Állattartó épületek, építési rendszerek

Gyakori az ún. vázas építési mód, ami azt jelenti, hogy az épület teherhordó tartószerkezete különbözõ anyagú (vasbeton, acél, fa) vázak – pillérek, melyek jól használhatók az állattartó épületek építésénél. Ezen építési mód biztosítja, hogy az alaprajzi szerkesztés kötetlenségét – hiszen csak a pillérvázak kiosztásához kell alkalmazkodnunk -, valamint az állattartás igényeinek legjobban megfelelõ külsõ térelhatárolás alkalmazását. A falakat a statikai állékonyságtól függetlenül utólag is megépíthetjük, ill. átalakítás során azokat elbonthatjuk.

Az istállók vagy tároló csarnokok tartószerkezetei különbözõ anyagú vázak. A keretállások mérete leggyakrabban 3,00 ill. 6,00 m. Ezek között szelemenek hidalják át a keretállás-távolságot. Az épületek szélessége a keretek fesztávolságától függ, az épület hosszát a kerettávolságok többszöröse adja. Bármilyen vázas szerkezet alkalmazásánál azonban ügyelnünk kell arra, hogy a szerkezet hossz- és keresztirányú merevségét már az építés során biztosítsuk. Átalakításoknál ha merevítõ falakat (szerkezeteket) szükséges elbontanunk, akkor kiváltásukat meg kell oldanunk.

A hosszanti irányú merevséget általában elég egy-egy szélsõ keretállásban megadni átlós irányú („andráskereszt”) támasszal, vagy merev falszakasszal.

A tartóváz lehet: - vasbetonváz,
- fémváz,
- faszerkezet.

A tartóváz és a szelemenek anyaga lehet elõregyártott vasbeton. Ekkor a pilléreket, a rájuk kerülõ szaruzatot és szelemenrendszert az építkezés színhelyén csavarozással szerelik össze. A szarupárok szétcsúszását acél vonórúd akadályozza meg.

A melegen hengerelt szabványos I-acélgerendák közvetlenül tartószerkezeti célra való alkalmazása is elõfordul.

A gerendák hosszanti fokozatos elvágásával és magasított formában való összehegesztésével a tartók inerciája megnõ, „takaréküreges” (hatszöges) kivágással többletanyag-felhasználás nélkül. Az I-tartók kedvezõen nagy falvastagsága megmarad, ami a korrózióveszély szempontjából elõnyös. A pillérek, gerendák változó szélességét a statikai stabilitás indokolja.

A tartószerkezet anyaga lehet lombos fa (pl. akácfa deszka). A tartókereteket a helyszínen csavarozzák össze, a 2,0-3,0 m hosszú 3/12 cm keresztmetszetû anyagból laposacél kapcsoló elemekkel rögzítve. A hézagosan egymás mellé sorolt deszkaelemek rétegszáma a fesztávval nõ.

A lombos fa fûrészáru hulladékméretû deszkaanyaga is felhasználható a faváz készítéséhez. Az akác deszkákból H-alakú elemeket alkotva ragasztással és szegezéssel készülnek a 2 vagy 3 csuklós váz tartókeretei, azokat pedig a helyszínen szerelik össze. Az íves szerkezet igen kedvezõ tartószerkezeti erõjátékot eredményez, így az olcsó, a hulladékjellegû anyagfelhasználás pedig kicsi.

Az elõregyártott vázszerkezetek elõnye, hogy a helyszínen viszonylag gyorsan felépíthetõk, de különösen a vasbeton és fém anyagú szerkezetek hátránya, hogy szállításuk nehézkes és költséges, kivitelezésükhöz speciális építõgépekre van szükség.

Vázszerkezetû épületek természetesen készülhetnek egyedi szerkezeti tervek alapján, egyedi kivitelezéssel is. A hagyományos jellegû fa pillérvázas szerkezetek különösen alkalmasak állattartás céljára.

Az igénytelen, egyszerû, rövid elemekbõl álló akác szerfás szerkezet alacsony költségû és csekély megmunkálással készül, kis energia- és élõmunka-felhasználással. A szelemenek nyárfából készülnek, mely könnyebben alakítható sima felületûre, ahol a hullámlemez fedés felfekszik.

A vázas szerkezetek mellett, az állattartásban is használatos az ún. hosszfalas építési rendszer. A hosszfalas rendszer azt jelenti, hogy az épület terheit általában a két hosszirányú fal hordja. Hosszfalas rendszert akkor érdemes használni, ha jó hõszigetelõ és jó hõtartó képességû falakra van szükség. Az ilyen falazat leggyakrabban a téglafalazatok, amelyek kisebb fesztáv esetén 25 cm, nagyobb fesztáv (6,00-8,00 m) esetén 38 cm vastagságban építve, egyszintes épületeknél még teherhordásra megfelelhetnek.

Az egyes állattartó épületeknél a funkcionális, a speciális hõgazdálkodási igények miatt használható a hosszfalas és a vázas építési mód, építési rendszer együttesen. A hosszfalas építési rendszer építése esetén ügyelnünk kell arra, hogy a hosszfalakba milyen méretû és mennyi nyílást vágunk. A sûrûn egymás mellett elhelyezett ablakok, ajtók esetén elõfordulhat, hogy a nyílások fölött elhelyezett kiváltók csak téglapilléreken nyugszanak, így az épület tartószerkezeti jellege megváltozik: hosszfalas rendszer helyett tulajdonképpen vázas rendszer épült. Természetesen épülhet téglapilléres épület is, csak akkor e pilléreket pillérként kell méreteznünk és megépítenünk.

Az állattartó épületek elhelyezését a következõ szempontok befolyásolják:
- az egyedszám,
- az állatok tartásmódja,
- a közlekedési, szállítási feltételek,
- az egészségügyi szempontok (humán és állategészségügy),
- domborzat,
- talaj,
- mikroklíma,
- víznyerés – vízelvezetés lehetõsége.

Megjegyezzük, hogy az optimális feltételeket az állattartó telepek beruházásakor nehéz teljesíteni. A beruházási akaratot befolyásolja, hogy a gazdálkodó egyénnek vagy szervezetnek hol van tulajdona? A tulajdon nagysága, minõsége, helye meghatározhatja, hogy az adott helyen mit érdemes, mit szabad tartani, milyen technológiával, milyen nagyságrendben. Amennyiben a telek nem megfelelõ a kívánt gazdálkodási funkcióra, akkor vagy a funkciót kell a meglévõ „birtok” adottságokhoz igazítani (más technológiát választani, állatlétszámot csökkenteni stb.) vagy a funkciónak megfelelõ új területet kell venni.

(Dr. Bak János)
FVM Mûszaki Intézet, Gödöllõ