A sertéstartásra vonatkozó eu irányelvekrõl

Egyes uniós direktívák, ajánlások egyértelmûen meghatároznak olyan kötelezõen alkalmazandó normatívákat, teendõket, amelyek az állatvédelemre, az állatok komfortjának biztosítására, a tartásmód egyes elemeire, a termelõdõ szervestrágya hasznosításának és elhelyezésének területszükségletére stb., vonatkoznak.
Nagy szükség lenne tehát arra, hogy az állattartókat közvetlenül érintõ követelményrendszereket az érdekeltek minél hamarabb és részleteiben megismerjék, hogy a szûkös anyagi forrásaikat olyan termelést bõvítõ, korszerûsítõ beruházásokra fordítsák, amelyek megfelelnek a hatályban lévõ EU-s elõírásoknak is.

Férõhelyszükséglet

A 91/630/EEC Direktíva 3. cikkelyének 1.pontja elõírja, hogy minden állattartónak, aki új istállót épít, vagy felújít, ill. 1994. jan. 1-tõl üzembe helyez a következõ férõhely normatívákat kell alkalmazni (1. táblázat). A direktíva függelékének II. fejezet I. szakasza a kifejlett kan számára minimálisan 6 m2 kutrica alapterülete határoz meg.

Egy másik, 1987. nov. 21.-ével hatályba lépõ ajánlás a tenyészkocák férõhelynagyság követelményeit foglalja össze.
Az eddigi magyar normatíva ill. gyakorlat 30 kg-os súlyhatárig ketreces (battériás) tartásban 0,21 m2/fh alapterületet javasol. Tehát az EU-s normatíva közel 43 %-kal magasabb. Ebbõl már le lehet vonni bizonyos következtetéseket az állatlétszámmal, vagy a beruházási költségekkel kapcsolatban. Ha például a sertésférõhelyekre vonatkozó direktívákat kötelezõen alkalmaznunk kell, ez a hízókibocsátás mintegy 14-16 %-os csökkenését eredményezheti.

1. táblázat

Tartási körülmények

Az említett, de az egyéb normatívák is több pontban hangsúlyozzák, hogy akár a szopós malacok, akár az utónevelt – vagy hízóállatok pihenõ-fekvõtere rácspadozatos, vagy perforált nem lehet. Ez egyértelmûsíti, hogy teljes rácspadozatú tartás nem engedhetõ meg (említett ajánlás Függelék III. 4/b. pont; IV.7. pont; V.8.pont).
A német szabályzás, mint ahogy errõl, pl. a Magyar Állatorvosok Lapja 1996/11. száma közöl ismertetést, már nem enged meg olyan istállót építeni, ahol a teljes pihenõtér rácspadozatos. De ugyanilyen szellemben nyilatkozik a svédországi szabályzás is.
Az ajánlásokban szerepel az is, hogy minden sertés, még ha kis mennyiségben is kapjon szalmát vagy más rostos anyagot. Ez a hazai telepek teljes rácspadozatú utónevelõ battériáiban nehezen megoldható feladatnak tûnik.
A normatívák természetesen részletesen foglalkoznak a sertéstartás szinte minden kérdésével, a farok kurtítástól az etetés-itatáson, szellõztetésen keresztül egészen az elkészült állatok szállításáig. Ezekre mindenre most nincs hely- és mód kitérni.

Ellenõrzés

A 91/630/EEC Direktíva 8. cikkelye úgy fogalmaz, hogy: „A nem tagállamokból importált állatok tartási körülményeinek meg kell egyezni a közösség államaiban elõírtakkal.”

A 9. cikkely pedig kimondja, hogy szakértõi bizottságnak kell szúrópróba szerûen ellenõrizni a tartási körülményeket, a normatívák betartását. Mivel az Unió mezõgazdasága élelmiszer túltermelõ, nyilvánvaló, hogy a csatlakozni kívánó országok mezõgazdasági, így állati eredetû termékeinek a beáramlását is igyekezni fognak valamiképpen visszafogni. Erre jó indok lehet, az ha a mi tartási körülményeink nem felelnek meg az uniós szabályzásnak.

A nitrát direktíva

A nyugat-európai államokban már a ’70-es években felfigyeltek a vizek nitráttartalmának káros növekedésére. Megállapítást nyert, hogy az élõvizek elszennyezõdéséért jelentõs mértékben a koncentrált állatlétszámmal üzemelõ, és a nagy mmûtrágyafelhasználó mezõgazdasági üzemek a felelõsek.

