Szakfolyóirat 2001/9 Pr
A nyereséges sertéstartás alapjai
Oldalszám: 99
2014.01.07.
II. A tenyészkocák tartása és takarmányozása
Bevezetés
A malacnevelés sikerét nagymértékben befolyásolja a kocák teljesítménye. Ezen kívül a kocánként élve született és az évente választott malacok száma igen fontos mérõszám, az ökonómiai számítások alapja.
Nem mindegy ugyanis, hogy az egy évben felhasznált 10,5-11 mázsa takarmány költségét hány malac felnevelésére oszthatjuk. A jelenlegi áron kalkulált 1 kocára jutó kiadásaink 55-60 000 Ft. Ez 15 választott malac esetében kb. 4000 Ft-tal terheli a malacnevelést egyedenként. A jobb telepeken elért 20 körüli kocánkénti választott malac ezt durván 1000 Ft-tal csökkenti. A külföldi versenytársaknál elért 24-25 körüli mutató esetén további 500 Ft eredményjavulás kalkulálható. A fentiek alapján megállapítható, hogy a 20 egészséges választott malac kocánként a minimális cél kell, hogy legyen, a minden további eredményjavulás pénzben mérhetõ eredményt, profitot hoz.
A tenyészkocák tartása és takarmányozása
- Süldõnevelés, süldõvásárlás : Céljaink elérésének alapja a megfelelõen elõkészített kocasüldõ. A saját állományban való kocasüldõ elõállítás nagy szakértelmet követel. A süldõnevelési program alapja a kocák termelési mutatóinak naprakész nyilvántartása. Erre támaszkodva válogathatók ki a kiváló anyai tulajdonságokkal rendelkezõ egyedek. A 3 hónapos életkor a tenyész-utánpótlásra szánt állatok szelektálásának legkésõbbi idõpontja, de jobb ha ez már korábban megtörténik. Az állatokat 50 kg-os testtömegûk eléréséig ad libitum módon javasoljuk takarmányozni (TA 8095; TA 8299), számukra nagy vitamintartalmú tápot kell biztosítani. Ezt követõen a napi gyarapodás üteme kisebb jelentõségû és a megfelelõ testi és ivarszervi fejlõdés kap hangsúlyt. Ezért az adagolt etetés mellett a napi gyarapodás 650-670 g között kell, hogy legyen. A túlzottan gyors fejlõdés, az esetleges elzsírosodás ebben az idõszakban károsan hat a késõbbi szaporodásbiológiai mutatókra. A cél, hogy az utánpótlásra szánt állatok 240-250 napos életkorukra 130-140 kg-os élõtömeget érjenek el 18-20 mm hátszalonna vastagság mellett. Az állatok korábbi ivarzásairól eddigre adatainknak kell lenni, mert a modern fajták a testi érésük elõtt elérik ivarérettségüket, és ezenkívül a harmadik búgásra termékenyített kocával jóval jobb eredmények érhetõk el.
A megfigyelt ivarzás lehetõséget biztosít a flushing szakszerû alkalmazására, melyen a várható ivarzás elõtti emelt adagú takarmányozást értünk. Ebben az idõben a napi 1,9 kg helyett 2,8-3,2 kg-ot biztosítunk a szoptató kocák számára javasolt beltartalmú tápból
(TA 8299).
A tenyészsüldõk vásárlásakor helyes, ha az állomány elõéletérõl szerzett információnk a küllemi tulajdonságokkal együttesen határozzák meg vásárlási döntésünket. Az öröklött tulajdonságok az anyai vonal esetében elsõsorban a fialás lefolyására, az alom nevelésére, a tejtermelésre vonatkozó adatok alapján értékelendõk. Nem mellékes ez mellett a végcél, a vágóállat minõsége sem. Az állatok végsõ válogatását külsõ tulajdonságaik alapján végezzük. Az egészség látható jelei mellett különösen fontos a legalább 6 pár egészséges csecs és a jó lábszerkezet.
