Szõlõültetvény létesítése
Oldalszám:
2013.02.19.
Bevezetés
A telepítés õsszel vagy tavasszal történhet. Az õszi telepítés elõnye, hogy az október végén - november elején felszedett telepítési anyagot nem kell tárolni, valamint a kiültetett oltványok esetében a tél folyamán megindul a gyökérregeneráció és a gyökeresedés. Hátránya viszont, hogy nehezebb biztosítani a jól elõkészített, ülepedett talajállapotot. Õszi telepítés esetén az egyéves vesszõt metszés nélkül hagyjuk és az oltványokat földfeltöltéssel (csirkézéssel) védjük a fagyoktól. A tavaszi telepítés ideje március vége - április eleje, amikor a talajhõmérséklet és a szövetek aktivitása kedvezõ feltételeket ad a gyors gyökérképzõdéshez. A tavaszi telepítés hátránya, hogy legalább néhány alkalommal, az idõjárástól függõen, öntözést szükséges biztosítani a fiatal oltványok fejlõdése számára. A pontosan elkészített helyszínrajz a telepítési alapokmány mellékletét képezi a szükséges elõkészítõ munkák részletes felsorolásával.
A telepítés õsszel vagy tavasszal történhet. Az õszi telepítés elõnye, hogy az október végén - november elején felszedett telepítési anyagot nem kell tárolni, valamint a kiültetett oltványok esetében a tél folyamán megindul a gyökérregeneráció és a gyökeresedés. Hátránya viszont, hogy nehezebb biztosítani a jól elõkészített, ülepedett talajállapotot. Õszi telepítés esetén az egyéves vesszõt metszés nélkül hagyjuk és az oltványokat földfeltöltéssel (csirkézéssel) védjük a fagyoktól. A tavaszi telepítés ideje március vége - április eleje, amikor a talajhõmérséklet és a szövetek aktivitása kedvezõ feltételeket ad a gyors gyökérképzõdéshez. A tavaszi telepítés hátránya, hogy legalább néhány alkalommal, az idõjárástól függõen, öntözést szükséges biztosítani a fiatal oltványok fejlõdése számára. A pontosan elkészített helyszínrajz a telepítési alapokmány mellékletét képezi a szükséges elõkészítõ munkák részletes felsorolásával.
Tereprendezés
A kiválasztott területen egyrészt meg kell oldani a gépi munka lehetõségét, valamint ki kell alakítani a szõlõ számára a megfelelõ ökológiai adottságokat, másrészt a talajt elõ kell készíteni; az elõbbit a tereprendezéssel, az utóbbit a talaj forgatásával összekapcsolt tápanyagfeltöltéssel végezzük el. A német szakemberek 50 cm mély forgatást javasolnak, míg a magyar szakirodalom többnyire az ennél mélyebb, legalább 60-70 cm mély forgatást tartja elõnyösnek. A tápanyagok szerves- és mûtrágya formájában juttathatók ki. A kiadandó mennyiséget nagymértékben befolyásolja a talaj szerkezete és humusztartalma. Soványabb homoktalajokon feltétlenül javasolható 60-80 t/ha szerves trágya bedolgozása. Humuszban gazdagabb talajok esetében kevesebb is lehet. A foszfor és kálium esetében optimálisnak tekintett, ha a kötött talaj 100 g-onként 35-40 mg felvehetõ K2O-t és 25-30 mg P2O5-ot tartalmaz. A tápanyagok kijuttatását részletes talajanalízis elõzi meg. A foszfor és kálium mûtrágyák kiszórására õsszel kerül sor, mivel azok nem távoznak a téli csapadékkal a talajból. A nitrogén mûtrágya kijuttatásáról évente tavasszal gondoskodunk. Két-három részletben célszerû kijuttatni, mivel közismert, hogy a nitrogén a talajból könnyen kimosódik. A lejtõs területeken (15-20 %-nál nagyobb lejtés) másként szükséges eljárni, mivel a telepítés elõtt teraszok kialakítására kerül sor az erózió megakadályozására. Gondoskodni kell a fölösleges víz elvezetésérõl. Ennek módja a szõlõültetvény feletti erdõsáv létrehozása, valamint létre kell hozni a stabil vízelvezetõ árkokat, amelyekre merõlegesen ideiglenes vízgyûjtõ árkokat - övárkokat - kell kialakítani. Ezek elhelyezését a terepadottságok határozzák meg. Lejtésük 1-2 %-os lehet és megfelelõ távolságban iszapfogó gödröket szükséges létrehozni. Az iszapfogók után elhelyezett ciszternák lehetõvé teszik az esõvíz összegyûjtését, amely permetezéshez használható fel.
