A gyümölcsösök mészigénye, meszezése

A cseresznye, meggy, szilva, dió nem érzékeny mészkedvelõ gyümölcsfajok, a gyengén savanyú talajon is jól fejlõdnek, de a cseresznye és a dió esetében különösen fontos, hogy a talaj mélyrétegû és jó szerkezetû legyen, ami feltételez bizonyos fokú kalcium telítettséget. Az õszibarack, a mandula, a kajszi mészigényes, mészkedvelõ gyümölcsfajnak számítanak. Mészszegény talajon szilva alanyú kajszit lehet telepíteni. Szelíd gesztenyét csak savanyú talajra érdemes ültetni. A bogyós gyümölcsûek a gyengén savanyú, semleges talajt kedvelik.

A gyümölcsfák gyökere általában levegõigényes. Az õszibarack, kajszi, mandula, cseresznye, meggy és az alma gyökereinek fokozott a levegõigénye. Ez azt jelenti, hogy a talaj pórusaiban kedvezõ nedvességszint ( DV 70 %) mellett elegendõ levegõnek ( >15 %) is kell lenni. Kötött talajokon ez a körülmény csak jó talajszerkezet mellett lehetséges, aminek fenntartásához a megfelelõ szervesanyag tartalom mellett elengedhetetlen a talaj mészállapotának rendezése is.

A talajsavanyúság mértékétõl függõen jelentõs különbségek adódnak a talajok szerkezetében, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaiban. Általában a savanyú talajok szerkezete tömõdöttebb, a talajkolloidok felületérõl hiányoznak a tartós morzsás szerkezetet elõsegítõ Ca ionok. Az ilyen talajban a szerves és szervetlen kolloidok szétesnek. A talaj víz- és levegõgazdálkodási tulajdonságai, biológiai aktivitása éppen abban a rétegben romlanak leginkább, ahol a gyümölcsfák legtöbb gyökere található (20-60 cm).

A talajsavanyúság okozta fizikai tulajdonságokkal együtt kémiai változások is járnak, így a fõbb tápanyagokban elszegényedik a talaj (N, P, K, Ca, Mg), míg egyes fémek (Al, Mn) akár toxikus mértékig feldúsulnak a talajoldatban 5 pH alatt. Talajunk termékenysége csökken. Ezt fokozhatja a talaj mikroorganizmusainak összetételében beálló kedvezõtlen változás a savanyúság fokozódásával.

A gyümölcsfáknál is tapasztalták, hogy a meszezés javítja a foszfor- és nitrogénellátottságot. Sõt a meszezés hatása önmagában sokkal nagyobb, mint az NPK trágyázásé, vagy azok csak a Ca-adagolása esetén tudnak pozitívan érvényesülni.

A meszezéssel megjavulnak a savanyú talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai, a fák gyökérzete egészségesebb lesz, a talaj tápanyag szolgáltatása és a fák tápláltsága fokozódik. A stabilabb talajszerkezet lehetõvé teszi a megfelelõ víz- levegõ- és hõmérséklet viszonyokat.

A gyümölcsfák kedvezõ fejlõdése, a megfelelõ mennyiségû és minõségû gyümölcs érdekében az ültetéstõl kezdve biztosítani kell a talaj megfelelõ kalcium ellátását.

A meszezés és mésztrágyázás szükségességének megállapításakor a talajviszonyokat és a termesztett gyümölcsfaj igényeit kell figyelembe venni. Általánosan elfogadottnak tekinthetõ, hogy ott lehet szükség savanyú talajjavításra, ahol a talaj vizes pH-ja 6,5 vagy KCl-es pH 5,5 alatti és a hidrolitos aciditás (y1 érték) 8-nál nagyobb. A mészadagok meghatározásánál a 0-60 cm-es (bogyósoknál a 0-40 cm) talajréteg átlagos y1 értéket kell alapul venni.

Szükséges CaCO3 (t/ha) = y1 · Faktor

A gyümölcsös talajának javításához (a gyümölcsfáknál 0-60, a bogyósoknál 0-40 cm talajrétegre) szükséges CaCO3 hatóanyag (t/ha) számításához a hidrolitos aciditás (y1) értékét a talaj következõ Arany-féle kötöttségi kategóriák szerinti a faktorával kell megszorozni. Ez az y1 értékhez tartozó szorzófaktor azt fejezi ki, hogy minél kisebb a talajalkotórészek szemcsemérete, annál több javítóanyagra van szükség.

