Sertések circovírus okozta kórképei

Az elmúlt években elõször Angliában, majd Kanadában, Spanyolországban, Franciaországban, az USA-ban, Hollandiában és Dél-Afrikában számoltak be egy új, elsõsorban bõrgyulladásban és vesekárosodásban megnyilvánuló kórképrõl. Hazai sertésállományokban, fõként kistermelõi udvarokban szintén elõfordul a bántalom. A betegséget a jellegzetes tünetek és elváltozások alapján „porcine immunkomplex glomerulonephritis-dermatitis (PIGD) syndrome” elnevezéssel illették. Mivel az említett szervekben már a korai stádiumban megfigyelhetõ a vérerek falának károsodása, ezt a kórképet ezért a bõrben és általánosan mutatkozó érfalgyulladásnak is nevezték. A sertésekben észlelt bõrelváltozások nagy hasonlatosságot mutatnak az emberben elõforduló, és szintén az immunpathológiai kórképek közé sorolt „systemás lupus erythematosus” nevû kórképhez, amelynél az elváltozott bõrterületek irharétegében érfalgyulladás mutatkozik, és a vesékben a lymphocytás beszûrõdések mellett az érfalak fibrinoid elfajulása figyelhetõ meg.
A megbetegedések többnyire hízókorban fordulnak elõ, és gyakoriságuk általában 1 % alatt marad. A megbetegedések 2-5 hónapos életkorú sertésekben jelentkeznek. Klinikailag gyakran 41 oC-t is meghaladó lázas hõmérsékletemelkedés, bágyadtság, elesettség, étvágytalanság és jellegzetes bõrelváltozások mutatkoznak. A betegség 2-4 nap alatt elhulláshoz vezet. Az alkalmazott antibiotikumos kezelések eredménytelenek.
Az elhullott állatok kórbonctani vizsgálatával következetesen a bõrben és a vesékben találhatók elváltozások. A bõrben különbözõ testtájékokon, gyakrabban a fülkagylókon, a végtagok distalis részein, a far és háttájékon körülírt, 1-2 cm átmérõjû, sötétvörös területek mutatkoznak. Elõrehaladott stádiumban ezek középsõ része szürkésfeketére színezõdött, elhalt . A bõralatti kötõszövetben vérzések és oedema mutatkozott.
A vesék megnagyobbodottak, fakó színûek voltak, a kéregállományt nehezen lehetett szakítani, és felületén pontszerû vérzések látszottak.
Kórszövettani vizsgálattal a bõrben az ép hámréteg alatt az irharéteg vérereinek falában és körülöttük fehérvérsejtes (lympho-histiocytás) beszûrõdés és bõvérûség mutatkozott. Súlyosabb és elhúzódóbb esetben az elváltozott irharéteget borító hám elhalt, és az irharétegben a lympho-histiocytás beszûrõdések diffúzak voltak. A vesében exsudatív jellegû intra- és extracapillaris gyulladás alakult ki. A Bowman-tokban nagymennyiségû, fehérjetermészetû anyag kiválása és a capillárisok következményes összenyomódása figyelhetõ meg. A vese egyes vérereinek falában fibrinoid degeneratio és enyhe gyulladásos sejtes beszûrõdés alakul ki. A tubulusok között gyakran kötõszövetszaporulat (fibrosis) és az egyes tubulusok kitágulása mutatkozott.

Immunhisztokémiai vizsgálattal a bõr hámrétegében, a vese károsodott glomerulusaiban, a tubulusok üregében lévõ levált hámsejtekben és hyalincilinderekben immunglobulinokat lehet kimutatni.

Az elváltozott vesék PCR vizsgálata során a PCV-II-es alcsoportra specifikus primerrel pozitív reakció tapasztalható, amely valószínûsíti, hogy a kórforma elõidézésében a PCV-II-nek oktani szerepe van.

A sertés dermatitis nephropathia syndroma a klinikai tünetek (lázas hõmérsékletemelkedés, bõrvérzések, az antibiotikum kezelések eredménytelensége), valamint egyes kórbonctani elváltozások (vesevérzések) miatt fõként a sertéspestis elkülönítõ kórjelzése szempontjából bír jelentõséggel.

Dr. Molnár Tamás