Szakfolyóirat 2002/11 Növénytermesztés
Primõr borok, márton napi borok
Oldalszám:
2013.02.19.
A primõr borok sikere a 60-as évek vége óta töretlen, fogyasztásuk világszerte egyre nõ. A készítéstechnológia során igen nehéz feladatot kell megoldani. A leszüretelt termésbõl egy friss, harsány jellegû, könnyed, ugyanakkor kellõen megtisztított bort kell piacra vinni november hó elsõ felében. Legismertebb képviselõje ezeknek a sajátos karakterû, újboroknak a francia Beaujolais.
Az ilyen néven forgalmazott borok általában az adott év decemberének végéig minõsülnek primõr bornak. (az EU tagországaiban, országonként, elõírások rögzítik az adott országban használatos elnevezést és a forgalmazás kezdõ és végsõ dátumát)
A primõr borok finom aromával, kifejezõ illattal rendelkeznek, amely dominánsan gyümölcsös jellegû, emellett az íz lágy és kerek. Ezek a követelmények a technológia néhány lépésének elsõdleges szerepet biztosítanak.
Az alapanyag tökéletesen beérett, egészséges szõlõ legyen. (Beaujolais-ban a szõlõfajta a Gamay noir, hazánkban elsõdlegesen a Kékfrankos, esetleg a Kadarka) Miután a technológia itt is ép fürtök tartályba töltését követeli meg, azt a szüret és a beszállítás során meg kell õrizni. Nem engedhetõ meg a szállítmány tömörítése, a konténeres beszállítás.(max.. 50 cm-es rétegvastagság). A tartálytöltéshez cefreszivattyú nem alkalmazható, helyettük szállítószalag és a tartályban esetleg csúszda a jó megoldás. A legkíméletesebb töltés mellett is 10-30 % lé képzõdik a tartály alján, amely a késõbbiekben, ahogy a bogyók szétesnek, 40-70 % - ra nõ.
Ezen technológia esetében nincsen elõzetes szén-dioxid adagolás a tartályba, a meginduló alkoholos erjedés fogja majd a gázképzõdést elõidézni, de addig is mûködnek a szénsavatmoszférás borkészítésnél, majd e fejezet elején vázolt, anaerob, szöveti enzimes folyamatok is, fõként azokban a bogyókban amelyek a tartály felsõ zónájában, a gáztérben helyezkednek el. Összegezve: egy primõr bor elõállítása során a tartályban három zóna figyelhetõ meg, ahol más-más, de jellegzetes átalakulások történnek. Miután itt a három jelenségcsoport (áztatási, és ozmotikus transzfer folyamatok- élesztõs alkoholos erjedés - anaerob metabolizmus) egyszerre van jelen a technológia kézbentartása nem egyszerû, hiszen mindhárom folyamatrendszer más paraméterek mellett adja a legkedvezõbb eredményeket. A tapasztalatok szerint primõr borokhoz javasolt:
- az erjedés kezdetétõl 25-28 oC áztatási hõmérséklet alkalmazása, mivel az antocianinok extrakcióját a magasabb hõfok kedvezõen befolyásolja. A hõmérséklet növekedése a héj összetevõinek jobb extrakcióját teszi lehetõvé, ám csökkenti az aromagazdagságot. A késõbbiekben elõnyös a hõfokszabályzás, (20 oC körül), hiszen az alacsonyabb hõfok az erjedési aromák képzõdése és megõrzése, a fiatalos karakter szempontjából kívánatos.
- a maceráció 4-7 napja között, a cefre adottságai és a folyadék felszabadulási képességétõl függõen.1-2 körfejtés naponta, - levegõztetéssel vagy anélkül, - a törkölykalap locsolásával, a színextrakció sebessége ill a mikróbák igénye szerint.
Az áztatás kezdetén egy lépésben alkalmazott javítás az alkoholos erjedés lelassulásához, leállásához vezethet (ozmotikus sokk). Ezért a frakcionált mustjavítás elõnyösebb Ha az almasavbontás beindult tartózkodjunk a lefejtés utánii javítástól.
A préslé mennyisége és minõsége sokkal jelentõsebb a primõr technológiában. Az ép bogyókban sajátos mechanizmusok mûködnek. Ennek következménye az aromanyereség a préslében ami e bogyókból származik.
A tejsavbaktériumok fejlõdésének a primõr borkészítési technológia kedvez. Mindez elõsegíti az almasavbomlás gyors beindulását. A bogyó intracelluláris metabolizmusa az almasav egy részét elbontja és a növekedéshez szükséges nitrogénvegyületeket is biztosítja a tejsavbaktériumok által asszimilálhatóbb módon.
Az eddig ismertetett szõlõfeldolgozási és borkészítési folyamat idõigénye hozzávetõlegesen 35-40 nap. (ebbõl 4-7 nap a héjonerjesztési és macerációs szakasz, majd 10-30 nap az alkoholos erjedés befejezése, valamint a biológiai almasavbontás elvégzése. ) A kapott újbor ülepedése utáni lefejtés még ebben a periódusban megtörténik, és ezután következik az a nagyon sajátos, gyors készrekezelés, amely gyakorlatilag 5-12 nap alatt forgalmazásra kész primõr bort állít elõ. (pl. a Beaujolais nouveau-t a rendelkezések szerint november hó 3. hetében lehet forgalmazni, a kezeléseknek tehát e dátumhoz kell igazodniuk)
A tisztító-stabilizáló kezelések között elõtisztítás, (pl. kovaföldszûrés) a túlzott mértékû szénsav kiûzése, (gáztalanítás, nitrogén befúvatással) majd borkõstabilizálás (kémiai, vagy fizikai) szerepelnek. A napok alatt elvégzett kezelések után beállítják a szabad kénessav szintet (kb.10 mg/l- re), majd az utolsó szûrések (0,65 mm -es membrán-szûrés) után a bort lepalackozzák.
Az utóbbi idõszakban primõr borok készítéséhez felhasználják a korai érésû fehér szõlõfajtákat is, így pl. a Csabagyöngye vagy az Irsay Olivér fajtákat.
Gyors és kíméletes feldolgozással, amelynek részét képezi egy 4 órás idõtartamú, hûtött cefreáztatás, jelentõs mértékû musttisztítás, valamint hûtve erjesztés, gyakorlatilag a szürettõl számított két héten belül kierjedt, friss újbor áll rendelkezésre.
Derítés és szûrés után, a borok stabilitását biztosítva, azokat október végén palackozzák, de a fent említett fajtákból akár szeptemberben is forgalmazhatnak kellemes fehér primõr borokat.
Dr. Janky Ferenc, és dr. Pásti György (SZIE, Borászati Tanszék)