A "minõség" jelentõsége a búzatermesztésben

A termelés alapvetõ feltételeit figyelembe véve azonban semmi nem változott. Ha jól végiggondoljuk a termelést meghatározó tényezõket, akkor a klasszikus osztályozás szerint 3 fõ elemet emelhetünk ki: ezek a biológiai, az ökológiai (környezeti) és a agrotechnikai tényezõk. Mindegyik fõ elemnek a termelés egészében más és más alkalommal van meghatározó szerepe, azzal együtt, hogy a tényezõn belüli változatok, vagy alternatívák önmagukban is determinálhatják az elérendõ célt. S ma talán az a legfontosabb szempont, hogy már az újabb ciklus megkezdése elõtt legyen nyilvánvaló az, hogy mit is akarunk elérni, azt hogyan, milyen feltételek mellett tudjuk a lehetõ legkisebb kockázattal megvalósítani. Az elmúlt hónapokban is sokat jártam az országot, több helyen volt alkalmam a termelõk kisebb-nagyobb csoportjaival találkozni, s a velük folytatott konzultációk alapján is tovább erõsödött bennem az a tudat, miszerint a gazdálkodás eredményességének biztosításhoz nagyon nagy szükség van a minél szélesebb és teljesebb körû ismeretre. Az a véleményem ugyanis, hogy a termeléssel újra közvetlenül foglalkozók kellõ információk hiányában nem tudnak hatékonyan cselekedni.
Az elmúlt évtizedek termelésének mennyiségi szemléletét mára a minõségi szemlélet váltja fel. A témánkhoz közelítve ez azt jelenti, hogy a búza termesztésének alapvetõ kérdésévé a "minõségi búza elõállítása" vált, megannyi ellentmondásosságával együtt. Hogy miért? A válasz erre is egyszerû: a jó minõségi paraméterekkel rendelkezõ búzát mindig el lehetett adni, arra a piacon állandóan akadt vevõ.
Tisztában kell azzal is lenni, hogy a minõség fogalma is komplex, más és más eleme domináló az egymást követõ termelési ciklusokban is. S ha már az egyes tényezõk hatásait nézzük és összevetjük azokat a minõség egyes elemeivel, akkor láthatók igazán a maguk rejtelmes összefüggésrendszerében azok a kapcsolódások, amelyek megismerése még e témával többet foglalkozók számára is nyújt "meglepetéseket".
Változásokat tapasztalhatunk a gazdálkodás módszereit, elveit illetõen is. A jövõ alapvetõ feladata a természeti erõforrások megóvása, valamint a környezet további terhelésének elkerülése lesz. Egy ilyen új feltételrendszerben változnia kell a termesztéstechnológia egyes elemeinek. A hagyományos- és a mindinkább elõtérbe kerülõ biotermesztés újabb és újabb kihívások elé állítja a földdel gazdálkodókat és újra értékelteti eddigi ismereteinket is. A biotermesztés nálunk még kezdeti stádiumban van ahhoz, hogy eredményei összevethetõk legyenek a konvencionális termeléssel. A rendszere, s a létezõ eszközök azonban elõre vetítik alkalmasságát, s ha azt a kívánalmat is megfogalmazzuk, miszerint az egészséghez megfelelõ beltartalmi értékekkel rendelkezõ, kedvezõ összetételû növényi termelvényekre van szükség, akkor joggal merül fel végzésének szükségessége. A hazai kisebb átlaghozamok és a minõségi kritériumoknak való meg nem felelõsség e téren az "átállás" nehézségeivel magyarázhatók.
Az eddigiekbõl kitûnik, hogy sokszor ellentmondás jelenik meg a mennyiségi és a minõségi termesztés okszerûségét illetõen. E két fogalom a búzatermesztésben is szemben áll egymással, hiszen köztük az egyes résztulajdonságok tekintetében nemegyszer negatív kölcsönhatás mutatható ki. A XX. század utolsó évtizede kivételével nálunk is tapasztalható növekvõ átlaghozamok elfedték a "minõség" jelentõségét, s ez mindaddig érthetõ, amíg a világon éhezõk vannak. Mára a feladatok új megvilágításba helyezték a tovahaladás prioritásait, korlátozzák a mennyiségi növekedést.
Az általánosságoknál maradva a jelenlegi helyzetet még a mennyiség motiválja. A termelõt sokkal inkább az foglalkoztatja, hogy mennyiséget és nem az, hogy milyen minõségben. Ennek az oka, hogy az értékesítési lehetõségek elsõdlegesen a tömeget preferálják, a minõséget minden esetben a piac sem ismeri el.
A kalászos gabonafélék közül az õszi búza vetésterülete a legnagyobb, évente eléri az 1,2-1,3 millió hektárt. Adottságaink összességében a búzatermesztés számára kedvezõek, sajnos az évenkénti adatok tanúsága szerint sem érjük el az elmúlt évszázad nyolcvanas éveinek termelési szintjét. A kedvezõtlen folyamatnak több elõidézõje van, melyek részben a termesztéstechnológiára vezethetõk vissza, részben az átalakult gazdasági háttérrel magyarázhatók, de mint minden gazdasági folyamat esetén alapvetõen a tõkehiány következményeként alakultak így.
A termelés megalapozásának eszköze a hatályos szabványok ismerete, amelyek nélkül elképzelhetetlen a termelés okszerû végzése. Az 1 táblázatban az 1998-ban megjelent búzaszabvány legfontosabb követelményeit tüntettem fel. E követelményszintek "magasabbak" az érvényben lévõ EU-szabványnál, ami nem is volna baj, hiszen ez is az elõrelépést sugallja.

