Endívia saláta termesztése

Fényigénye nagy, árnyékot és félárnyékot nem viseli el, ezért köztesként vagy gyümölcsfák árnyékában nem termeszthetõ. A hosszú nappalok, mint a fejes salátánál a magszárképzõdést váltják ki, de a jarovizáció csak hosszabb idõ után következik be, ebbõl adódóan a nyári termesztése lényegesen egyszerûbb. Nyáron az erõs napsütés hatására egyes fajták középsõ levelei keményekké válnak, ennek következtében fogyasztásuk kevésbé kellemes.
Vízigénye különösen a fejképzés idején nagy, ezért nyári termesztését csak öntözött körülmények között javasoljuk. A magas páratartalom, ami elsõsorban a kora tavaszi és téli hajtatásban fordul elõ, akár csak a talajban lévõ pangó víz is, az élettani és gombás betegségek elterjedését segíti elõ. Ezért a hajtatásban a szellõztetést úgy szabályozzuk, hogy a relatív páratartalom lehetõleg 60 % fölé ne menjen.
A talaj szerkezete iránt kevésbé igényes, ami nem jelenti azt, hogy a jobb szerkezetû, mindenek elõtt jobb vízgazdálkodású talajokon nem érzi jobban magát. A szikesedésre hajlamos vagy túltrágyázott talajokat kerüljük, ezeken csak apró sötétzöld, torz leveleket képez, és fejet nem fejleszt. A trágyázásnál figyelembe kell venni, hogy nagyobb tömegû termése több nitrogént vesz fel a talajból, mint a fejes saláta. A késõn adott nitrogén fejtrágya a fejképzését hátráltatja, lazább és szétesõ fejeket képez.
Vethetõ helyre, de palántáról is szaporítható. Szabadföldi termesztés esetén kb. 1 000 szálas (tápkocka nélküli) palántanövény felneveléséhez 2 gramm mag és 2 m2 terület szükséges, de hajtatáshoz a tápkockás palánták használata a célszerûbb. A szabadföldi ültetések március végétõl folyamatosan, és megfelelõ tavaszi, nyári és õszi fajtákkal egészen augusztus végéig, legfeljebb szeptember legelejéig lehetséges, ezt követõen csak fólia alá palántázzunk.
A tenyészterület igénye nagyobb mint a salátáé, 25x25 ill. 30x30 cm, ami függ a fajtától és az ültetés idõpontjától. A palántanevelési idõ nyáron öt-hat hét, a tenyészidõ a kiültetéstõl számítva 6-8. Speciális ápolási munkája az etiolálás vagy kötözés. Ilyenkor a külsõ leveleket összekötik, így belül, fényhiány következtében lényegesebben zsengébb, könnyebben fogyasztható és emészthetõ leveleket fejleszt.
Akkor szedjük, amikor a fejek kemények és elérték a fajtára jellemzõ súlyt a 30-45 dkg-ot.
Fólia alatt fõnövényként általában nem termesztik, üvegházakban a szerényebb bruttó termelési értéke miatt nem hajtatják. Leginkább elõ- és utónövényként termesztik, ültetését a nagyobb termelési értéket képviselõ paprikához, paradicsomhoz vagy uborkához igazítják.
Az endívia saláta hajtatásban általános a tápkockás palánta nevelés, fõleg a téli és a kora tavaszi termesztés elengedhetetlen feltétele a fejlett, jó minõségû tápkockás palánta.
Amennyiben drazsírozott magot használunk, a vetést közvetlenül a tápkockába végezhetjük. Tûzdelés esetén a magot szaporító ládába célszerû elvetni, és egy-két lombleveles korban tápkockába áttûzdelni. A tápkocka földje 15 °C körüli hõmérsékletû legyen, amit csak úgy lehet elérni, ha a földet egy-két héttel korábban a szabadból (fagyból!) behordjuk az üvegházba.
A fényviszonyoktól függõen a következõ hõmérsékleti értékek tartását javasoljuk:
keléstõl a lomblevelek megjelenéséig:
nappal, borús idõ esetén: 10-12 °C
napos idõ esetén: 12-15 °C
éjjel, borús idõ után: 8-10 °C
napos idõ után: 10-12 °C
lomblevelek megjelenése után: nappal, borús idõ esetén: 12-15 °C
napos idõ esetén: 16-18 °C
éjjel, borús idõ után: 10-12 °C
napos idõ után: 14-16 °C
Az öntözések gyakoriságára nehéz általános receptet mondani, a naponként eltérés fényviszonyoktól függõen igen jelentõs lehet. Támpontnak a tápkockák nedvességtartalmát érdemes figyelembe venni. Általában 3-4 mm-nél nagyobb öntözési normára nincs szükség, ugyanis ezzel a víz mennyiséggel az endívia salátánál alkalmazott kisebb tápkockák teljesen átnedvesednek. Napos idõben gyakran megosztják az adagot, és a reggeli, valamint a kora délutáni órákban két részletben adják. Késõ délutáni vagy esti öntözés növényvédelmi okok miatt tilos! Gyenge fejlõdés és világos levélzet esetén híg tápoldatot használjunk víz helyett.
