MENÜ

Fertõzõ betegségektõl mentes szarvasmarha-állományok kialakítása

Oldalszám:
2013.02.19.
Állattartó tevékenység megkezdése elõtt a gazdának tájékozódnia kell azokról az írott és íratlan szabályokról, melyek betartása az állatok biológiai igényei és környezetünk védelme miatt fontosak. Az állattartás nem veszélyeztetheti emberek vagy állatok egészségét és a környezetet sem károsíthatja.
Egészséges környezet kialakítása érdekében célszerû olyan méretû állattartó épületet, területet (pl. legelõt) kialakítani, hogy az állatok egyszerre vagy rövid idõn belüli betelepítése és elszállítása ott kivitelezhetõ legyen. A folyamatosan üzemelõ telepeken (udvarokban) is legalább évente egy alkalommal takarítani és fertõtleníteni kell, és el kell végezni a rovar- és rágcsáló-mentesítést is.

Az istállók, állattartásra szánt területek benépesítése elõtt az állattartó feladata a létesítmény takarítása és alapos, hatékony fertõtlenítése. Kifejlesztésre kerültek és már a kereskedelemben is kaphatók olyan korszerû fertõtlenítõszerek, melyek a környezetet nem terhelik, károsító hatásuk elenyészõ és hatékonyságuk legalább olyan jó, mint a korábban hosszú idõn át használt klórlúg, formalin vagy nátronlúg.

A fertõtlenítés célja kettõs: az állatbetegségek megelõzése és az állatok csíraszegény környezetének biztosítása.

A fertõtlenítés lehet megelõzõ (preventív), melyet vagy folyamatosan, a termelési folyamat idején, vagy idõszakosan, új állomány betelepítése esetén végzünk.

A csíraszegény környezet biztosítására általában ún. egyszerû fertõtlenítést végzünk. Menete a következõ: az épület áramtalanítása után portalanítást végzünk vízpermettel, mely a szennyezõdések fellazítását is szolgálja. Takarítást végzünk, mely az építésbõl maradt törmelék, szemét, illetve a trágya és alomanyagok eltávolítása mellett az épület padozata, az oldalfalak és a mennyezet tisztítását is jelenti. Ezt követõen vízsugárral, célszerûen nagynyomású géppel végzünk mosást. Takarítás elõtt az épületben elhelyezett mozgatható berendezéseket, technológiai eszközöket ki kell vinni és azokat az épületen kívül megtisztítani. Tisztítás után, még a fertõtlenítés elõtt célszerû visszavinni az épületbe. ) Ne feledkezzünk meg az épület környezetének (épület külsõ falai, utak, legelõterületek, trágyatér) takarításáról, lemosásáról sem.

Következõ feladat a hatékony fertõtlenítõszer elkészítése, elõírás szerinti higítása és alkalmazása. A fertõtlenítést az épületen belül kezdjük, ezt kövesse az épület külsõ részeinek és környékének fertõtlenítése.



Törekedjünk zárt szarvasmarha-állomány kialakítására és megtartására, azaz állományunkat elsõsorban saját szaporulattal fejlesszük és a selejtezések során is azzal pótoljuk. Csak mesterséges termékenyítést alkalmazzunk, törzskönyvezett (ellenõrzött) apaállat ondójának igénybevételével.

Ha szükséges állatot vásárolnunk, fontos tudnunk, hogy az eladó tájékoztatni köteles a vevõt az állat állategészségügyi állapotáról, a betegségektõl való mentességrõl, esetleges fertõzöttségrõl, az alkalmazott védõoltásokról. Eladáskor alapvetõ a származási szarvasmarha-állomány bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségektõl való mentessége (1. ábra). A gyakorlatban a gümõkórtól, a brucellózistól és a leukózistól való mentességet hatósági állatorvosi igazolással bizonyítani szükséges. A mentesség fennállását az állatorvosok rendszeresen ellenõrzik: minden szarvasmarhát évente vizsgálnak gümõkór szempontjából (tuberkulin-vizsgálat), vetélés esetén brucellózis-vérvizsgálatot végeznek, míg a leukózis-mentességet 3 évenként kontrollálják. Hazánk szarvasmarha-állománya gümõkórtól és brucellózistól mentes, de leukózissal fertõzött állományok szórványosan még elõfordulnak, elsõsorban a háztáji állományok között.