1. táblázat

A termelési ciklus kezdetén az egyik leglényegesebb dolog az elérendõ cél megfogalmazása kell, hogy legyen, vagyis, hogy milyen célból kívánjuk a búzát termeszteni. Nem mindegy ugyanis, hogy mi lesz az általunk megtermelt szem sorsa, milyen minõségi paraméterekkel jellemezhetõ terményt kell elõállítani. Hogy ez mennyire fontos, azt a 2. táblázatban Pollhamerné nyomán összeállított felhasználás szerint is változó minõségi követelmények bemutatásával foglaltam össze. A gazdák nagyobb része e kérdést nem is tudja kezelni. Érdektelen, ugyanakkor tanácstalan is, pedig ez lenne a legfontosabb lépése a célorientált termesztéstechnológiai kidolgozásának, amit viszont már helyi szinten nekik, akár táblánként kellene végrehajtaniuk. Az érdektelenség másik oka az átvételi gyakorlatban keresendõ, abban, hogy kevés kivételtõl eltekintve a termények minõségi tulajdonságok szerint történõ elkülönült kezelése, tárolása, feldolgozása sem megoldott. A termelés jobbára a "lesz, ami lesz", a további manipuláció pedig a "csináljunk vele valamit" elvek mentén történik - kellõen el nem ítélhetõ módon.