Különösen nagy figyelmet kell fordítani a szellõztetésre. A rendszeresen szellõztetett palánták levélzete kemény, a kiültetéssel járó környezet változás kevésbé viseli meg.
A fejes saláta szedésének egy idõben kell történnie, ellenkezõ esetben a szedések alkalmával a növényeket letapossuk. Ennek pedig egyik alapfeltétele az egyöntetû, azonos fejlettségû palánták, amit úgy érhetünk el, ha felszedéskor a palántákat gondosan átválogatjuk. Külön kell rakni az egészséges, de apróbb növényeket, amelyek ugyan úgy kiültethetõk, mint a többi, csak nem a fejlettekkel azonos helyre, hanem külön ágyásba, és külön kell válogatni a betegeket, amelyek nem ültethetõk ki.
A termesztõ létesítmény fûtési szintjétõl függõen a következõ kiültetési idõpontok lehetségesek:
erõsen fûtött fóliasátrak ( 15-20 D t °C): egész télen
enyhén fûtött fóliák (5-10 D t °C): február közepe
fûtés nélküli fóliasátrak: március eleje
õszi hajtatás fûtés nélkül: szeptember eleje-közepe
õszi hajtatás enyhe fûtéssel (5-10 D t °C): szeptember vége – október eleje
A külföldi termesztési gyakorlatban jól bevált növényszám a 18-22 db/m2.
Az ültetés alkalmával a következõkre ügyeljünk:
- tápkocka nedves legyen
- ültetõágy legyen beöntözve
- azonos mélységre kerüljenek a palánták
- a tápkockát egészen sekélyen, legfeljebb ½ cm mélyre ültessük
- ültetést követõen, a talaj nedvesség tartalmától függetlenül, a kirakott palántákat 4-5 mm-es vízadaggal öntözzük be
A gyors fejlõdés és a jó minõség alapvetõ feltétele a fejes salátánál a mindenkori fényviszonyoktól függõ hõmérséklet és páratartalom szabályozás. A hõmérsékletet mindig a növények magasságában mérjük. Az optimálisnál alacsonyabb hõmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidõ, késõbb lehet a fõnövényt kiültetni, súlyosabb esetben egyes fajtákon a levél fonáki részén kismértékû lilás elszínezõdést is megfigyelhetünk. Magasabb hõmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képzõdnek, romlik a minõség. A fényviszonyoktól – az évszaktól – függõen a mellékelt táblázat szerint szabályozzuk a hajtató létesítmény léghõmérsékletét.
A salátafélék nagyon érzékenyek a levegõ páratartalmára, optimálisnak a 70 % körüli érték mondható. A nagyon magas páratartalom kedvez a gombás és baktériumos betegségek terjedésének, rontja a tápanyagok felvehetõségét, mindenek elõtt a kalciumnak, mint legnehezebben transzspirálódó tápelemnek a növénybe jutását. Fõleg télen – amikor a külsõ magas páratartalom miatt, különösen nehéz a páratartalom szabályozása – fordulnak elõ azok az élettani betegségek, amelyek a magas páratartalomra és a kevés fényre vezethetõk vissza.
A levegõ szén-dioxid koncentrációja jelentõs mértékben befolyásolja a fejek növekedését.
Szellõztetés hiányában, a fólia sátorban az oxigén felgyülemlik, a széndioxid elfogy, aminek következtében az asszimiláció elõbb lelassul, majd fokozatosan leáll. Az elfogyott szén-dioxidot pótolhatjuk a levegõ cseréjével – szellõztetés – és mesterséges úton, iparilag elõállított szén-dioxid bevezetésével. Ennek leghatékonyabb idõszaka a fejképzés, de már a kiültetést követõ elsõ héttõl is igen kedvezõen reagál a növény a szén-dioxid tartalom növelésére.
Az öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. A sekélyebb gyökeresedés miatt vízpótlásra a 15-20 mm-es adagok elegendõek.
A talaj tápanyagtartalmától függõen egy esetleg két alkalommal szükségessé válhat a fejtrágyázás. Erre akkor van különösen nagy szükség, ha ültetés elõtt a talaj nagyon alacsony tápanyag-ellátottsága miatt a szükséges mûtrágya adagot (nitrogén és kálium) teljes egészében nem tudtuk kijuttatni.
Terbe István
táblázat