Hazai szõlõoltvány-termesztés helyzete a hazai oltványtermesztõk szemével

A rendszerváltás idõszakában a hazai oltványtermesztés mély pontra zuhant. Magyarországon a rendszerváltás elõtt az oltvány-elõállítás nagy része szovjet exportra ment. Az utolsó években a kiviteli tilalom miatt tönkrementek az oltványtermelõ nagyüzemek, felszámoltak mindent, kivágták a törzsültetvényeket. Ezt követõen évekig nem volt támogatás a telepítésekre. 1994-tõl belátták, hogy ha több évig, évtizedekig nem telepítünk, nincs újra megújítása a szõlõültetvényeknek, évente 2-4 % is lehet a tõkepusztulás. A problémát fokozta, hogy az állomány elöregedett volt, ami jelenleg is probléma, az ültetvények kb. 50 %-át ebben a pillanatban is ki lehetne vágni.
Beindult a vírusmentesítés, a klónokból, a biológiailag hasznos egyedeket emelték ki, azokat vírusmentesítették. Most tartunk ott, hogy az országban több, mint 200-220 hektár vírusmentes alanyültetvény lesz, ami már 20 millió leoltást jelent.
Ha a szükséges igényeket nézzük, még nagyon kevés, mert a 20 millióból lesz max. 10 millió sikeres oltvány. Ez évi 1500-2000 hektár telepítésére elegendõ. Magyarországon az elméleti statisztikák szerint 130000 hektár szõlõ van, a szakemberek ezt a számot 80000-re becsülik. (Az összeírás után pontosan megtudjuk). Ha azt nézzük, hogy 100000 hektárunk van, és évente 1500 hektárnyit telepítünk, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy 70-80 évente tudjuk lecserélni szõlõnket. Ahhoz, hogy a szintet tartsuk, 4000-5000 hektárt kellene újratelepíteni. Ennyi oltvány elõállítása jelen pillanatban nem lehetséges.
Ezek azonban elméleti számok, mert 50-60 %-os állami támogatás mellett sem települ be az utóbbi egy-két évben 1000 hektárnyi mennyiségnél több (2 éve 700-800 hektárt telepítettünk).
Hiába támogatja az állam az újratelepítést, ha a szõlõ-bor ágazatban nincs annyi eredmény, (a sztárborászokon kívül) a gazdák még ilyen mértékû támogatás mellett sem tudják megfelelõ nyereségtartalommal eladni az árut. Egyik oldalról azt mondják, hogy a hazai oltványtermesztõk keveset tudnak elõállítani, másik oldalról ezt a „keveset” sem könnyû eladni.
Probléma van a támogatások, pályázatok meghirdetésével, ami mindig utólagos. Szaporítóanyagról lévén szó, logikus lenne, hogy már most lehetne pályázni a jövõ évi, sõt a két év múlva történõ telepítésre. A leoltások megtörténnek januártól-márciusig, de mire a pályázatokat kiírják március vége, április közepe. Így nem mindig egyezik a fajtaösszetétel az igényekkel.
Milyen érvek szólnak a hazai oltványtermesztõk mellett? Jónéhány nagyüzemben külföldi érdekeltségû befektetõk jelentek meg. Részben ez az oka, hogy megpróbálnak egyre több oltványt behozni külföldrõl, másrészt a borászok, a magyarországi szõlõtermesztõ családok közt is van egy olyan téves elképzelés, hogy a külföldi más és jobb. Több probléma is felmerül a külföldrõl behozott szaporítóanyag kapcsán. A magyar jogszabályok a külföldrõl behozott fajtákat csak kísérleti telepítésre engedélyezik. Nagyon kockázatos pl. egy bordeauxi környéki, vagy bárhol nagyon jól bevált klónt, amit az ottani kutatóintézet az adott körülmények között egy adott helyszínre szelektált, itt telepíteni. Nálunk a klimatikus viszonyok mások, a hûvös éjszakák, a hajnali pára egészen más mikroklímát alakít ki. Fontos, hogy hozzunk be, kísérletezzünk, de csak valóban a kísérleti telepítés elõírásainak megfelelõen. A jogszabályok kimondják, hogy mindenki behozhat a termõterület 5 %-ának erejéig, de mellé kell tenni egy magyar kontrollfajtát, tehát összehasonlító termesztési kísérletet kell folytatni. Ha egy külföldi klón, egy új fajta Magyarországon is megállja a helyét, és produkál az itteni klimatikus viszonyok között, akkor az eredményes kísérletek után be kell jelenteni és magyar állami elismerésben kell részesíteni, ezután indulhat meg a szaporítás.
Probléma továbbá, hogy az alany hatását nem veszik figyelembe. Külföldrõl sok különleges alanyt hoznak be, viszont az itteni klimatikus körülmények között az alanynak döntõ hatása van az ültetvényre. Divatos mostanában az alacsony tõketerhelés melletti hektáronkénti nagyon magas tõszám. A nálunk kialakult klasszikus 3000-4500 tõ/ha-ral ellentétben sokan felmennek 7-9000 tõ/ha-ra. Azt mondjuk, hogy egy tõkén minél kevesebb fürt legyen, és az egy kilónál ne legyen több. Ezt a szuper gyenge növekedésû alanyokkal, magas tõszámmal próbálják elérni. Ezek a gyenge növekedésû alanyok ezt a klímát, az aszályt nem bírják. Tavalyi példa erre, hogy a gyönyörû ültetvények az aszály következtében 50-60 %-ban tönkrementek. Fontos továbbá a szabvány kérdése. Nagy az eltérés a magyar, illetve az európai szabvány között. Nálunk az oltványok 35-43 cm közötti, míg a külföldi 25-30 cm. Nagyon rövid oltványokat állítanak elõ, s ez a mi viszonyaink között nem szerencsés. Ennek több oka van. A gyökér nem kerül elég mélyre, s ezt az erõ
s aszály, a hideg, kemény tél tönkre tudja tenni. Az ültetvények jelentõs része hegyvidéki, domboldali telepítésû. Ha egy domboldalban rövid törzsû oltványt telepítünk, a kialakult mikroterasz alján kilátszik, s ki van téve az idõjárás viszontagságának. Járható út véleményünk szerint, hogy külföldrõl behozzuk az oltórügyeket, itt elkészítjük az oltványt magyar szabvány szerinti méretben, s ezt javasoljuk kísérleti telepítésre. A Magyarországi Oltványtermesztõk Szövetségének tagjai szívügyként kezelik a hazai oltványtermesztés helyzetét. Az általuk elõállított oltványok termesztése magas technológiai színvonalon valósul meg, amihez magas szakmai tudás és tapasztalat párosul. Fontosnak tartják az állandó megújulást, fejlõdést, a termelõkkel, a hatóságokkal, a kutatóintézetekkel való állandó kapcsolattartást, a külföldi tanulmányutak szervezését. A jövõ útját jelenti, hogy egyre nagyobb arányban állítanak elõ vírusmentes oltványokat, melyek erõteljesebb, vitálisabb, elõbb termõre forduló, egységesebb ültetvényt produkálnak. Nagyobb anyagi befektetést igényel, de a telepítõnek többszörösen visszatérül.
Dr. Kismányoki Tamás, egyetemi tanár
Veszprémi Egyetem Georgikon Mezõgazdaságtudományi Kar