Kocasüldõk kiválasztásáról, felnevelésérõl, vásárlásáról…

Kivételek természetesen vannak, melyek leginkább a durok anyai oldalra való bedolgozását jelentik két, vagy akár három fajta keresztezésével (L x D; L x D F1 x NF), mely – gondolom én – a szervezeti szilárdság javítását célozza.
A NF x L x F1 kocák anyai tulajdonságokban meghaladják a fajtatiszta, kifejezetten szaporaságra szelektált kocák teljesítményét is. Ennek okai között az F1 szélesebb tûrési – adaptációs – zónája, valamint az ivadékok jobb vitalitása szerepel. Hogy a NF, illetve a L fajták közül melyeket javasoljuk, alapvetõen a takarmányozási, tartási, illetve a menedzsment színvonala dönt. Vágóérték vonatkozásában inkább csak egy minimum szintet határozunk meg, bár nincs olyan NF populáció, mely jó takarmányozás mellett fajtatisztán ne tudná elérni az 51-52 % színhúsarányt, ennél többet anyai oldalról nem érdemes várni. A döntõ az lesz, hogy melyik populációból milyen egyedet választunk. A fajták között kisebb a különbség, mint egy fajtán belül az egyedek között.

2. Kocasüldõ beállítás mértéke, ütemezése

Évente a kocalétszám 35-50 %-a kerül pótlásra. Az egy idõben beállított létszám a kocacsoportok létszámánál 10-15 %-al legyen nagyobb, a beállítás gyakorisága igazodik a kocacsoportok követési távolságához (22 nap), annak 3 illetve 4-szerese. Az ötletszerû – néha kényszerû – beállítások mindig kapacitáskihasználási (zsúfoltság, ill. létszámhiány) gondokhoz vezetnek.
A kocasüldõk származhatnak vásárlásból vagy vásárlásból és saját elõállításból. Vásárlásra mindenképpen szükség van, tenyésztéssel nem foglalkozhat mindenki. Nem alapvetõen a kétségkívül magasabb szakmai felkészültség igénye, hanem a nagyobb invesztíció igény miatt, aminek a tenyészállat forgalmazásban kellene megtérülnie, a forgalom azonban adott.

A tenyésztés a genetikai képesség célzott javítása generációról generációra, amely nem nélkülözheti a saját teljesítmény vizsgálati, ivadékvizsgálati hátteret, ennek (országos) kapacitása szintén adott.
A genetikai szintet, a tenyésztéssel elért eredményeket meg kell vásárolni; az már más kérdés, hogy a teljes genetikát F1 formájában vesszük-e meg, vagy csak az anyai nagyszülõket és annak utánpótlását, míg az áru-elõállító - F1- kocákat saját szaporításból fedezzük. Általánosságban – kivéve a nagyon kis létszámú állományokat – az utóbbit javaslom.

3. Kocasüldõk vásárlása

Ismerni kell a kiválasztott genotípust tenyésztõk körét. Ebben segít a sertéstenyésztés eredményeit összefoglaló évkönyv, de fordulhatunk az OMMI-hoz is. Állandó partnert fogunk választani, ezért a populáció (törzstenyészet) kiválasztása mindenképpen alapos körültekintést és mély meggondolást igényel. Az állandó partneri állapot kölcsönös elõnyökön nyugszik. Mint állandó vevõt tájékoztat tenyészállat vásárlásairól, az újabb ivadékvizsgálati eredményeirõl, figyelembe veszi az ütemezésünket, az ÜSTV után elsõ válogatási jogot biztosít, változatlan állategészségügyi helyzet mellett új kórokozók vagy törzsek behurcolásától nem kell tartani.

- Hasonlítsuk össze az adott genotípust tenyésztõk általános genetikai színvonalát a közölt eredmények alapján.

- A törzstenyészetek állategészségügyi státusza kötelezõen négyes mentes, esetleg a stresszrezisztenciát is produkálni tudják. Ez legyen nekünk kevés, mindenképpen érdeklõdni kell azok iránt a betegségek iránt, melyekkel mi magunk nem „rendelkezünk” (pl. haemophilus, torzító orrgyulladás, vagy dizentéria). Új állomány indításához különösen fontos az ez irányú tájékozódás.

- A fentiek alapján kiválasztott populáció(ka)t elõzetes megbeszélés alapján látogassuk meg, tekintsük meg a tartási viszonyokat, a különbözõ korcsoportok fejlettségét, a kocasüldõk tartási körülményeit, különösen a fiaztatóban lévõ viszonyokat. Elõfordul, hogy elzárkóznak a teleplátogatástól. Ezt tudomásul kell vennünk, ugyanakkor természetesen nem vásárolunk innen semmilyen süldõt semmikor. Az ok általában az állomány állategészségügyi védelme, bár nyilvánvaló, hogy megfelelõ személyi fertõtlenítés és egyebek (nem munkaruhában jöttünk) mellett kevesebb veszélyt jelentünk az állományra, mint a telep felett elszálló gólya. Ezt természetesen mindenki tudja, mint ahogy azt is, hogy az igazi indok az, hogy éppen „helyzet” van akár rend, akár egyéb (termelés, állategészségügyi) vonatkozásban.

