Növényi eredetû táplálékaink közül – a gabonaféléket követõen – a burgonya a legfontosabb élelmezési cikkünk. A burgonya szántóföldrõl történõ betakarítás utáni közvetlen felhasználás mintegy 120-150 napot tesz ki, ezért éves burgonya szükségletünk nagyobb részét tárolnunk kell.
A megváltozott gazdasági és termelési körülmények, a földkárpótlás, illetve a termelõi és cukoripari privatizáció a cukorrépa gépi betakarításában is jelentõsen érzékeltetik hatásukat. A ’80-as évek végéig általánosan (közel 90 %-ban) alkalmazott kétmenetes betakarítási technológiák mellett jelentõsen megnõtt a magán gépi bérvállalkozók, a gépi munkák elvégzésére szakosodott szövetkezetek, a cukorgyári Rt-k, Kft-k által üzemeltetett egymenetes, bunkeres betakarító gépek aránya.
A kukorica szárítása várhatóan ebben az évben - a viszonylag jó idõjárásnak köszönhetõen a kedvezõ terméskilátások miatt nagyobb feladat elé állítja a mezõgazdasági termelõket, szárító üzemeket. A mintegy 1,2 millió hektáron elvetett kukorica termése további kedvezõ idõjárás esetén 6-7 millió tonna terményt is elérhet. Ennek a mennyiségnek döntõ hányadát a tárolhatóság érdekében szárítani kell. Ez pedig – különösen egy csapadékosabb betakarítási idõszak esetén – komoly követelményt támaszt az amúgy sem túl korszerû, részben elavult, illetve részben lassan megújuló szárítógépparkkal szemben. A fentiek alátámasztják a szárítók szárítási szezonra való megfelelõ felkészítésének, illetve azok helyes üzemeltetésének a fontosságát.
Igénylõ: Növénytermesztési, kertészeti, állattenyésztési, vegyes-, erdõ- vadgazdálkodási, halászati tevékenységet végzõ mezõgazdasági termelõ, valamint: gépszövetkezetek, gépkölcsönzõk, mezõgazdasági bérmunkát-, vízszolgáltatási tevékenységet végzõk, agrároktatási intézmények tangazdaságai és tanüzemei, „új típusú” szövetkezetek.
Szilveszterkor leállnak a Nébih szakrendszerei