A kocák tartása és takarmányozása
A kocának termelési ciklusa folyamatosnak tekinthetõ és az ivarzás - vemhesség-(fialás)- szoptatás - választás-ivarzás (termékenyítés) szakaszokra bontható. A 114 nap körüli vemhességet tartási és takarmányozási szempontból két szakaszra oszthatjuk: Termékenyítéstõl a 80. napig, illetve a 80.-tól a fialásig terjedõ idõszakra Ezen túl a szoptatás ideje és a választás, majd az újravemhesítésig eltelõ idõtartam elkülönítését tartjuk fontosnak.
Tartási körülmények búgatáskor és a vemhesség alatt
1. A kanokat külön kutricába tartsuk, de a kanok egy részét fel kell használni a kocák stimulálására is. Ez megoldható a kanok kocák közé eresztésével, illetve a kocaszállásra történõ beeresztésükkel, ami napi egy-két órát jelent számukra.
2. Tanácsos, hogy a kocákat és az elõhasi kocasüldõket a vemhesség alatt testtömegüknek megfelelõ csoportban tartsuk, de úgy, hogy lehetõség szerint a telepen lévõ fertõzõ betegségekkel szemben kialakuljon védettség az elõhasi kocákban is. Az állományt érintõ fertõzõ betegségek ismeretében ki kell alakítani a preventív vakcinázási programot. Ehhez állatorvosi segítséget kell igénybe venni.
Erre azért van szükség, hogy az elõhasi kocák immunrendszere aktivizálódjon és át tudják adni a védettséget a kolosztrummal a malacaik számára.
3. Ha megoldható, célszerû a vemhesítés után 20 napig egyedileg elhelyezni a kocákat, illetve a kocacsoportokat már kezdetben érdemes testtömegük szerint kialakítani.
4. Maximum 20 kocát vagy kocasüldõt tartsunk egy kutricában. Teljesen zárt tartási körülmények között csökkentsük a létszámot 10-re.
5. 1,4-1,9 m2 férõhelyet biztosítsunk kocánként. A nagyobb terület különösen nyáron lényeges és fõleg ott, ahol hûtõberendezés nem áll rendelkezésre.
a, Ez kielégíti a kocák és az elõhasi kocák férõhely igényét teljesen zárt tartási körülmények között.
b, Kifutós tartási rendszerekben az elõbbihez képest további 1 m2 kifutó területet szoktak biztosítani kocánként a kifutókban.
c, Ajánlatos olyan párásító berendezés alkalmazása, amely automatikusan bekapcsol, ha a hõmérséklet meghaladja a 26-27 oC-ot. A páraszóró csöveket a tetõ alatt célszerû elhelyezni. Egy páraszóró csövet ajánlatos minden 10 kocára alkalmazni.
Elõkészítés a búgatásra
A tenyészkocák búgatásra való elõkészítésének lényege, hogy lehetõleg optimális idõben
5-10 napon belül termékenyüljenek a választás után.
A sertésekre is jellemzõ, hogy a javuló kondíció élénk, kifejezett ivari folyamatokat eredményez. Ezért bevett gyakorlat, hogy a termékenyítésig a kocákkal jó minõségû, magas beltartalmú tápot etetnek (flushing). Ez az AGROKOMPLEX C. S. RT. technológiája szerint 2,8-3,2 kg /koca /nap TA 8299 000 cikkszámú EURO szoptató kocatáp etetését jelenti általában.
Újraivarzásig átlagosan 5-10 nap telik el, s bár ez rövidebb a "flushing" ajánlott idõtartamánál
(2 hét), de pozitív hatása a vemhesülésre és az alomlétszámra így is bizonyított.
Az ivarzás alatti takarmányozás
Az ivarzás ideje alatt leghelyesebb, ha az elõkészítés alatti takarmányozást folytatjuk. A jó minõségû és emelt mennyiségû táp eredménye a jobb vemhesülésben realizálódik.
Takarmányozás a vemhesség 80. napjáig
Az elsõ két hét tekinthetõ a vemhesség legkritikusabb idõszakának. Ez alatt az idõ alatt válik el, hogy a megtermékenyült petesejtek közül hány ágyazódik be a méh nyálkahártyájába, és ezek közül a kezdeti fejlõdési stádiumban mennyi fog elhalni, illetve felszívódni.