Táblák és utak méretezése
Az elõzõek alapján legegyszerûbb a téglalap alakú táblák kialakítása, melyeknek a létesítendõ sorokkal párhuzamos oldala 100-200 m, valamint az arra merõleges oldal 200-400 m hosszúságú. Így a táblák mérete 2-8 ha között változhat. Huzalos támrendszerben 200 m-nél hosszabb sorokat nem szabad kialakítani, mert fõleg a szállító jármûvekkel sok lesz az üresjárat. Nagyobb lejtésû területeken ennél kisebb táblaméret kialakítása a cél. A gépi munka szervezése akkor jó, ha a munkagépek fordulás nélkül folyamatosan több táblán keresztül haladhatnak. Ezért célszerû legalább 6-8 tábla egymás utáni elhelyezése a sorok törése nélkül.
A kialakított utakkal lehetõvé kell tenni a táblák körbejárását. Ezek egy részén biztosítani kell a megterhelt jármûvek kerülését, így a fõbb közlekedési utakat szélesebbre kell alakítani. A mellékutakon egy-egy jármû biztonságos közlekedését kell lehetõvé tenni. A gazdaságos terület-kihasználás végett a fõutak a sorokkal párhuzamosak, a mellékutak pedig a sorokra merõlegesen helyezkednek el.
A tõszám, a sor- és tõtávolság meghatározása
A tõszámot a tõkeforma határozza meg. A tõszám, illetve a tenyészterület alapvetõen meghatározza a tõke egyedi teljesítõképességét, biológiai potenciálját. Napjainkban a 2500-3000 db/ha tõszám már állandósulni látszik. A sor- és tõtávolság szorzata adja a tõke tenyészterületét. A kisebb termõfelületû fej-, bak-, legyezõ mûvelésmódoknál csak 1-2 m2-es tenyészterületet biztosítottak, míg a mai nagyobb terjedelmû magas kordon tõkék tenyészterület-igénye 3-5 m2-re tehetõ. A tenyészterületen belül a sor- és tõtávolságot a maximális gépesíthetõség határozza meg. A sortávolság növelése a nagyobb erõgépek zavartalan munkavégzése miatt fontos. Ez a talaj termõképességétõl - a lombfelület nagyságától - függõen 3-4,6 m sortávolságot és 0,7-1,5 m tõtávolságot jelent. A 3-3,5 m sor és az 1,0-1,2 m tõtávolság az egysíkú, függõleges támaszú ültetvényekben alkalmazható. A kettõs függöny mûvelésû szõlõkben a karok váltakozó elhelyezésével 4,6-4,7 m2 tenyészterület a megfelelõ. Ez az elõzõekhez viszonyítva mintegy 330-720 tõkeszámnövelést jelent, ami csökkenti a tõkék egyedi igénybevételét és növeli az ültetvény élettartamát. Sík területen a szélirányra merõlegesen vezetjük a sorokat (a GDC kivételével). Lejtõs területen lehetõleg a lejtés irányára merõlegesen helyezzük el a sorokat, az erózió elleni védelem céljából. A megvásárolt és esetlegesen tárolt szaporítóanyagot a telepítésre elõ kell készíteni, ami az éves vesszõ rövidre vágásából, a harmatgyökerek eltávolításából, valamint a talp- és oldalgyökerek visszavágásából áll. 1-2 napos áztatás után kerül a gyökeres európai vesszõ vagy oltvány, telepítésre. A hidrofúrós telepítést, amely napjainkban leginkább bevált módszer, egy erõgéphez szervezett brigád végzi. Az erõgép szivattyúval szolgáltatja a víznyomást a víztartályhoz kapcsolt 4-6 hidrofúró üzemeltetéséhez. Az ültetés tehát történhet kézzel ásott vagy fúróval készített gödörbe. Üzemi módszer, hogy víznyomással készített és egyben beiszapolt tõkehelyre ültetik a szaporítóanyagot, majd a talaj fölött 5 cm-re lévõ oltáshelyet, illetve rügyet földdel takarják (felcsirkézik).