A marhalevél az állat tulajdonjogát és forgalomképességét igízolja.Állat vásárlásakor minden esetben kérjük el a marhalevelet, melyre a vétel helye szerinti jegyzõségen a „tulajdonosváltozás” tényét be kell jegyeztetnünk. Ezt követõen adjuk át a marhalevelet kezelõ állatorvosunknak, aki közbenjár az új tulajdonos nevére szóló marhalevél kiállítása érdekében. Ha több állományból származó állat együtt tartását tervezzük, azt kellõ körültekintéssel tegyük.

Tartsuk be a karanténozás 30 napját, mely idõ alatt az állatok hozzászoknak környezetükhöz. A karanténozás (elkülönítés) szabályait a 41/1997. (V.28.)FM rendelet 12. függeléke tartalmazza.

Nélkülözhetetlen vásárlás elõtt az állat szaporodásbiológiai állapotáról, esetleges vemhességérõl való tájékozódás is. Vemhes állatokat a vemhesség második felében más helyre szállítani, átcsoportosítani csak körültekintõen szabad. Több kórokozót ismerünk, melyek lappangó állapotot követõen vemhes állatba jutva a vehem károsodását és vetélést okoznak. Leginkább campylobacter-, leptospira-, chlamydia-baktériumok okozta vetélések veszélyeztethetnek. Leptospirózis más állatok (sertés, rágcsálók) váladékai révén alakulhat ki, a chlamydiózis sok állatfajban elõfordul, még emberre is veszélyes betegség.

Mit takar a már említett gümõkórtól, brucellózistól és leukózistól való mentesség?

Az ország szarvasmarha-állománya 1980 óta gümõkórtól mentes, az állategészségügyben dolgozó szakembereknek azonban továbbra is feladata az állatok mentességének megõrzése és ellenõrzése. Ennek módszere az ún. tuberkulinos bõrpróba, melyet minden szarvasmarhán évente elvégeznek. Ha egy állat reagál a vizsgálat során, elkülönítik társaitól, helyét fertõtlenítik, és további vizsgálatokat végeznek.

Ha M. bovis vagy M. tuberculosis baktériummal fertõzött ember tejtermelõ telepen dolgozik, vagy oda bejár, nemcsak az állatot betegítheti meg, de közvetlenül a tejet, tejterméket is fertõzheti.

Ha a kórokozó az emberi gümõkór kórokozója (M. tuberculosis), a szarvasmarha szervezete áthangolódik, és bár nem betegszik meg, de a tuberkulinos bõrpróbák eredménye pozitív lesz, és így az egyed fertõzöttnek minõsül. Az ilyen állatot az állománytól el kell különíteni, sõt gyakran le is kell vágni.

Ha több állat mutat pozitív reakciót tuberkulin-próbával, akkor a teljes állomány sorsáról kell dönteni a további vizsgálatok alapján, ami akár a teljes állomány levágását jelentheti.

A gümõkór ellenõrzését a tuberkulin-vizsgálatok mellett az elhullott állatok boncolása, a vágóhídon levágott állatok húsvizsgálata és intézeti vizsgálatok segítik. Az állatot csak akkor mondjuk gümõkórosnak, ha a belõle származó mintából a kórokozót kimutatták, mindaddig csak a betegség gyanúját tartjuk fenn. A betegség jelentõsége miatt azonban elég egy állat megbetegedése ahhoz, hogy a teljes állományt fertõzöttnek tekintsük és zárlat alá helyezzük.

A szarvasmarhák gümõkór-mentességének elérése óta az ember szarvasmarhától való fertõzõdési lehetõsége lecsökkent, azonban reális veszély a fertõzött ember állatokat megbetegítõ szerepe. Volt rá eset, hogy egy korábban vesegümõkór miatt kezelt, majd “gyógyult” személy fertõzte egy nagylétszámú telep állományát. A közegészségügyi veszély miatt a szarvasmarhák vizsgálata mellett elengedetlen a gondozók, az állatokkal rendszeresen érintkezõ személyek vizsgálata is. A tüdõbeteg-gondozó intézetek és az ÁNTSz ezért végezteti el minden személy tüdõszûrõ vizsgálatát, sõt, a gümõkórra gyanús szarvasmarhákat gondozók ún. extrapulmonális (a tüdõn kívül, más szerveket is érintõ) gümõkórt felderítõ vizsgálatait is.