Ilyenkor a lehetõ legnagyobb nyugalmat kell biztosítani a kocák számára, ha lehetõség van rá, akkor ebben az idõszakban egyedileg helyezzük el a kocákat.
Ismert, hogy a kövér koca malacai kicsik, nem megfelelõ vitalitásúak, hosszabb a fialás idõtartama, mérsékeltebb a tejtermelés. Ezért ezen idõszak szûkösebb takarmányozása nem csak a költségeket csökkenti, hanem a vehemépítés szempontjából is elõnyös.
A takarmány mennyiségének és beltartalmának csökkentését az teszi indokolttá, hogy a vehem táplálóanyag igénye kicsi, és a vemhes koca takarmányértékesítése jelentõsen javul.
További igényként merülnek fel, hogy a megelõzõ szoptatáskor elvesztett testtömeg pótlásáról, a szervezet táplálóanyag raktárainak feltöltésérõl is ez idõ alatt kell gondoskodni. Ez a helyes szoptatáskori takarmányozással megelõzendõ.
A kísérletek és az üzemi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vemhesség napjáig a kocák táplálóanyag igénye 1,8-2,2 kg/koca/nap ( TA 8360 000 EURO vemhes kocatáp, illetve a TA 8359 000 Vemhes koca táp) kocatáppal kielégíthetõ.
Takarmányozás a vemhesség 80. napja után
Mivel a vehem intenzív növekedése a vemhesség 85.-90. napja utáni idõszakra tehetõ, ezért ehhez kell igazodnia a táplálóanyag ellátásnak is.
A vemhes sertések keveréktakarmányának három feltételt kell teljesítenie. Az elsõ, hogy kielégítse a koca létfenntartási szükségletét. Másodszor, a magzatfejlõdéshez biztosítsa a szükséges táplálóanyagokat.
Harmadszor, az állatok részére szánt keveréktakarmányokat úgy kell összeállítani, hogy azok fedezzék az anyai szervezet tervezett és szükséges fejlõdését. A kocákat úgy kell takarmányozni, hogy az ellátásuk eleget tegyen ezeknek az igényeknek és magas szintû életteljesítményt érjenek el. A vemhes kocák alultáplálása, vagy túlhizlalása egyaránt károsan befolyásolja a szaporodásbiológiai mutatók alakulását. A vemhesség során a táplálóanyag-szükséglet a vemhesség harmadik harmadában változik jelentõsen. A fõ jellemzõje a helyes takarmányozási programnak a vemhességi idõnek megfelelõ adagolt takarmányozás.
Ennek az idõszaknak a fehérje, energia, ásványianyag, vitamin és egyéb hatóanyag ellátottsági szintje befolyásolja az élve született malacok számát, testtömegét és vitalitását.
Ebben az idõszakban legfontosabb a koca tenyészkondíciójának tartása, tehát nem megengedhetõ az elhízás. Bizonyított, hogy az elhízott kocák selejtezési aránya nagyobb, szaporodásbiológiai mutatóik rosszabbak. Ennek elkerülésére, ebben az idõszakban a fejadagot 2,8-3,2 kg/koca/nap-ra ( TA 8360 000 EURO vemhes kocatáp illetve a TA 8359 000 Vemhes kocatáp) kell emelni és fokozatosan át kell térni a szoptató koca tápok etetésére ( TA 8299 000 EURO szoptató kocatáp, illetve a TA 8298 000 Szoptató kocatáp ).
A szoptató kocák takarmányozása
A kocák fialást megelõzõ takarmányellátása meghatározó a szoptatás alatti takarmányfelvételükre, tejtermelésükre és testtömeg vesztésükre nézve. A nagyobb tejtermelés eredménye, hogy magasabb a szopós malacok testtömeggyarapodása és javul életbenmaradási arányuk. A kocák kisebb testtömeg-vesztesége pedig a következõ ciklusra gyakorol jótékony hatást.
Ha minimálisra tudjuk csökkenteni a kocák szoptatás során bekövetkezõ testtömegveszteségét, mérséklõdnek a kocák választást követõ reprodukciós problémái, mint pl. a választás utáni ivarzás késése, a következõ fialásnál az alom nagyságának csökkenése.
