Szemesterményszárító berendezések üzemeltetési tapasztalatai
Oldalszám: 51
2014.01.06.
A kukorica szárítása várhatóan ebben az évben - a viszonylag jó idõjárásnak köszönhetõen a kedvezõ terméskilátások miatt nagyobb feladat elé állítja a mezõgazdasági termelõket, szárító üzemeket. A mintegy 1,2 millió hektáron elvetett kukorica termése további kedvezõ idõjárás esetén 6-7 millió tonna terményt is elérhet. Ennek a mennyiségnek döntõ hányadát a tárolhatóság érdekében szárítani kell. Ez pedig – különösen egy csapadékosabb betakarítási idõszak esetén – komoly követelményt támaszt az amúgy sem túl korszerû, részben elavult, illetve részben lassan megújuló szárítógépparkkal szemben. A fentiek alátámasztják a szárítók szárítási szezonra való megfelelõ felkészítésének, illetve azok helyes üzemeltetésének a fontosságát.
Különbözõ vizsgálatok kimutatták, hogy a keményítõ a hõ hatására nem károsodik és zsírokra sincs a szárítási hõmérsékletnek értékelhetõ hatása. A termény takarmányértékének csökkenését elsõsorban a fehérje károsodása jelenti. Már 130 oC szárító hõmérséklet fölött 3-4 % a lizinveszteség és a takarmány biológiai értéke 2-3 %-kal csökken. A magas hõmérséklet miatt - a túlszárítás hatására – a terményben a szükségesnél jobban csökken a víztartalom, a szem túlmelegszik. Általánosságban elmondható: ha a szemek hõmérséklete nem lépi túl a 60 oC-ot, akkor az aminosavakban fellépõ veszteség nem számottevõ. A fentiekbõl következik, hogy a szárítóközeg hõmérsékletének maximumát célszerû 110-120 oC-ra korlátozni. Ennek minimálisra csökkentése érdekében szükséges lépések megfelelõen kialakított szárítástechnológia, karbantartott, beállított és beszabályozott berendezések, helyes üzemeltetés.
A szárítóberendezések helyes és optimális mûködésének alapja az egyenletes hõ és anyagáram, vagyis a szárítóközeg hõmérsékletének, légsebességének, a terményáramnak a technikai lehetõségek megszabta egyenletes volta.
Üzemszervezés, a szárítók üzemeltetése
A szükséges szárítókapacitást új üzem létesítése esetén a 30 napos optimális kukorica betakarítási idõtartam figyelembevételével célszerû meghatározni. A szárító egy szárítási szezonban mintegy 600 üzemórát mûködik. A nagyteljesítményû szárítók idényteljesítménye átlagos körülmények között 7-9000 tonna, míg a kisebb berendezéseké 800-2000 tonna. A nagyteljesítményû berendezések (6 t/h termésátlaggal számolva) mintegy 1200-1500, a kisebbek 120-300 ha kukorica termõterületet képesek kiszolgálni.
A kedvezõbb energia-felhasználású berendezések nagyobb beruházási költségét az energiaköltség csökkenése hosszútávon megtéríti. Fontos szempont a környezetvédelmi követelmények kielégítése is.
A szárító berendezések hõenergia felhasználása a kezdeti és végsõ nedvességtartalomtól (az abszolút vízelvonás mértékétõl) és a fajlagos hõenergia felhasználástól függ. (Az 1 t szárított végtermékre vetített hõenergia felhasználás értékeit különbözõ kezdeti nedvességtartalom esetén az 1. táblázat mutatja.
1. táblázat
A jelenlegi szárító berendezések szárítási egyenetlensége miatt célszerû, illetve szükséges a terményt – elsõsorban ott, ahol nincs szellõztethetõ tárolórendszer – a biztonságos tárolás érdekében kismértékben 14 % alá, 13 % körüli értékre szárítani.
A szárítók üzemeltetéséhez ad segítséget a 2. táblázat. Segítségével a szárítóba került nedves termény mennyiségének (G1) ill. a kezdeti (w1) és a végsõ nedvességtartalomnak (w2) ismeretében meghatározható a szárított (G2) termény mennyisége. Ezekbõl a mennyiségekbõl a tisztítás során leválasztott rostaaljak mennyiségét le kell vonni.