Az egyedek kiválasztása

a., Az ÜSTV vizsgálat idõpontjáról, a vizsgált egyedszámról tájékozódjunk. A süldõk kora ne haladja meg a 200 napot.

b., A helyszínen:

- Intakt, le nem színelt falkából válasszunk
- Válogatásunk alapja az ÜSTV lista. A gyenge színhúsarányú, vagy alacsony tömeggyarapodású egyedeket szûrjük ki. Az 500 g/nap alatti egyed nyilvánvalóan csökött, a 600 g feletti laza lehet.
- A fennmaradó egyedek anyjának nyilvántartását vizsgáljuk meg (koca egyedi lapja). A kiegyenlített, közepesen magas, több ellésen keresztül vizsgálható anyai háttér kívánatos. Ne válasszon elsõ ellésbõl. Vizsgálható az anya fialási %-a, hányszor búgott vissza. Nem kívánatos az sem, hogy nagyon magas alomból származzon. Elõször Nelson és Robinson írta le, késõbb Horn P. (1981.) megerõsítette, hogy a nagy almokból származó kocák szisztematikusan alacsonyabb almokat szülnek, mint kisebb almokból származó társaik. Az okokat a rossz alomkörnyezeti hatásokban keresik, miszerint az élet elsõ hónapjának viszonyai az egész életteljesítményre kihatnak, mi több: egy koca szaporasága sokkal inkább hasonlít a nagyanyjáéra, mint az anyjáéra. Jó, ha a kocának ITV eredménye van, kiemelt jelentõségû a fajlagos takarmány-felhasználás. Elemezzük a süldõ apjának ITV-jét is.
- A nyilvántartások alapján mínusz variánsnak bizonyult egyedek kiszûrése után tekintsük meg a falkát. Jobb érzésû tenyésztõ nyilván nem mutat be sánta, beteg egyedet, ha valami mégis elkerülte a figyelmét, beszéljük meg.

Vizsgálódásunk két témakör köré csoportosuljon:
a., anyai jelleg: az édesanyát keressük az állatban. Legyen érdeklõdõ, a környezetére figyelõ, nyugodt (nem flegma), élénk (nem hisztérikusan ideges).
Csecsek száma fontos, még inkább azok elhelyezkedése, minõsége (hibás csecsalakulás – pl. kráter, túl apró, rendezetlen elhelyezkedésû kizáró ok lehet). A péra alakja, mérete kornak megfelelõ legyen.

b., konstitúcióra utaló jelek: a konstitúció tulajdonképpen a környezet színvonalával szembeni toleranciát jelenti, másként fogalmazva arról ad tájékoztatást, hogy az optimálistól eltérõ feltételekre milyen mértékû termeléscsökkenéssel reagál. Nem könnyû a megítélése, korábban az életteljesítménnyel jellemezték, csakhogy itt prognosztizálni kell és nem utólagos megállapításokat tenni.

Figyeljük meg: - a járást, mozgást, lábszerkezetet, körmöket
- mozgatás után a bõr színét, színének elváltozását, a légzésszám változását, a légzés módját. A normális életfunkciók alapja a szív és tüdõ fejlettsége és mûködése. A mellkas ezért legyen mély és dongás. Üres szívtájék, fûzött, felhúzott mellkas legyen kizáró ok.
- figyeljük meg a testarányokat.

Az egész küllemi vizsgálódásunk legyen funkcionális jellegû, pigmentes folt vagy köröm érdektelen.
A konstitúció nem a nagy életteljesítmény miatt fontos, hanem a termelés ingadozás kiküszöbölése miatt. Legyen felkészülve – felkészítve a nyári hõstressz elviselésére, egy – reményeim szerint – állatbarát tartástechnológia között magas szintû termelésre.

A kiválasztott süldõkrõl kérjünk (kérhetünk) vérvételt, annak megérkezését követõen kíméletes szállítás után karanténba szokás elhelyezni a vásárolt állatokat. A kocasüldõk ára általában hízóár + 40 %, melyet az esetleges állami támogatás csökkent.

4. Kocasüldõk saját szaporításból

A fenti módon vásárolt kocasüldõk képezik az anyai nagyanya alpopulációt. Számuk az összkocalétszám 18-20 %-a legyen, melyek közül a tényleges termelésük alapján választjuk ki a 8-10 % kocasüldõnevelõ törzskocát. A törzskocák létszámának „karbantartásáról” folyamatosan gondoskodjunk.
A törzskocákat lapály kannal termékenyítjük, ennek kiválasztása ugyanolyan megfontolásokat igényel, mint a kocasüldõké. Ha módunk van rá, a kan szaporítóképességérõl, esetleg leányainak termelésérõl, a kan csecsszámáról (örökíti) is szerezzünk információt.

A célpárosításból született malacokat egyedi csipkével jelöljük. 80-90 kg testtömeg eléréséig végtermék társaikhoz hasonló módon tartjuk, ezt követõen végezhetünk egy bruttó testtömeg gyarapodás házi vizsgálatot. Kora ekkor nem haladja meg a 160 napot.

Küllemi bírálatot követõen:

- adagolt takarmányozásra térünk át
- változtatunk a takarmány összetételén
- megnöveljük az életteret (1,5 – 2 négyzetméter/db), kívánatos lenne az ugyanakkora kifutó
- regisztráljuk az ivarzását
- 220-230 napos korban értékeljük a tenyészérettséget (120 kg testtömeg, 2 megfigyelt és regisztrált ivarzás).

Az áruelõállító kocák termelése alapján értékeljük a törzskocák teljesítményét, ennek alapján növelhetõ vagy csökkenthetõ az adott kocától választott kocasüldõk száma.

Dr.Gács Pál