Egymás után születtek a felszíni vizeket, ivóvízbázisokat védõ irányelvek (75/446/EEC; 79/869/EEC; 80/778/EEC, stb.) Ezt követõen az Európai Közösségek Tanácsa 1991. dec. 12.-én kiadta a 91/676/EEC számú Irányelvet amely mezõgazdasági eredetû nitrátos szennyezés elleni vízvédelemrõl ill. a szennyezés megakadályozásáról, az állattartó telepek trágya kibocsátásának szabályozásáról, a talajok terhelhetõségérõl rendelkezik.
Az Irányelv meghatározza a talajvizek megengedhetõ nitráttartalmát (50 mg/l), a szerves trágyával kijuttatásra javasolt nitrogén (N) maximált adagját (170 kg/ha), de az elsõ négy éves program keretében max. 210 kg szerves trágyából származó hektáronkénti éves nitrogénterhelést még megenged.
Az Irányelv 2 sz. melléklete felsorolja azokat a szempontokat, amelyek alapján egy adott országra vonatkozó helyes, ill. szakszerû mezõgazdasági gyakorlat kidolgozható (Codes of Good Agricultural Practice). Ezek közé tartoznak többek között olyan kidolgozandó területek, mint például:

- az állattartásból származó szerves trágya tárolására szolgáló tartályok térfogata és szerkezeti kialakítása annak érdekében, hogy elfolyó trágyás csurgalékvíz sem a talaj, sem a felszíni vizeket ne szennyezhesse,

- trágyakijuttatási módok, trágyaadagok, a kijuttatás egyenletessége, szem elõtt tartva, hogy a kijuttatott tápanyag vizekbe kerülésének mértékét elfogadható szinten lehessen tartani,

- gazdaságonkénti trágyázási terv kidolgozása, és a trágyafelhasználás nyilvántartása. stb.

Intézetünk, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Mûszaki Intézete (FVM MI) fõhatóságunk, valamint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KöM) és a Budapest Fõvérosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás (NTÁ) megbízásából kidolgozta a nitrát direktíva hazai bevezetésének megalapozását célzó Tanulmányt. A hazai szabályzás végleges formába öntése a témakör szerteágazó volta miatt számos szakterület specialistáinak (talajtan, agrokémia, vízügy, stb.) együttmûködését, közös erõfeszítését igényli.
Már elõre lehet látni, hogy az uniós elõírások hazai bevezetése nem lesz problémamentes és azon nagy állatlétszámmal üzemelõ, fõleg sertéstelepek gondjait is szaporítja, amelyek nem rendelkeznek elegendõ nagyságú, a hígtrágya hasznosításra alkalmas saját, vagy bérelt földterülettel.
Egy átlagos méretû, 500 kocás sertéstelepnek például az évente termelõdõ 12 E t ürülékben levõ mintegy 60 t össznitrogén elhelyezéséhez ugyanis legalább 350 ha területû saját-, vagy bérelt földterülettel kell rendelkezni.

Következmények

A gazdasági élet szinte minden területét, így az állattartást is „európai” keretek közé szorító direktívák átvételét, hasznosítását, hazai szabályzásaink EU-konformmá éttelét nem kerülhetjük el.

Nyilvánvaló, hogy az immár három évtizede üzemelõ, leromlott állapotú sertéstelepek közül jó néhány ki fog esni a termelésbõl, illetve abban az esetben, ha egy adott telep mûszaki állapota még lehetõvé teszi és megfelelõ tõke is rendelkezésre áll, a technológiai korszerûsítés tovább már nem odázható el. És itt szeretnénk nyomatékosan felhívni a sertéstartók figyelmét a következõkre. Az utóbbi idõben megfigyelhetõ, hogy egyre több nyugat-európai cég, egyedül, vagy leányvállalatain keresztül, igyekszik a telepi rekonstrukciókba beszállni. A tagadhatatlanul sok korszerû termék megjelenése mellett nem szabad, hogy elkerülje a figyelmünket, hogy sok az olyan ajánlattevõ, aki a korszerûtlenné vált, vagy nyugaton nagy tételben már nem értékesíthetõ raktárkészleteitõl nálunk igyekszik megszabadulni.

Elõfordulhat ugyanis, hogy az ajánlott termékhez társított, az azokból kialakított ajánlati tartástechnológia ellentmondásban van az uniós elõírásokkal. Mivel pedig egy-egy technológiaváltás, - korszerûsítés nem egy-két évre szól, nem biztos, hogy a sertéstartók ezen technológiai elemek beépítésével a még oly kedvezõ ajánlati árak esetén is jól járnak.

(Dr. Fenyvesi László) (Mátyás László)
FVM Mûszaki Intézet, Gödöllõ