A támrendszer kialakítása
A telepítés évében a támrendszert lehetõleg meg kell építeni. Ha a teljes támrendszer megépítését valamilyen ok hátráltatja, legalább a karók leverésérõl gondoskodni kell az intenzív hajtásnövekedés idejéig (június elõtt). A támrendszer kialakítása termõhelyenként változó problémát jelent, mivel annak erõssége függ a terepviszonyoktól is. A huzaltámaszok anyagszükségletérõl tájékoztatást az alábbi táblázat nyújt.
Az ültetés folytatni 0 °C hõmérséklet alatt nem szabad. Az ültetést gyakran végzik lézerrel vezérelt, modern ültetõgépek. Kisebb táblákon a kézi ültetés hagyományos elvégzése is eredményes, amelyet a sorok pontos kialakítása miatt ültetõléc segítségével végeznek. Az ültetõgödörben szerves trágyát nem szükséges elhelyezni, amennyiben a termõföld jó minõségû. Sovány talajok esetében alkalmazhatók az úgynevezett aprótrágyák vagy zagyvalék trágyák, esetleg tõzeg. Az oltványok gyökere ne érintkezzen közvetlenül az esetlegesen használt trágyával. Az ültetés elõtt az oltványok gyökérzetét sûrû habarcsba mártják, de hosszabb ideig nem áztatják. Az esetlegesen szükséges áztatásról elõzetesen gondoskodnak. Legjobb a szélcsendes, borús idõjárás, mivel a napfény az oltványok esetében néhány óra alatt száradást idézhet elõ, ebben az esetben az oltványok takarásáról, árnyékolásról kell gondoskodni.
A telepítés költségeit a feltüntetett néhány táblázat mutatja be. A táblázatok egy hektár szõlõültetvény kalkulált költségeit tartalmazzák. Nem részletezik az esetleges teraszok kialakításának, a terület bekerítésének, valamint az utak és csatornák kiépítésének költségeit. A feltüntetett számok csupán irányadóak. Pontos kalkulációt készíteni kizárólag a helyi adottságok, sajátságos környezeti viszonyok ismeretével lehetséges.
Néhány fontos megjegyzés
Az oltványok visszavágása gyakran vitatott kérdés. A gyökereket 4-6 cm hosszúra vágjuk vissza, a vesszõket pedig 2-3 rügyre, azaz 3-5 cm-re kurtítjuk. Azért használjuk a kést, hogy még egyszer próbára tegyük az oltás helyét is. A rosszul összeforrt oltvány ugyanis közben eltörik, s az ültetvényben csak rosszul növekedõ tõke lenne belõle. A gyökerek hosszúsága a fiatal szõlõtõkék növekedését alig befolyásolja. A hosszabb gyökérrel telepített szõlõoltványok ugyan valamivel hamarabb kihajtanak, mint azok, amelyeknek a gyökereit teljesen levágtuk. Ez a különbség azonban már az elsõ év õszén kicsinek bizonyul, a második és harmadik évben pedig teljesen el is tûnik. Nem ajánlatos a gyökerek bekurtításának teljes elhagyása. Az ilyen oltványok az elsõ évben jól növekednek, a harmadik évtõl kezdõdõen azonban szemmel láthatóan visszamaradnak. Abból a célból, hogy az oltványok a telepítéskor ki ne száradjanak, vízzel vagy agyagpéppel töltött vödrökben szállítják azokat a telepítés helyére. Az ültetõ gödröket frissen kell kiásni és az oltványokat azonnal ki kell ültetni, nehogy kiszáradjon a föld körülöttük. Õsszel elegendõ lehet az egyszeri öntözés, s még annak mértékével is vigyázni kell, hiszen az õszi, túlzott beöntözés káros is lehet, szemben azzal a ténnyel, hogy a tavaszi telepítés elképzelhetetlen többszöri öntözés nélkül, melyeknek számát és mértékét a mindenkori környezeti viszonyok határozzák meg.
