A csemegeszõlõ termesztésének lehetõségei hazánkban

A szõlõ táplálkozási értéke, kedvezõ étrendi hatása közismert. A bor- és az étkezési szõlõ között nincs éles határ. Sok borszõlõt fogyasztottak és fogyasztanak jelenleg is természetes állapotban, és étkezési szõlõbõl is lehet bort készíteni. Az étkezésre termesztett, tetszetõs megjelenésû szõlõt több országban és nyelven asztali szõlõnek nevezik, mi csemegeszõlõnek hívjuk. A csemegeszõlõ a fürtök szépségében ( a fürt alakja, kellõ, de nem túlzott lazasága, a bogyók nagysága, alakja, egyenletessége, színezõdése), a bogyók konzisztenciájában, szerkezetében (növekszik az igény a magvatlan fajták iránt), ízében, zamatában, szállíthatóságában és eltarthatóságában különbözik a borszõlõtõl.
Hazánkban gazdag hagyománya van a csemegeszõlõ termesztésének és nemesítésének. Bár – elsõsorban klimatikus okok miatt - nem lehet minden évben biztonságosan egyenlõ mennyiségû és minõségû csemegeszõlõt termeszteni. Elõfordulhat, hogy a csemegeszõlõ érésének kezdetén esõs idõszak veszélyezteti a fürtök egészségi állapotát, majd akadályozza szedését. Más években a szárazság, a vízhiány miatt szenved a szõlõ, és nem tudnak szépen kifejlõdni a bogyók. A kedvezõtlen hatásokat a termõhely, a fajta megválasztásával, a szakszerû termesztési eljárásokkal (integrált növényvédelem, öntözés stb.) mérsékelhetjük.
Különbséget kell tenni a néhány tõkés, kiskerti csemegeszõlõ termesztése; a saját fogyasztáson kívül a helyi piacra is termelõ, de üzemi szintûnek még nem minõsülõ; és a kimondottan piacra termelõ („árutermelõ szõlõ”) csemegeszõlõtermesztés között. Az árutermelõ szõlõ területe a házikerti szõlõ területét, az 1500 négyzetmétert meghaladja. Telepítéskor be kell tartani a vonatkozó elõírásokat.
A termõhely megválasztásakor ismerni kell a csemegeszõlõ környezeti igényét és a kedvezõtlen tényezõkkel szembeni tûrõképességét, illetve e tényezõk káros hatását. Kiskertben is csak a fajtákra kedvezõ termõhelyi viszonyok között lehet eredményesen termeszteni. A kiskerti, épületek melletti és környéki termesztésnél ügyeljünk a kiválasztott hely árnyékoltságának mértékére. Teljes árnyékben rosszul érzi magát a szõlõ, gyengén növekszik és fejlõdik, termést alig vagy egyáltalán nem ad. Ezért teljes árnyékban nem érdemes szõlõt telepíteni. Olyan helyre, ahová a lehetséges napsütéses órák fele ideje alatt épület vagy sûrû lombozatú fa árnyékot vet, csak nagyon korai érésû fajtákat ültessünk. Arra a területre, amelyen a lehetséges napsütéses órák számának negyedéig, esetleg harmadáig árnyék vetõdik, a nagyon korai érésû fajták mellett korai és esetleg középérésû fajtákat is ültethetünk. Késõi és nagyon késõi érésû fajtákat csak oda érdemes telepíteni, ahol a lehetséges napsütés minden percébõl részesülhetnek.
Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy az épületek közötti kertek mikroklímája kedvezõbb is lehet a szõlõ számára, mint a nyitott területeké. Az épületek védõ hatásának köszönhetõen azok délies oldalán a késõi érésû fajták jobban beérnek, a fagyérzékeny fajták a kemény téli fagyoktól kevésbé károsodnak, mint a szabad területen.
A fajták helyének megválasztásakor a beérésükhöz szükséges hõösszeg-igényüket is tekintetbe kell venni. Nógrád megyében például a nagyon késõi érésû Italia fajta szabad területen általában nem érik be, de Baranya megyében, különösen a délies lejtésû domboldalakon szinte mindig jól beérik. A fajták megválasztásánál vegyük figyelembe fagytûrõképességüket is; ez a tõke mûvelésmódját is meghatározza.