Állampolgári kötelessége mindenkinek, saját és környezete védelme érdekében, hogy legalább évente egyszer elmenjen a tüdõszûrõ vizsgálatra.

A szarvasmarhát tartóknak emellett tudniuk kell, hogy állományuk gümõkórmentességének - így a termelt tej értékesítésének is - feltétele, hogy õk és az állatok környezetében tartózkodó személyek rendelkezzenek a tbc-ernyõképszûrés érvényes negatív leletével.

Szarvasmarha-állományunk 1985 óta mentes brucellózistól, így jelenlegi feladatunk a mentesség ellenõrzése. A nagylétszámú állományokban évente vérvizsgálatra kerül a tehenek 10 %-a. Vetélés, halvaellés esetén minden esetben kötelezõ intézeti vizsgálatra mintát küldenünk. Idegen állományból érkezõ állat esetében a 30 napos karantén alatt 2-szeri vérvizsgálatot kell végeztetni, ha a vemhes állat importból származik, ellése után újabb vérvizsgálattal kell brucella-mentességét ellenõriznünk.

Az állattartó teendõi a leukózistól való mentesség elérése és megõrzése érdekében: A fertõzöttség terjedésének megakadályozása érdekében a pozitív állatokat el kell különíteni mind udvaron belül, mind a legeltetés során. A fertõzött tehén borja nem születik fertõzötten, leggyakrabban a tejjel veszi fel a vírust. Ha a borjú csak a föcstej-felvétel idõszakában, legfeljebb az elsõ három napon kapja fertõzött anyja tejét, és attól külön légtérben tartják, igen jó eséllyel mentes marad leukózistól. A fertõzött állatokat célszerû minél elõbb kiselejtezni, majd eltávolításuk után kérni az állomány ismételt vizsgálatát. A leukózistól való állománymentesség a hazai állatforgalomban kívánatos szempont és elõírás a nemzetközi kereskedelemben is - törekednünk kell tehát az ország teljes állományának mentesítésére.



Új állományok kialakítása során különös jelentõsége van a légzõ- és emésztõszervi betegségeket okozó vírusoknak és az ellenük való védekezésnek. Mentes állatok fertõzött környezetbe helyezését követõen heveny, lázas, elesettséggel, lázzal tüdõ- és bélgyulladással járó megbetegedés alakulhat ki, mely az állatokon végigsöpörve igen komoly kieséseket okoz. Ki kell emelnünk a vírusos légzõ- és emésztõszervi betegségek közül két olyan betegséget, melyekre országos szintû mentesítési program indult.

Fertõzõ rhinotracheitis (IBR) szempontjából minden hazai szarvasmarha-állományok minõsítésre kerül, a védekezést jogszabály /19/2002. (III.8.) FVM rendelet/ írja elõ. A kislétszámú állományok mentesítését agrártámogatás segíti, melynek keretében valamennyi fertõzött udvarban kétszeri ingyenes alap-védõoltást kapott minden 3 hónapnál idõsebb szarvasmarha. A mentesítés további részében félévenkénti ismétlõ oltást végeznek és évente ellenõrzik a negatív udvarok IBR-helyzetét. A nagylétszámú állományok (telepek) mentesítését jelenleg még saját költségre végzi az állattartó, de esetükben is tervezik a vakcinával végzett mentesítés részleges támogatását. Az állattartók, állattenyésztõk és állatorvosok összehangolt és alapos munkája révén remélhetõleg rövid idõn belül sikerül megszabadulnunk az állatállományaink szabad kereskedelmét akadályozó IBR-fertõzöttségtõl az ország egész területén.

A vírusos hasmenés (VD) elleni mentesítés elõkészítése is folyamatban van. Már több megyében felmérték a fertõzöttség mértékét, melyet év végére az ország teljes területére kiterjesztenek. Hamarosan elkészül a mentesítés stratégiája és elkezdõdik annak gyakorlati kivitelezése is.