Dr. Iváncsics József
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Kertészeti Tanszék
A kiválasztott területen egyrészt meg kell oldani a gépi munka lehetõségét, valamint ki kell alakítani a szõlõ számára a megfelelõ ökológiai adottságokat, másrészt a talajt elõ kell készíteni; az elõbbit a tereprendezéssel, az utóbbit a talaj forgatásával összekapcsolt tápanyagfeltöltéssel végezzük el. A német szakemberek 50 cm mély forgatást javasolnak, míg a magyar szakirodalom többnyire az ennél mélyebb, legalább 60-70 cm mély forgatást tartja elõnyösnek. A tápanyagok szerves- és mûtrágya formájában juttathatók ki. A kiadandó mennyiséget nagymértékben befolyásolja a talaj szerkezete és humusztartalma. Soványabb homoktalajokon feltétlenül javasolható 60-80 t/ha szerves trágya bedolgozása. Humuszban gazdagabb talajok esetében kevesebb is lehet. A foszfor és kálium esetében optimálisnak tekintett, ha a kötött talaj 100 g-onként 35-40 mg felvehetõ K2O-t és 25-30 mg P2O5-ot tartalmaz. A tápanyagok kijuttatását részletes talajanalízis elõzi meg. A foszfor és kálium mûtrágyák kiszórására õsszel kerül sor, mivel azok nem távoznak a téli csapadékkal a talajból. A nitrogén mûtrágya kijuttatásáról évente tavasszal gondoskodunk. Két-három részletben célszerû kijuttatni, mivel közismert, hogy a nitrogén a talajból könnyen kimosódik. A lejtõs területeken (15-20 %-nál nagyobb lejtés) másként szükséges eljárni, mivel a telepítés elõtt teraszok kialakítására kerül sor az erózió megakadályozására. Gondoskodni kell a fölösleges víz elvezetésérõl. Ennek módja a szõlõültetvény feletti erdõsáv létrehozása, valamint létre kell hozni a stabil vízelvezetõ árkokat, amelyekre merõlegesen ideiglenes vízgyûjtõ árkokat - övárkokat - kell kialakítani. Ezek elhelyezését a terepadottságok határozzák meg. Lejtésük 1-2 %-os lehet és megfelelõ távolságban iszapfogó gödröket szükséges létrehozni. Az iszapfogók után elhelyezett ciszternák lehetõvé teszik az esõvíz összegyûjtését, amely permetezéshez használható fel.
Táblák és utak méretezése
Az elõzõek alapján legegyszerûbb a téglalap alakú táblák kialakítása, melyeknek a létesítendõ sorokkal párhuzamos oldala 100-200 m, valamint az arra merõleges oldal 200-400 m hosszúságú. Így a táblák mérete 2-8 ha között változhat. Huzalos támrendszerben 200 m-nél hosszabb sorokat nem szabad kialakítani, mert fõleg a szállító jármûvekkel sok lesz az üresjárat. Nagyobb lejtésû területeken ennél kisebb táblaméret kialakítása a cél. A gépi munka szervezése akkor jó, ha a munkagépek fordulás nélkül folyamatosan több táblán keresztül haladhatnak. Ezért célszerû legalább 6-8 tábla egymás utáni elhelyezése a sorok törése nélkül.
