Szakfolyóirat 2001/8 Pr
Minõségi kukorica szilázs készítése
Oldalszám: 114
2014.01.06.
A sikeres kukoricaszilázs készítésének több feltétele van:
- Hibridválasztás
- Agrotechnika
- Betakarítás idõpontja (fenofázis)
- Silózási technika
- Gyors depótöltés
- Tömörítés
- Légmentes takarás
- Kitárolás minõsége
Az erjedési folyamat biológiai szabályozása
- A sikeres kukorica szilázs készítése már a vetõmag megválasztásával kezdõdik, ahol döntésünkkel mintegy 10%-ban befolyásoljuk a leendõ szilázs energiatartalmát. A szilázskészítés hagyományosan ismert egyéb tényezõinek fontosságát semmiképpen nem lehet alábecsülni mint az optimális betakarításkori fenofázis (melynek meghatározására alkalmas az egyszerû és gyakorlatias ”tejvonal módszer”), szecskaméret, gyors depótöltés, tömörítés (a szárazanyag és rosttartalom valamint a szecskaméret összefüggéseinek hatása a tömöríthetõségre), fóliatakarás, stb. A korszerû, minõségi kukorica szilázs készítésének utolsó fázisa az erjedés biológiai szabályozása elengedhetetlen.
Az erjedési folyamat biológiai irányítása
A betakarítandó terület mérete, az azon többnyire rövid idõ alatt jelentkezõ nagy termés, a betakarításra rendelkezésre álló gépkapacitás és annak minõsége a túlméretezett silódepók az idõjárási kockázat mind-mind olyan technológiai elem melyeket összhangba kell hozni és ez nem minden esetben sikerül,nehezítve ezzel az optimálist megközelítõ megoldás elérését..
Az itt említett technológiai elemek alapvetõ és gyors megváltoztatása legtöbbször nem áll módunkban. Van azonban egy beavatkozási pont ahol a folyamatot pozitív irányba el tudjuk indítani. Ez a pont az erjedésbiológiá-ban keresendõ és található.
Minden szilázskészítés egy természetes konzerválás. A konzerválószer a tejsav,amelyet tejsavbaktériumok állítanak elõ a szilázs alapanyag szénhidrátjából. A természet szigorú törvényei szerint még a kukoricaszilázs készítése során is mindhárom tényezõ minimumban lehet.
Optimális esetben a szilázskészítés számára minden rendelkezésre áll ellenben egy technológiai elem természetes körülmények között mindenképpen minimumban marad. Ez az optimális “induló” tejsavtermelõ baktérium létszám. A silókukoricán található természetes mikroorganizmustömegnek csak 1%-a tejsavtermelõ baktérium és ennek csupán 8 %-a a tejsavas erjedésben generális szerepet játszó Lactobacillus plantarum. Ahhoz hogy egy szilázs jól erjedjen legalább 100.000 tejsavtermelõ baktérium kell legyen 1 gramm silózandó takarmányon. Sajnos természetes körülmények között ennek csupán 1-20 %-a áll rendelkezésre.
A gyors erjedést tehát legegyszerübben úgy érhetjük el hogy a szilázskészítés alapvetõ követelményeinek betartása mellett nagy mennyiségben szelektált tejsavtermelõ baktériumot juttatunk a takarmányba.
A PIONEER 1132 oltóanyag fermentációval elõállított liofilizált Lactobacillus plantarum és Streptococcus faecium speciálisan csak a kukorica levelén tenyészõ tejsavtermelõ baktériumfajok törzseinek keverékét tartalmazza.
Mikrogranulátumként kerül forgalomba. Száraz készítmény tehát nem kell oldatot készíteni belõle és azt egy meghatározott idõn belül felhasználni hanem felhasználáskész állapotú.
Az alkalmazási dózis 0,5 kg/tonna szilázs alapanyag ezért igénytelenebb megoldásként akár kézzel is kiszórható. A PIONEER természetesen kínál a tökéletesen pontos adagoláshoz egy mikrogranuláumszóró berendezést. A GANDY adapter egy cellás adagolóval ellátott tartály mely akkumulátorról kapja a meghajtást. A silózógépre szerelt tartályból az anyag ejtõcsöveken keresztül gravitációs úton jut el a bemenõ anyagáramra. A megmaradt készítmény a csomagolása miatt 20 Celsius- fok alatti hõmérsékleten tárolva akár a következõ silózási szezonig garantáltan csíraveszteség nélkül eltartható.
Melyek a PIONEER-1132 alkalmazásának konkrét elõnyei ?
· Nettóenergia veszteség csökkentése (+ 0,30 MJ NEL/kg szárazanyag azáltal hogy az erjedési folyamat lerövidítésével ennyivel kevesebb az energiafelhasználás.)
· Jobb emészthetõség ( nyersfehérje + 3,1 %, nyersrost + 8,3 % )
· Optimális szervessav mennyiség és arány
· Nagyobb szárazanyagfelvétel ( +1-2 kg / nap / állat )
· Utóerjedés csökkentése (“aerob stabilitás” növelése)
· Többlettermelés (30 és 48 kg. között van egy tonna szilázrsa vetítve illetve 0,7 és 2,0 kg. között
állatonként és naponta.
Véleményünk szerint a birtokunkban lévõ tejtermelõ genetikai potenciált legfõképpen azért nem tudjuk megközelíteni a termeléssel a populáció szintjén mert nem tudjuk kielégíteni az ahhoz szükséges minõségi takarmányigényt. Ebben kíván segíteni a PIONEER a maga sajátos módján a maga sajátos lehetõségeivel, ajánlatával. E komplex szemléletnek a gyakorlatba történõ átültetésével nagyban hozzájárulhatunk ahhoz hogy ne a kukorica szilázs minõsége legyen a szarvasmarhatartás ”szûk keresztmetszete”.
Dr. Knódel János
PIONEER HI-BRED Magyarország Rt.