2. táblázat
A megfelelõ terménytisztítási technológia üzemeltetéséhez az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
– a szárító rendszeres karbantartásáról gondoskodni kell,
– az égõfejek beszabályozását szakemberrel kell elvégeztetni,
– a szárítóközeg hõmérsékletét a gépkönyvekben megadott technológiailag helyes értéken kell tartani,
– a maximális szárítóközeg hõmérséklet általában ne haladja meg a 110 0C-ot,
– biztosítani kell a szárított termény egyöntetûségét (azonos fajtájú és nedvességtartalmú termény),
– lehetõség szerint kis szemnedvesség tartalomnál történjen a betakarítás,
– a nyers és szárított termény nedvességtartalmának megbízható, folyamatos legyen a mérése gyors-nedvességmérõvel a szárító beszabályozásához, ellenõrzéséhez,
– automatikus nedvességszabályozó alkalmazása javítja a szárító üzemeltetését.
Természetesen a fentebb leírtakat a helyi körülmények és lehetõségek, a szárító kapacitása, az adott évjárat, a termény betakarítási nedvessége, stb. jelentõsen befolyásolják.
Tûzvédelem
Külön fejezetet érdemel a szemesterményszárítók tûzveszélyessége, melyre minden üzemeltetõnek fokozott figyelmet kell fordítani.
A szárítótüzek keletkezésének a veszélye különösen nagy a régi elhanyagolt mûszaki állapotú szárítóberendezéseknél, ahol az egyenlõtlen anyag és légáram helyi túlhevülést és idõvel különösen ha a terményáram megáll, tüzet okozhat.
Ezért szükséges a szárítók akna, illetve légcsatorna rendszerének ellenõrzése, szükség esetén javítása, vagy cseréje. A tûz elõször nem a terményben, hanem a jelenlevõ szennyezõ anyagokban (léha, szár, illetve csutka, törmelék, stb.) jelentkezik és csak utána következik be a termény gyulladása. A fentiek miatt a termények intenzív tisztítása a tûzesetek kialakulásának valószínûségét jelentõsen csökkenti.
A tûzveszély szempontjából a recirkulációs, illetve levegõ visszakeveréses szárítók fokozottabban tûzveszélyesek. Ezért ezeknél még gyakoribb ellenõrzés, légcsatorna tisztítás válik szükségessé.
Azon szárítóberendezéseknél, amelyek rendelkeznek tûzjelzõ rendszerrel, ellenõrizni kell a rendszer megbízhatóságát, az esetleges hibát el kell hárítani.
A szárítótelepeknél a bérszárítás az eddigiektõl eltérõ üzemeltetési körülményeket támaszt. Az elszámolás helyenként eltérõ, de általánosságban elmondható, hogy az alapja a pontos mennyiségi mérés, a korrekt mintavétel és a nedvességtartalom hiteles mérése. A szárítóberendezések üzemeltetéséhez a fentiekben említett jelentõs túlszárítás elkerülése érdekében az egyenletes bemenõ termény nedvességtartalom elérése nem könnyû feladat. Ehhez a terményfajták érési idejét, nedvességét figyelembe vevõ egyeztetett betakarítási ütemterv elkészítése célszerû.
Dr. Herdovics Mihály
FVM Mûszaki Intézet
Gödöllõ
A szárítóberendezések helyes és optimális mûködésének alapja az egyenletes hõ és anyagáram, vagyis a szárítóközeg hõmérsékletének, légsebességének, a terményáramnak a technikai lehetõségek megszabta egyenletes volta.
Üzemszervezés, a szárítók üzemeltetése
A szükséges szárítókapacitást új üzem létesítése esetén a 30 napos optimális kukorica betakarítási idõtartam figyelembevételével célszerû meghatározni. A szárító egy szárítási szezonban mintegy 600 üzemórát mûködik. A nagyteljesítményû szárítók idényteljesítménye átlagos körülmények között 7-9000 tonna, míg a kisebb berendezéseké 800-2000 tonna. A nagyteljesítményû berendezések (6 t/h termésátlaggal számolva) mintegy 1200-1500, a kisebbek 120-300 ha kukorica termõterületet képesek kiszolgálni.
A kedvezõbb energia-felhasználású berendezések nagyobb beruházási költségét az energiaköltség csökkenése hosszútávon megtéríti. Fontos szempont a környezetvédelmi követelmények kielégítése is.