A kialakított utakkal lehetõvé kell tenni a táblák körbejárását. Ezek egy részén biztosítani kell a megterhelt jármûvek kerülését, így a fõbb közlekedési utakat szélesebbre kell alakítani. A mellékutakon egy-egy jármû biztonságos közlekedését kell lehetõvé tenni. A gazdaságos terület-kihasználás végett a fõutak a sorokkal párhuzamosak, a mellékutak pedig a sorokra merõlegesen helyezkednek el.
A tõszám, a sor- és tõtávolság meghatározása
A tõszámot a tõkeforma határozza meg. A tõszám, illetve a tenyészterület alapvetõen meghatározza a tõke egyedi teljesítõképességét, biológiai potenciálját. Napjainkban a 2500-3000 db/ha tõszám már állandósulni látszik. A sor- és tõtávolság szorzata adja a tõke tenyészterületét. A kisebb termõfelületû fej-, bak-, legyezõ mûvelésmódoknál csak 1-2 m2-es tenyészterületet biztosítottak, míg a mai nagyobb terjedelmû magas kordon tõkék tenyészterület-igénye 3-5 m2-re tehetõ. A tenyészterületen belül a sor- és tõtávolságot a maximális gépesíthetõség határozza meg. A sortávolság növelése a nagyobb erõgépek zavartalan munkavégzése miatt fontos. Ez a talaj termõképességétõl - a lombfelület nagyságától - függõen 3-4,6 m sortávolságot és 0,7-1,5 m tõtávolságot jelent. A 3-3,5 m sor és az 1,0-1,2 m tõtávolság az egysíkú, függõleges támaszú ültetvényekben alkalmazható. A kettõs függöny mûvelésû szõlõkben a karok váltakozó elhelyezésével 4,6-4,7 m2 tenyészterület a megfelelõ. Ez az elõzõekhez viszonyítva mintegy 330-720 tõkeszámnövelést jelent, ami csökkenti a tõkék egyedi igénybevételét és növeli az ültetvény élettartamát. Sík területen a szélirányra merõlegesen vezetjük a sorokat (a GDC kivételével). Lejtõs területen lehetõleg a lejtés irányára merõlegesen helyezzük el a sorokat, az erózió elleni védelem céljából. A megvásárolt és esetlegesen tárolt szaporítóanyagot a telepítésre elõ kell készíteni, ami az éves vesszõ rövidre vágásából, a harmatgyökerek eltávolításából, valamint a talp- és oldalgyökerek visszavágásából áll. 1-2 napos áztatás után kerül a gyökeres európai vesszõ vagy oltvány, telepítésre. A hidrofúrós telepítést, amely napjainkban leginkább bevált módszer, egy erõgéphez szervezett brigád végzi. Az erõgép szivattyúval szolgáltatja a víznyomást a víztartályhoz kapcsolt 4-6 hidrofúró üzemeltetéséhez. Az ültetés tehát történhet kézzel ásott vagy fúróval készített gödörbe. Üzemi módszer, hogy víznyomással készített és egyben beiszapolt tõkehelyre ültetik a szaporítóanyagot, majd a talaj fölött 5 cm-re lévõ oltáshelyet, illetve rügyet földdel takarják (felcsirkézik).
A támrendszer kialakítása
A telepítés évében a támrendszert lehetõleg meg kell építeni. Ha a teljes támrendszer megépítését valamilyen ok hátráltatja, legalább a karók leverésérõl gondoskodni kell az intenzív hajtásnövekedés idejéig (június elõtt). A támrendszer kialakítása termõhelyenként változó problémát jelent, mivel annak erõssége függ a terepviszonyoktól is. A huzaltámaszok anyagszükségletérõl tájékoztatást az alábbi táblázat nyújt.
