kell lennie.
A kívánt szecskahosszúság a kisebb teljesítményû, függesztett vagy vontatott gépek esetében az etetõszerkezetet meghajtó lánckerekek cseréjével állítható be. A nagyobb teljesítményû szecskázóknál pedig az etetõszerkezetet hajtó fogaskerék hajtás áttételének a változtatásával állítható a szecskahosszúság. Néhány típusnál az etetõszerkezet hajtása hidrosztatikusan történik, így a szecskahosszúság a mérettartományon belül folyamatosan szabályozható.
A kisebb teljesítményû tárcsás szecskázóknál és a nagy teljesítményû dobos aprító szerkezetû gépeknél az aprítókések állapota a szecska minõsége mellett az energia-felhasználásra is kihat, ezért nagy gondot kell fordítani a kések élezésére. Az egyszerûbb szerkezetû gépek esetében a késélezés kézi fogásvételû és kézi vagy gépi mûködtetésû élezõ berendezéssel történik. A nagy teljesítményû gépeknél a késélezés automatikus fogásvétellel és mûködtetéssel történik. A nagy teljesítményû magajáró gépekkel a kés köszörülését áttelepüléskor, menetközben lehet elvégezni, ami csökkenti a kiesési idõket.
A késélezés után a kés-hézagot be kell állítani, az egyszerû gépeknél ez mechanikusan, míg a bonyolultabb gépeknél elektromosan történik. A kés-hézagot minden esetben „0”-ra az aprítószerkezet visszafelé forgatása mellett kell elvégezni.
Kukorica szilázst készíthetünk kukorica teljes növényi zúzalékból is. Ugyanis a silókukorica szilázs tápértékét a kukoricaszemek érettsége határozza meg. A hagyományosan aprított szenázsban azonban az érett, magas tápanyagtartalmú kukoricaszemek egészben, sértetlenül kerülnek be. Ezzel pedig az a probléma, hogy az állatok nem tudják megemészteni, így a tápanyagtartamuk sem hasznosul. Éppen ezért az elmúlt idõszakban a magasabb tápanyagtartalommal történõ betakarítás iránti igény kielégítésére a teljes kukorica növényi zúzalék készítés terjedt el Ebben az esetben a betakarítás a kukorica magasabb érettségi foka, 60-65 % nedvességtartalom mellett történik, amikor is a szár és levélzet már kissé sárgul, a kukoricaszemek pedig teljes érési stádiumban vannak.
Az eddig ismertetett igények arra ösztönözték a silókukorica betakarítás alapgépeit, a szecskázó gépeket gyártó cégeket, hogy gyártmányaikat ez irányba fejlesszék. Ez azt jelenti, hogy a szecskázó gépeket gyártó cégek a teljesítmény növelése mellett a munkaminõségi követelmények minél jobb kielégítése irányába fejlesztették gyártmányaikat, a fajlagos energia-felhasználás csökkentése mellett. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szecskázó gépeket a konstrukciójuknak megfelelõ zúzóberendezésekkel látták el. A zúzóberendezések csoportosítását az 1. ábra szemlélteti.
A tárcsás szecskázók aprító szerkezete alá dobos betétes zúzók szerelhetõk. A tárcsás szecskázóknál ezek a zúzóberendezések hatékonyan dolgoznak és nem növelik meg túlságosan az energia-felhasználást.
A dobos aprító szerkezetû gépek konstrukciója az aktív szemroppantó hengerek alkalmazásának kedvez. A megfelelõen kialakított szemroppantó hengerek csak kis mértékben csökkentik a gépek áteresztõképességét, alkalmazásukkal a fajlagos fogyasztás sem emelkedik számottevõen.
Mindezek azt jelentik, hogy kicsit nagyobb ráfordítással végzett 60 % nedvességtartalmú silókukoricából a jobb beltartalmi jellemzõk, a magas tápanyagtartalom következtében gazdaságosan készíthetõ kukoricaszilázs.
Gödöllõ, 2001. 07. 16.
Dr. Kelemen Zsolt
FVMMI GM Kht. – Gödöllõ