2. táblázat

A termelés biológiai feltételrendszereit illetõen a fajta szerepe meghatározó. A fajták tulajdonságai határozzák meg azt, hogy azok mire használhatók, s végsõ soron azt a termesztéstechnológiát, amelyet a fajta kívánalmainak megfelelõen kell biztosítani. Az elismert fajták száma az utóbbi idõszakban jelentõs mértékben növekedett. Ez a szám mára elérte a 105-öt. Sok az új fajtajelölt is a kísérletekben, számuk az utóbbi évben közel 120 volt - csak õszi búzából. A Nemzeti Fajtajegyzékben emellett 5 tavaszi- és 1 tönkölybúza - az ÖKO-10® - áll a termelõk rendelkezésére. A 105 õszi búza fajta érésidõ szerinti megoszlása kedvezõ (korai érésû 48, középérésû 41, középkésõi érésû 16 fajta). A fajtaváltás e növényfaj esetében is nagyon intenzív, hiszen az államilag elismert õszi búza fajtákból 66 az elmúlt 5 évben került minõsítésre. A gyors fajtaváltásnak a minõségre való törekvésben is szerepe van.
Az újabb fajták megjelenése arra ösztönzi a termelõket, hogy minél több információt gyûjtsenek az általuk termeszteni kívánt fajták jellemzõirõl. Erre több lehetõség kínálkozik. Az OMMI által évente kiadott "Leíró Fajtajegyzék"-ek jól hasznosíthatók, tájékoztató jelleggel egy-egy térségre vonatkoztatva lehet is választani belõlük fajtát. A kiadványok a legfontosabb értékmérõ tulajdonságokat szintén ismertetik. A fajták további fontos tulajdonságairól - mint a termésbiztonság, az adaptációs képesség, a klimatikus stressz- és betegségrezisztencia, a víz- és tápanyagreakció, az elõvetemény- és talajmûvelési igény - különféle forgalmazók által közzétett adatok alapján lehet csak információhoz jutni, amit a gazdáknak maguknak kell összegyûjteni.
Egy adott helyre történõ fajtakiválasztás alapja lehet az adott térségben végzett fajtakísérletek eredményeinek értékelése is. Ezt a célt szolgálják az OMMI által integrált un. tájkísérletek, lehetõvé téve a termelõknek a személyes tapasztalatszerzést is e kísérletek szemrevételezésekor. Mosonmagyaróváron az OMMI-val együttmûködve mi is végzünk fajtakísérleteket. E kísérletek eredményei a fajtakiválasztás fontosságát emelik ki. Azt is kimutattuk, hogy a különbözõ minõségi tulajdonságok (hektoliter- és ezerszemtömeg, nyersfehérje-tartalom, a sikér mennyisége, sikérterülés, farinográfos- (valorigráfos-) értékszám, minõségi értékcsoport, Hagberg-féle esésszám, a próbacipó térfogata és alaki hányadosa) között egy nagyon bonyolult összefüggésrendszer áll fenn, mely nagymértékben változik az ökológiai- (éghajlati-, talaj-) viszonyoktól, valamint a gazdálkodó által biztosított feltételrendszertõl. Ez utóbbi feltételek közül az alkalmazott agrotechnika, a tápanyagellátás, a növényvédelem, valamint a betakarítás megválasztásának idõpontja emelhetõ ki, mint önmaguk egyedül is meghatározó minõségbefolyásoló faktorok.
Az igények és a lehetõségek nemegyszer szöges ellentétben vannak a gyakorlatban. Ezek közül néhány termesztéstechnológiai elemet kihangsúlyozok, melyek hiánya, vagy nem megfelelõ mértéke mind-mind a minõségi termék biztosításának ellenében hat:
- a talajelõkészítés ideje, mélysége, okszerûsége;
- a vetésváltás és a pillangós növények nagyobb arányú termesztése;
- a tápanyag-visszapótlás fontossága: az utóbbi évtizedben a szükséges tápanyagmennyiség töredéke került csak pótlásra, s az sem a legoptimálisabb arányokban. A különféle talajtípusok és tápanyagszintek mellett 1 t búza fajlagos mûtrágyaszükséglete 28-93 kg/ha között változik. Ezzel szemben hektáronként csak mintegy 60-80 kg vegyes hatóanyag kijuttatása történt, aminek nagyobb része - mintegy 80%-a - nitrogén volt. A szem beltartalmi mutatóinak alakulására a nitrogénen kívül a foszfor is jelentõs szerepet játszik, a növényállományok szárazságtûrését pedig a talajok K-ellátottsága határozza meg;
- a vetés idõpontja, a vetett csíraszám mennyisége: optimális az október elsõ két dekádjában történõ és a fajtánként, valamint az éréscsoportonként változó 5,0-6,5 millió csíra vetése (a vetendõ magmennyiség az ezerszemtömegtõl függjön - s ezt ki is kell számítani);
- a növényvédelem preventív volta: a tápanyagigény szerinti fejtrágyázás, a kórokozók és a kártevõk elleni megelõzõ védekezés elvégzése;
- a gyomirtás szükségessége: a gyomok a nagyobb vitalitásuk és vízfelhasználásuk miatt az egyébként is szûkös tápanyag- és vízkészletet felélik a kultúrnövények elõl, a betakarítás idejére elgyomosodó táblák bizonytalanná és nehézzé teszik az aratást; - a gyomos területekrõl származó terményt azonnal tisztítani kell a késõbbi gombás eredetû fertõzõdés megakadályozása céljából.
Nem szabad megfeledkezni a betakarított termény tárolásáról sem, hiszen "élõ anyagról" van szó.
A minõségi tulajdonságok között rangsort felállítani nem lehet. Azok fajtánként is nagy variabilitást mutatnak. Az idei fajtakísérletek beltartalmi vizsgálatai még nem fejezõdtek be, így néhány jellemzõ alakulását a 3. táblázatban foglaltam össze az elmúlt ciklus éréscsoportonkénti adatsoraira vonatkoztatva. Az esetek többségében évente eltérõ az a limitáló minõségi tulajdonság, ami az áru átadásakor meghatározóvá válik. Az EU-ba való értékesítésekkor a fehérjéhez kötött tulajdonságok szerinti minõsítések a meghatározók. Nálunk ezzel szemben mindig az a meghatározó, ami minimumban van, ugyanis a termelõi kiszolgáltatottság rendkívül nagyfokú.

3. táblázat

A gazdák munkájuk eredményével, vagy eredménytelenségével javarészt csak az átvételkori minõsítéskor szembesülnek. Célszerûnek látnám, ha ki-ki maga töprengene el sikerei, esetleges kudarcai láttán azon, hogy mit is csinált jól, vagy rosszul - mindenki számára ez lenne a leghasznosabb cselekvés!