| 1. számú táblázat |
||||||||
| Huzaltámasz anyagszükséglet 1 ha területen |
||||||||
| Sortávolság |
||||||||
| Megnevezés |
100 |
130 |
150 |
180 |
200 |
250 |
300 |
|
| centiméter |
||||||||
| A sorok száma |
80 |
62 |
53 |
44 |
40 |
32 |
27 |
|
| Végoszlopok száma |
160 |
124 |
106 |
88 |
80 |
64 |
52 |
|
| Közbensõ tartóoszlopok száma 10 m távolságig |
960 |
744 |
636 |
528 |
480 |
384 |
340 |
|
| Közbensõ tartóoszlopok száma 15 m távolságig |
640 |
492 |
424 |
352 |
320 |
256 |
212 |
|
| 3 sor huzal (2.5 mm átmérõjû), 1000 m-ben |
30,3 |
25,0 |
20,1 |
16,7 |
15,2 |
12,1 |
10,0 |
|
| 3 sor huzal súlya (2.5 mm) kg |
1152 |
808 |
704 |
635 |
576 |
400 |
352 |
|
| Alsósor huzal (3.4 mm), 1000 m-ben |
10,1 |
7,62 |
6,63 |
5,55 |
5,04 |
4,04 |
3,04 |
|
| Végoszlopokhoz könyöktámasz (cövek, kõ) db |
160 |
131 |
100 |
88 |
80 |
61 |
50 |
|
| Végoszlop kifeszítéshez (3.4 mm) huzal, m |
480 |
372 |
318 |
264 |
240 |
192 |
159 |
|
| Kampók végoszlopokra 3 sor huzalnál |
480 |
372 |
318 |
264 |
240 |
192 |
159 |
|
| Kampók végoszlopokra 4 sor huzalnál |
640 |
496 |
424 |
352 |
320 |
256 |
200 |
|
| Kampók tartóoszlopokra 4 sor huzalnál, 10 m távolságig |
3846 |
2976 |
2544 |
2112 |
1920 |
1536 |
1152 |
|
Az ültetés folytatni 0 °C hõmérséklet alatt nem szabad. Az ültetést gyakran végzik lézerrel vezérelt, modern ültetõgépek. Kisebb táblákon a kézi ültetés hagyományos elvégzése is eredményes, amelyet a sorok pontos kialakítása miatt ültetõléc segítségével végeznek. Az ültetõgödörben szerves trágyát nem szükséges elhelyezni, amennyiben a termõföld jó minõségû. Sovány talajok esetében alkalmazhatók az úgynevezett aprótrágyák vagy zagyvalék trágyák, esetleg tõzeg. Az oltványok gyökere ne érintkezzen közvetlenül az esetlegesen használt trágyával. Az ültetés elõtt az oltványok gyökérzetét sûrû habarcsba mártják, de hosszabb ideig nem áztatják. Az esetlegesen szükséges áztatásról elõzetesen gondoskodnak. Legjobb a szélcsendes, borús idõjárás, mivel a napfény az oltványok esetében néhány óra alatt száradást idézhet elõ, ebben az esetben az oltványok takarásáról, árnyékolásról kell gondoskodni.