Dr. Majoros Tibor

1. sz. ábra



BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÁ TARTOZÓ SZARVASMARHA-BETEGSÉGEK





I. Egzotikus betegségek(M.o-on nem fordultak még elõ)



szarvasmarhák szivacsos agyvelõbántalma (BSE)

hólyagos szájgyulladás (VS)

bõrcsomósodáskór (LSD)

Rift-völgyi láz

kéknyelv betegség (bluetongue)





II. Hazánkban a múltban elõfordult betegségek (utolsó hazai elõfordulása)



ragadós száj és körömfájás (1973)

keleti marhavész (1881)

szarvasmarhák ragadós tüdõlobja (1902)

brucellózis (1985)







III. Szórványosan jelenleg is elõforduló betegségek



szarvasmarhák gümõkórja

szarvasmarhák enzootikus leukózisa

veszettség

lépfene



2. sz. ábra

A karanténozás (elkülönítés) szabályai

I. A karanténozás általános szabályai

1. Az elkülönítés ideje alatt az állatokról az állatok tartója nyilvántartást, a karantént felügyelõ hatósági állatorvos a kerületi fõállatorvos által hitelesített karantén naplót köteles vezetni.

2. Az elkülönített állatok gondozója más, fogékony állatot nem gondozhat és azok gondozóival nem érintkezhet.

3. Az elkülönített állatok gondozására, etetésére, itatására külön eszközöket kell használni. Az elkülönített állatokat külön kell legeltetni és itatni úgy, hogy azok más állatokkal sem közvetlenül, sem közvetve ne érintkezzenek. Az elkülönített állatoktól származó trágyát külön kell kezelni.

4. Az elkülönítésre szolgáló helyiséget, területet "ELKÜLÖNÍTÕ" feliratú táblával kell megjelölni. Az elkülönítés helyére az állatok kijelölt gondozóján, a tulajdonoson és az állat-egészségügyi szakemberen (szakembereken) kívül más nem léphet be.

5. A gondozó folyamatosan köteles ellenõrizni az elkülönített állatok egészségügyi állapotát, s ha abban kedvezõtlen változás következett be, köteles azonnal az állatorvost értesíteni. Az állatorvos ilyen esetben azonnal, egyébként a megfigyelési idõn belül legalább hetente köteles az elkülönített állatokat megszemlélni és szükség esetén megvizsgálni.

6. Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség észlelése vagy annak gyanúja esetén a Szabályzat vonatkozó elõírásai szerint kell eljárni.

7. A szállítás közben jelentkezõ betegségek ellen az állatokat a karanténban gyógykezelni kell és el kell végezni a szükséges kezeléseket, vizsgálatokat és vakcinázásokat is.

8. A karanténban kell hozzászoktatni az állatokat a telepi tartásmódhoz és takarmányozáshoz.

II. Import állatok karanténozásának szabályai

A karanténozás általános szabályain túl az alábbiakat is be kell tartani:

1. Az elkülönítés ideje alatt azon a telepen, helyen, ahol az érkezõ állatokat tartani kívánják, nem lehet olyan fajú állat, amelyre nézve a behozni kívánt állat(ok) veszélyt jelenthet(nek). Ha volt ilyen állat, akkor a telepen a tisztogatást és fertõtlenítést elõzetesen el kell végezni.

2. Az elkülönítésre kijelölt hely (telep, istálló, karám stb.) csak olyan távolságra lehet más állattartó helytõl, amely esetben a közvetlen vagy közvetett fertõzés lehetõsége kizárható.

3. A személyek és jármûvek forgalma ellenõrizhetõ és dokumentált.

4. A személyek és jármûvek fertõtlenítéséhez megfelelõ eszközök és fertõtlenítõszerek állnak rendelkezésre.

5. Az import állatokat a tulajdonos költségére kell karanténozni. A karanténozás idõtartama legalább harminc nap, nyúl baromfi és galamb esetében legalább huszonegy nap. Ettõl eltérõ idõtartamot a minisztérium megállapíthat.