A szárító berendezések hõenergia felhasználása a kezdeti és végsõ nedvességtartalomtól (az abszolút vízelvonás mértékétõl) és a fajlagos hõenergia felhasználástól függ. (Az 1 t szárított végtermékre vetített hõenergia felhasználás értékeit különbözõ kezdeti nedvességtartalom esetén az 1. táblázat mutatja.
1. táblázat
A jelenlegi szárító berendezések szárítási egyenetlensége miatt célszerû, illetve szükséges a terményt – elsõsorban ott, ahol nincs szellõztethetõ tárolórendszer – a biztonságos tárolás érdekében kismértékben 14 % alá, 13 % körüli értékre szárítani.
A szárítók üzemeltetéséhez ad segítséget a 2. táblázat. Segítségével a szárítóba került nedves termény mennyiségének (G1) ill. a kezdeti (w1) és a végsõ nedvességtartalomnak (w2) ismeretében meghatározható a szárított (G2) termény mennyisége. Ezekbõl a mennyiségekbõl a tisztítás során leválasztott rostaaljak mennyiségét le kell vonni.
2. táblázat
A megfelelõ terménytisztítási technológia üzemeltetéséhez az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
– a szárító rendszeres karbantartásáról gondoskodni kell,
– az égõfejek beszabályozását szakemberrel kell elvégeztetni,
– a szárítóközeg hõmérsékletét a gépkönyvekben megadott technológiailag helyes értéken kell tartani,
– a maximális szárítóközeg hõmérséklet általában ne haladja meg a 110 0C-ot,
– biztosítani kell a szárított termény egyöntetûségét (azonos fajtájú és nedvességtartalmú termény),
– lehetõség szerint kis szemnedvesség tartalomnál történjen a betakarítás,
– a nyers és szárított termény nedvességtartalmának megbízható, folyamatos legyen a mérése gyors-nedvességmérõvel a szárító beszabályozásához, ellenõrzéséhez,
– automatikus nedvességszabályozó alkalmazása javítja a szárító üzemeltetését.
Természetesen a fentebb leírtakat a helyi körülmények és lehetõségek, a szárító kapacitása, az adott évjárat, a termény betakarítási nedvessége, stb. jelentõsen befolyásolják.
Tûzvédelem
Külön fejezetet érdemel a szemesterményszárítók tûzveszélyessége, melyre minden üzemeltetõnek fokozott figyelmet kell fordítani.
A szárítótüzek keletkezésének a veszélye különösen nagy a régi elhanyagolt mûszaki állapotú szárítóberendezéseknél, ahol az egyenlõtlen anyag és légáram helyi túlhevülést és idõvel különösen ha a terményáram megáll, tüzet okozhat.
Ezért szükséges a szárítók akna, illetve légcsatorna rendszerének ellenõrzése, szükség esetén javítása, vagy cseréje. A tûz elõször nem a terményben, hanem a jelenlevõ szennyezõ anyagokban (léha, szár, illetve csutka, törmelék, stb.) jelentkezik és csak utána következik be a termény gyulladása. A fentiek miatt a termények intenzív tisztítása a tûzesetek kialakulásának valószínûségét jelentõsen csökkenti.
A tûzveszély szempontjából a recirkulációs, illetve levegõ visszakeveréses szárítók fokozottabban tûzveszélyesek. Ezért ezeknél még gyakoribb ellenõrzés, légcsatorna tisztítás válik szükségessé.
Azon szárítóberendezéseknél, amelyek rendelkeznek tûzjelzõ rendszerrel, ellenõrizni kell a rendszer megbízhatóságát, az esetleges hibát el kell hárítani.
A szárítótelepeknél a bérszárítás az eddigiektõl eltérõ üzemeltetési körülményeket támaszt. Az elszámolás helyenként eltérõ, de általánosságban elmondható, hogy az alapja a pontos mennyiségi mérés, a korrekt mintavétel és a nedvességtartalom hiteles mérése. A szárítóberendezések üzemeltetéséhez a fentiekben említett jelentõs túlszárítás elkerülése érdekében az egyenletes bemenõ termény nedvességtartalom elérése nem könnyû feladat. Ehhez a terményfajták érési idejét, nedvességét figyelembe vevõ egyeztetett betakarítási ütemterv elkészítése célszerû.
Dr. Herdovics Mihály
FVM Mûszaki Intézet
Gödöllõ
Agrometeorológia
Napsütés
Napsütés
Olvasta már?
Együttműködés segítette a takarmányelőállítás fejlesztését
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]