| 2. számú táblázat |
|||
| A telepítést elõkészítõ munkák és költségei |
|||
| Munkamûvelet |
Mennyiség |
Felhasznált |
|
| Anyag (Ft) |
Segédüzem (Ft) |
||
| 1 ha |
|||
| Szervestrágya-szórás |
50 t |
100.000 |
16.000 |
| Mûtrágyarakás |
6 t |
300.000 |
|
| Mûtrágyaszállítás |
50 km |
15.000 |
|
| Mûtrágyaszórás |
6 t |
5.000 |
|
| Mélyszántás |
30.000 |
||
| Gyûrûs henger |
5.000 |
||
| *Szaporítóanyag |
2860 db/ha |
858.000 |
|
| Szaporítóanyag-szállítás |
100 km |
10.000 |
|
| Összesen |
1.258.000 |
81.000 |
|
| Mindösszesen |
1.339.000 |
||
| *Megjegyzés: 3,5 m × 1 m térállás esetén adódó oltványmennyiség (számított érték) |
|||
| 3. számú táblázat |
|||
| A telepítés munkái és költségei |
|||
| Munkamûvelet |
Mennyiség |
Felhasznált |
|
| Anyag (Ft) |
Segédüzem (Ft) |
||
| 1 ha |
|||
| Barázda beruházás |
1 ha |
2.000 |
|
| Simítózás 3x |
3 ha |
3.000 |
|
| Tárcsa + fogas 2x |
2 ha |
10.000 |
|
| Kombinátor |
1 ha |
6.000 |
|
| Kitûzés, jelkarózás |
2860 |
50.000 |
|
| Gödörfúrás |
2860 |
100.000 |
|
| Árnyékoló trágya |
17 t |
30.000 |
|
| Összesen |
80.000 |
121.000 |
|
| Mindösszesen |
201.000 |
||
| 4. számú táblázat |
|||
| Az ültetvény ápolási munkái és költségei az 1. évben |
|||
| Felhasznált |
|||
| Anyag (Ft) |
Segédüzem (Ft) |
||
| 1 ha |
|||
| Karózás |
2860 db |
440.000 |
50.000 |
| Kötözõanyag |
15.000 |
||
| Tárcsa + fogas 4× |
32.000 |
||
| Permetezés 8× |
55.000 |
30.000 |
|
| Öntözés 4× |
25.000 |
||
| Mûtrágyázás |
2 q/ha |
15.000 |
|
| Törzsvédelem |
(neccháló 2860) |
150.000 |
|
| Összesen |
675.000 |
137.000 |
|
| Mindösszesen |
812.000 |
||
A telepítés költségeit a feltüntetett néhány táblázat mutatja be. A táblázatok egy hektár szõlõültetvény kalkulált költségeit tartalmazzák. Nem részletezik az esetleges teraszok kialakításának, a terület bekerítésének, valamint az utak és csatornák kiépítésének költségeit. A feltüntetett számok csupán irányadóak. Pontos kalkulációt készíteni kizárólag a helyi adottságok, sajátságos környezeti viszonyok ismeretével lehetséges.
Néhány fontos megjegyzés
Az oltványok visszavágása gyakran vitatott kérdés. A gyökereket 4-6 cm hosszúra vágjuk vissza, a vesszõket pedig 2-3 rügyre, azaz 3-5 cm-re kurtítjuk. Azért használjuk a kést, hogy még egyszer próbára tegyük az oltás helyét is. A rosszul összeforrt oltvány ugyanis közben eltörik, s az ültetvényben csak rosszul növekedõ tõke lenne belõle. A gyökerek hosszúsága a fiatal szõlõtõkék növekedését alig befolyásolja. A hosszabb gyökérrel telepített szõlõoltványok ugyan valamivel hamarabb kihajtanak, mint azok, amelyeknek a gyökereit teljesen levágtuk. Ez a különbség azonban már az elsõ év õszén kicsinek bizonyul, a második és harmadik évben pedig teljesen el is tûnik. Nem ajánlatos a gyökerek bekurtításának teljes elhagyása. Az ilyen oltványok az elsõ évben jól növekednek, a harmadik évtõl kezdõdõen azonban szemmel láthatóan visszamaradnak. Abból a célból, hogy az oltványok a telepítéskor ki ne száradjanak, vízzel vagy agyagpéppel töltött vödrökben szállítják azokat a telepítés helyére. Az ültetõ gödröket frissen kell kiásni és az oltványokat azonnal ki kell ültetni, nehogy kiszáradjon a föld körülöttük. Õsszel elegendõ lehet az egyszeri öntözés, s még annak mértékével is vigyázni kell, hiszen az õszi, túlzott beöntözés káros is lehet, szemben azzal a ténnyel, hogy a tavaszi telepítés elképzelhetetlen többszöri öntözés nélkül, melyeknek számát és mértékét a mindenkori környezeti viszonyok határozzák meg.
Dr. Iváncsics József
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Kertészeti Tanszék
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Plusz forrásokhoz juthatnak a természetvédő és erdészeti civil szervezetek
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]