A szoptató koca táplálóanyag-szükséglete
A szoptató kocáknak a létfenntartáshoz és a tejtermeléshez energiára van szükségük. Ehhez a takarmányon keresztül jutnak hozzá, vagy elégtelen ellátás esetén testtartalékaik bontásából fedezik szükségleteiket.
A szoptató kocák energia- és táplálóanyag igénye függ
1./ a testtömegüktõl
2./ a termelt tej mennyiségétõl és összetételétõl
3./ a testtömegcsökkenésbõl származó energia és táplálóanyag mennyiségétõl.
A nagy teljesítményû kocáknál elõfordul, hogy a laktációs szakaszban takarmányt fogyasszanak, hogy ezzel teljes mértékben kielégítsék energiaszükségletüket. Így a tejtermeléshez szükséges energia bizonyos hányadát a testtartalékaikból fedezik. Szélsõséges esetben jelentõs fehérje bontás is bekövetkezhet.
Az erre a termelési idõszakra is kiterjedõ takarékoskodás a szaporodásbiológiai mutatók romlásához vezet. Megjegyzendõ, hogy a szoptató kocák éves takarmányszükséglete a telepi tápfelhasználás kb. 4 %-a, így a takarmányozás korlátozásával célzott költség-csökkentési kísérletek csak minimális hatást gyakorolnak az összes takarmányozási költségre.
A hiányosan táplált kocák 20-45 kg-ot is veszítenek testtömegükbõl a malacok leválasztásáig.
Ennek eredménye:
- rosszabb a tejtermelés
- csökken a választási alomtömeg
- késik a következõ ivarzás
- nõ az üres napok száma
- emelkedik a kocaselejtezés, stb.
A szoptató kocák takarmányfogyasztását befolyásoló fontosabb tényezõk.
A szoptató koca napi takarmányfelvételét számos tényezõ befolyásolja:
- állatgondozás színvonala
- környezeti tényezõk (20 C° feletti hõmérséklet)
- egészségi állapot
- a koca testtömege
- a vemhesség alatti takarmányozás
- az alom nagysága
- a takarmányadag, táplálóanyag koncentráltsága, stb.
A megfelelõ beltartalmú vemhes kocatáp és ennek a vemhességi állapottal összhangban lévõ adagolt etetése, valamint a szoptató kocatáp étvágy szerinti fogyasztása a magas szintû, hosszú távú termelés kulcsa.
A kocák fialást követõ egészségi állapota meghatározhatja az elsõ napok takarmány-fogyasztását. A lázas kocák alig fogyasztanak takarmányt. Ez csökkenõ tejtermeléshez és növekvõ malacelhulláshoz vezet.
A fialás napján csak kismennyiségû (1-2 kg) tápot adjunk a kocáknak, és biztosítsuk az állandó ivóvíz felvételi lehetõséget. Másnap kis adagokkal kell elkezdeni a kocatáp etetésének emelését
(TA 8298 000 szoptató kocatáp, illetve a TA 8299 000 EURO szoptató kocatáp), majd folyamatosan az 5. napra kell elérni a teljes mennyiséget ( 5-6 kg/koca/nap ).
Ahogy a kocák testmérete nõ az egymást követõ termelési ciklusokban a felvett takarmánynak úgy kell kielégítenie a megnõtt létfenntartási szükségletet. Az elõhasi kocáknak nyilván kevesebb takarmány elegendõ, mint a 3-4-szer fialt kocáknak. A testtömeg növekedése mellett még számolni kell a többször fialt kocák nagyobb alomméretébõl és több tejtermelésébõl következõ szükséglet növekedéssel is.
A friss, minõségileg kifogástalan takarmány etetése, az etetõk tisztántartása különösen fontos ebben a termelési fázisban. A napi háromszori etetéssel növelhetõ a felvett takarmány mennyisége. Gyakorta elõfordul, hogy a fiaztatók hõmérsékletei nagyon eltérnek a kocák hõmérséklet igényétõl (18-20 °C).
A magasabb hõmérséklet szintén csökkenti a kocák napi takarmányfelvételét.
Dr. Nochta Imre
vezetõ product manager