1. táblázat

A savanyú talaj mészállapotának rendezése, a mésztrágyázás jelentõsége a termelés intenzitásának fokozódásával nem csökken, hanem nõ. A gyengébb növekedésû alany, a sûrûbb növényállomány jobb talajviszonyokat kíván. Az öntözés talajra gyakorolt kedvezõtlen hatása a mészhiányos talajon nagyobb lehet. Az öntözõvízben kalcium (különösen csepegtetõ rendszerben) nem adagolható (tápelem-kicsapódás, csepegõtest dugulás) vagy csak különleges vízoldható mûtrágya formájában lehetséges. Az öntözõvíz természetes Ca tartalma nincs arányban a többi tápelemmel és a fák által igényelt mennyiséggel sem. Így öntözéskor mészhiány esetén a gyökérzónában tápelem aránytalanságok keletkeznek. A permettrágyázás formájában adagolható Ca mennyisége csak korlátozott, kiegészítõ jelentõségû lehet, ha a tápelem-kivonási adatokkal összehasonlítjuk.

A gyümölcsösök esetében nagyadagú, ún. melioratív meszezésre kerülhet sor (y1 >8) a gyümölcsös telepítése kapcsán, ami szakmai indokok alapján magában foglalhatja az ültetést megelõzõ 1-2 évet és a telepítést követõ néhány évet, az ún. nem termõ idõszakot. Mésztrágyázásra lehet szükség, ha 4-8 y1 értéket jelez a talajvizsgálat. Mésztrágyázáshoz elegendõ a megadott módon, az y1 alapján számított mész felének felhasználása.

A meszezõ anyag hatása annál jobban érvényesül, minél inkább és egyenletesebben elkeveredik a talajban. A mélyen gyökerezõ gyümölcsösök esetében melioratív meszezésnél, különösen kötött talajon a teljes forgatási mélységbe kell bekeverni a meszezõ anyagot. A kiszórást minél hamarabb kövesse sekély tárcsázás a szél- és vízerózió elkerülése, mérséklése érdekében. A tárcsázás után célszerû még 20 cm-es keverõ szántást alkalmazni, és ezután elvégezni a 60-70 cm-es, bogyósoknál a 40 cm-es mélyforgatást. Ha a telepítéskori meszezés két részletben történik, akkor a második részletet a mélyforgatás durva elmunkálása után szórják ki, sekély tárcsázással keverjék a talajba.

Amennyiben a gyümölcstelepítéshez feltöltõ foszfortrágyázásra is szükség van, akkor a mész kiszórása és tárcsás talajba keverése után történjen a foszfor mûtrágya kiszórása és szántásos bemûvelése, majd a mélyforgatás zárja a sort. Ha szerves trágyázást is végeznek a telepítés elõtt, akkor azt a foszforral együtt keverjék a talajba. A meszezõ anyag hatékonyságát, a kalcium intenzívebb oldatba kerülését, a talajszerkezet tartósabb javulását eredményezheti az egyidejû istállótrágyázás. A kálisó alkalmazható a foszforral, de a mésszel együtt is.

A gyümölcsös szempontjából legkedvezõbb megoldás lenne, ha az eredeti feltalaj túlzott savanyúságát már a telepítés elõtti években megjavítanák a meszezés révén. Nem kellene sajnálni a megelõlegezett költségeket, mert a frissen meszezett talajban, ha jobbak is, de nem olyan kiegyensúlyozottak a táplálkozási feltételek, mint az 1-2 évvel korábban megkezdett javítás esetén. Ezen elõrehozott meszezés és telepítés közötti idõben mélyen gyökerezõ zöldtrágya növény vagy takarmánynövény termesztése az elfogadható megoldás. Hozamtöbbletével részben már ez is „meghálálja” a meszezést, és szármaradványaival a talaj szervesanyag készletét növeli. A meszezésre szoruló talajaink általában úgyis szegények humuszban.

Dr. Szûcs Endre

Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztõ Kht.

1223 Budapest, Park u. 2.