A vetõmag csávázásáról

A laboratóriumi vizsgálatok során válik igazán láthatóvá, hogy a látszólag egészséges magon milyen sok kórokozó aktivizálódik a csírázás idején. Rossz kelési körülmények esetén (hideg, nyirkos, levegõtlen talaj) az élõlények versenyében a kórokozók kerekednek felül, egyes csíranövények elpusztulnak a penészgombáktól és baktériumoktól, mások kikelnek ugyan, de vékony, satnya, esetleg szártõ-beteg növények válnak belõlük, egyes kórokozók pedig együtt élve a növénnyel, a termést teszik tönkre (kalászosok üszögbetegségei.)
A csírakori betegségek és a csíra- és virágfertõzött üszögbetegségek ellen az egészséges vetõmag választása mellett a vetõmagcsávázás a leghatékonyabb védekezési eljárás. Ennek során a vetõmag felületére ragasztva hektáronként kis mennyiségû hatóanyagot juttatunk ki egyenletes eloszlásban, néhány centiméter mélyre, tehát az elsodródás, lokális felhalmozódás veszélye kisebb, mint más kémiai eljárások esetén, így a környezet terhelése is mérsékeltebb. Döntõ szempont, hogy a csírabetegségek és üszögbetegségek ellen nincs is mód utólagos kémiai védekezésre. Fentiek miatt tehát a vetõmagcsávázás a növénytermesztés feltétlenül szükséges eleme. Megtévesztõ lehet, hogy egyes évjáratokban a kezelés hatékonysága nem szembetûnõ, az optimális kelési körülmények miatt jó a tõszám a kezeletlen területen is, a bokrosodás erõteljes volt és jelentõs mértékben korrigálta a kelési hibákat. Az üszögbetegségek csak a kalászhányás után válnak láthatóvá, tehát a „takarékos” gazda kajánul mosolyoghat, hogy túljárt az okoskodók eszén. Szerencséje volt. Nem látta a több hektáros tábla termését, ami a súlyos üszögfertõzöttség miatt gyakorlatilag használhatatlan lett, nem tapasztalta, hogy a kiritkult állomány egyes években a talajmûvelés+vetõmag+ vetés+betakarítás költségeit sem tudja megtéríteni. Tehát a vetõmagcsávázás az elõre nem látható és utólag el nem hárítható súlyos károsodástól védi meg a növényállományt, ilyen módon a csávázás a jégkár vagy más elemi csapás elleni biztosításhoz hasonlítható, amely szintén esetleges és utólag nem korrigálható.
Csávázni tehát kell, de mivel? Az engedélyezett növényvédõszerek között szép számmal találhatók csávázószerek is és számuk évrõl évre gyarapszik. Kisebb részük feltételes forgalmú, többségük vásárlása és felhasználása viszont felsõfokú növényvédelmi szakképesítéshez kötött. A szerek zöme különbözõ hatóanyagok gyári kombinációja, árfekvésük is eltérõ, ezért nehéz a választás. A készítmények 1-1 évi kísérleti eredményei sem adnak elegendõ támpontot a rangsorolásukhoz, csak több évi sikeres szereplés után ítélhetõ jónak egy adott szer. A felhasználó oldaláról nézve tehát nem lehet 1 készítményt kiemelni, mint minden esetre a legjobbat. Igazodni kell a termesztési színvonalhoz, a tervezett (és megalapozott) terméseredményhez is. Extenzív termesztési szinten (gyenge talajon, alacsony tápanyagszinten, minimális növényvédelem mellett) a várható alacsony termés néhány százaléka nem fedezi a költségeket, tehát ilyen táblákon a súlyos károsodás ellen elegendõ védelmet nyújtó, olcsóbb csávázószert kell használni. A mag felületén lévõ kõüszög és a kívülrõl támadó penészgombák ellen minden engedélyezett készítmény kielégítõ védelmet nyújt. A mag belsejében, majd a növényben lévõ kórokozók ellen (virágfertõzõ üszöggombák, árpa csíkoltsága) csak a felszívódó komponenst is tartalmazó készítmények eredményesek. Intenzív termesztési viszonyok között (jó talaj, elegendõ tápanyag, fémzárolt vetõmag, optimális vetésidõ) a várható nagy termés, vagy magasabb értékû (pl. vetõmag) termés néhány százalékos kiesése is már jelentõs összeget ér el, így ezeken a területeken hosszú hatástartalmú, széles hatásspektrumú készítmények alkalmazása indokolt. Külön megítélés alá esik a Fusarium fertõzöttség elleni védelem.
Alacsony fertõzöttség mellett (mint tavaly és valószínûleg idén is) minden készítmény hatásos. A külsõ fertõzöttség (csapadékos aratási idõ után!) leküzdése is elégséges lehet a legtöbb csávázószerrel. Súlyosabb gond a jelentõs belsõ fertõzöttség. 10 % feletti belsõ fertõzöttség esetén a felszívódó, Fusarium fajok ellen hatásos készítmények alkalmazása szükséges. A hópenész néven ismert betegség kórokozója a Microdochium nivale (korábban Fusarium nivale) elleni hatás tekintetében a csávázószerek rangsora eltér a Fusarium fajoknál tapasztaltaktól. E betegség különösen alacsony hõmérsékleten, levegõtlen, nedves körülmények között károsítható, úgy a keléskor, mint a téli összetömörödött hótakaró alatt is. Fellépésének valószínûsége ugyanúgy esetleges, mint a többi betegségé.
A megfelelõ csávázószer kiválasztása után az eredményes védekezés feltétele a jó minõségben és megfelelõ dózisban történõ alkalmazás. A túladagolás költséges és veszélyes (csírakárosodást okozhat), ugyanakkor a helyes dózis mellett is elõfordulhatnak többszörös alul- és túldozírozások, ha a csávázógép konstrukciója vagy mûszaki állapota nem megfelelõ. Rosszabb gép esetén célszerû a nagyobb hígítást is tûrõ csávázószerek alkalmazása (15-20 l/t).
A megcsávázott vetõmagtételek csak vetés céljára használhatók. Az esetleges megmaradt tételeket a következõ évi vetés elõtt be kell vizsgáltatni (csírázás és fertõzöttség), majd az eredménytõl függõen lehet dönteni a felhasználásról.
Follárdt János
HBm.NTSZ, Debrecen