A hazai (eurázsiai) szõlõfajták a téli fagyokra általában érzékenyek. Nyugalmi idõben mínusz 15 °C-os hideget is kibírnak hosszabb ideig károsodás nélkül, de csak akkor, ha a tõkék nincsenek kimerülve, és a vesszõk jól beértek. Az egyes fajták viszonylagos fagytûrõképességében azonban nagy különbségek mutatkoznak, kb. mínusz 18 °C-ig. Mínusz 18 °C-nál alacsonyabb hõmérsékleten a viszonylag fagytûrõ fajták is egyre inkább károsodnak és elmosódnak a fajták közötti különbségek.
Az eurázsiai szõlõfajták és az amerikai szõlõfajok (származékaik), valamint az amuri szõlõ (származékai) keresztezésével növelhetõ a csemegeszõlõ-fajták fagy- és téltûrõképessége. Több ilyen származású szõlõfajta részesült állami elismerésben, illetve fajtajelölt válhat államilag elismert fajtává.
A fagyzugos, mély fekvésû területekre, ahol a késõtavaszi és koraõszi fagyok rendszeresek, nem érdemes szõlõt telepíteni. Tapasztalatok és rendszeres vizsgálatok szerint hazánkban a tengerszint felett 150-250 méter közötti, délies, enyhe lejtésû területek és fennsíkok (ahonnan a hideg levegõ le tud áramlani) a legalkalmasabbak csemegeszõlõtermesztésre; árutermelõ csemegeszõlõ-ültetvényt ilyen területeken érdemes létesíteni.
A szõlõ közepes vízigényû növény. Ahol az évi csapadék mennyisége 500-600 mm, ott sikeresen termeszthetõ, ha ennek a csapadéknak legalább 1/3-a a terméskötés után, a zöld bogyók növekedésének idõszakában hullik. Az eredményes termesztéshez a csapadék kedvezõ eloszlása is szükséges. Különösen a bõven termõ csemegeszõlõfajták sínylik meg a vízhiányt. Ha a tenyészidõben kevés a csapadék, azt öntözéssel lehet pótolni. A zsendülés után csapadékosra forduló idõjárás viszont akadályozza a szõlõ érését, valamint a fajták érzékenységétõl függõen a bogyók felrepedését és a rothadás megindulását okozhatja. A 800 mm-nél több csapadék – különösen, ha ebbõl 350-400 mm-nél több hullik a tenyészidõben – fokozza a peronoszpóra és a rothadás veszélyét; és a nem elég gondos növényvédelem esetén az érzékeny fajták nagy károsodását okozza.
Gyakori jégveréses területre ne telepítsünk szõlõt. A talaj iránt nem különösebben igényes a szõlõ, de szép csemegeszõlõt eredményesen termeszteni mélyrétegû, tápanyaggal kedvezõ arányban, jól ellátott, jó szerkezetû, jó vízgazdálkodású, jól mûvelhetõ (nem túlságosan kötött vagy laza) talajokon lehet. A szikes, vizenyõs, tartósan 80 cm-nél magasabb talajvízállású és 40 cm-nél sekélyebb talajrétegû területek szõlõtermesztésre nem alkalmasak.
Az ültetési anyag megválasztásához ismerni kell a talaj immunitását és mésztartalmát is. Immunis talajokon ugyanis nem él meg a filoxéra ( a szõlõgyökértetû), a nem immunis talajokon károsíthatja és kipusztíthatja a hazai (eurázsiai) fajták saját gyökerû tõkéit. A különbözõ homoktalajok immunitása eltérõ. „Abszolút immunis homok” tulajdonképpen nincs. Az immunitás pontos oka nem ismert. Általában a 75-80 % kvarcszemcsét és 20 %-nál kevesebb leiszapolható (0,01 mm-nél kisebb szemcséjû) talajrészt tartalmazó talajok immunisak.
Immunis talajra hazai gyökeres dugványt; nem immunis, középkötött, kötött (filoxéra-veszélyes) talajokra oltványt ültessünk. Az amerikai származású alanyok ellenállnak a szõlõgyökértetû kártételének, illetve azzal együtt tudnak élni. Az alanyfajták azonban a talaj mésztartalmára érzékenyebbek, mint a hazai fajták; mésztûrésük eltérõ, ezt megválasztásukkor vegyük figyelembe.
Hazánkban is érdemes és lehet jó eredménnyel csemegeszõlõt termeszteni; ebben a fajták megválasztásának igen nagy a jelentõsége.
Dr.Sz.Nagy László